Dr Zavodni István urológus főorvos
Nagyon kedves, nagyon nyugodt. Két kisgyermek édesapja, árad belőle a „semmi-baj-nyugi-mindig-minden-rendben”-életérzés. Az újságíró nem is érti, miért nem pszichológusnak, lélekgyógyásznak ment. Legfontosabb számára, hogy élő felkiáltójel legyen, és mindenkit figyelmeztessen az önvizsgálat fontosságára.
— Egy gyakorló orvosnak, aki mögött hosszú évek állnak, rengeteg sztorija van. Mindig kíváncsi vagyok arra, melyik számára a legemlékezetesebb…
— Újpesten voltam kezdő. Úgynevezett „lány” és „fiú” kórterem is tartozott hozzám, mint urológushoz. Azért volt vicces a megnevezés, mert a „fiú” alatt értettünk 90 éves bácsit is és a „lány” kórteremnél ugyanennyi idős nénit. Az egyik ilyen kedves öreg mami nagyon hálás akart lenni. De mindvégig az bántotta, hogy nem tud ajándékot adni. Sokat beszélgettem vele. Próbáltam megmagyarázni, hogy hiába a hiedelem, amit magával hozott: az orvos nem attól gyógyít, amit kap, hanem amit adhat. Kértem, hadd adjak. Hadd gyógyítsam. Mondtam, engedje el a problémát, ami a szegénységéből adódóan nyomasztotta. Másnap telekürtölte a kórházat azzal, hogy ezt a doktort szívekből rakták össze… Felejthetetlen nekem a néni, és meghatározó az élmény is, pedig ez a történet száz éve volt….
— Meg az is, ahogy indult. Korán árva lett …
— 13 voltam, mikor édesapám, 17 mikor édesanyám ment el. A nővérem volt a gyámom. Hatan voltunk testvérek. A mi családunkban minden ágon sok volt a gyerek. Nem ijedtünk meg semmitől. Ha helyzet volt: megoldottuk. Természetes volt az élet, meg a sodrása is.
— Csak bámulom a nyugodtságát…
— Kapkodva nem lehet gyógyítani. Nyugodt vagyok, mert biztos vagyok magamban.Sokat tanultam azért, hogy jó orvos legyek, mert az akartam lenni. Azért szeretem ezt a pályát, mert mindennap segítek valakin. De nekem is, mint minden kollégámnak a legfontosabb, hogy élő felkiáltójel legyek az emberek életében. Ahogyan a nőknél természetes – vagy bízzunk benne, hogy egyre inkább az – úgy a férfiaknál is fontos az önvizsgálat, fontos, hogy ha a testén valami apró elváltozást észlel, akkor jöjjön, hadd nézzük meg. És bármilyen furcsa: igen, saját magunkat kell vizsgálni, mert ha nem tesszük, nem fedezzük fel a baj kezdetét, és ha már késő, akkor nincs segítség. Az életemet arra tettem fel, mint orvos, hogy segítsek.De ehhez két ember kell. Én egyedül kevés vagyok. Ezért örülök minden lehetőségnek, amikor felhívhatom az emberek figyelmét, hogy ne szégyelljék az önvizsgálatot és bátran jöjjenek, kérdezzenek.