A Diabétesz Világnapot minden év november 14-én, Frederick Banting, az inzulin egyik felfedezőjének születésnapján ünnepeljük. Az 1991 óta megtartott Világnapon minden évben megneveznek egy-egy központi témát, ami idén a diabétesz szemészeti szövődményei.

Magyarországon kimagaslóan nagy a vakok számaránya, közel háromszorosa a Nyugat-Európában mértnek, és az országon belüli területi egyenlőtlenségek is jelentősek. A cukorbetegség a szerzett vakság egyik leggyakoribb oka, és az előfordulása folyamatosan növekszik. A jelenleg becsült kb. 750.000 fős cukorbeteg populációban 32.000 beteg vak vagy súlyos látássérült, és jelenleg évente további 1000 cukorbeteg veszíti el látását. Mindeközben a vakságok 80%-a megelőzhető, illetve gyógyítható lenne.

Mivel Magyarországon a keresőkorú lakosság vezető vaksági oka a cukorbetegség, a diabeteses vakság okozta költségek jelenleg mintegy évi 30 milliárd forintot tesznek ki. A számítások szerint az állam éves szinten kb. 750.000 forintot költ egy diabéteszes vak betegre, amit a betegek saját zsebből minimálisan évi 330.000 forinttal egészítenek ki. Fontos, hogy ezen kiadások jelentős része nem közvetlen egészségügyi kiadás, hanem a szociális támogatás és ellátás költsége.

Egy, az idei Látás Világnapján – többek között diabétesz betegszervezetek részvételével – megtartott szakmai kerekasztal megbeszélésen egyetértés volt abban, hogy a cukorbetegség időben történő felismerésével, a diabeteses betegek megfelelő szűrésével, és a már kialakult betegség modern kezelésével megelőzhető lenne a vakság.

A Semmelweis Egyetem szervezésében készült országos reprezentatív felmérés – 105 településen összesen 3523 személyt vizsgáltak meg – eredményei szerint, az 50 felettieknél 20%-os a cukorbetegség előfordulása. Bár az előírások szerint minden cukorbetegnek legalább évente egyszer át kellene esnie szemvizsgálaton, ez csak a betegek 45 százalékánál történt meg, és a vizsgált cukorbetegek 30%-a egyáltalán nem volt még sohasem szemészeti vizsgálaton, a többiek pedig az elmúlt 1-3 évben voltak szemorvosnál. Szemészeti szövődmény a vizsgált diabéteszesek 20%-ánál állt fenn, 4,3%-uknál a már a látást veszélyeztető mértékben.

A nemzetközi gyakorlat és a magyar szemész szakma javaslatai szerint ezért a drága vizsgálatok helyett érdemes lenne telemedicinális megoldásokat alkalmazni. Ennek során lefényképezik a beteg szemét, és a fényképet továbbítják egy kiértékelő központba majd a központban értékelik az eredményt. Lényeges, hogy sem a fényképezéshez, sem a kiértékeléshez nem szükséges szemész-szakorvos jelenléte, így költséghatékonyabb és gyorsabb lesz a szűrővizsgálat.

A másik teendő a már kialakult szemészeti szövődmények modern kezelése. Az elmúlt években olyan gyógyszerek jelentek meg, amik közvetlenül az érintett szembe injekciózva állíthatják meg a további látásvesztést. Bár ez a kezelési mód több szembetegségben már elérhető, pont a látássérült cukorbetegek számára nem finanszírozott. Fontos lenne, hogy a rászoruló cukorbetegek is hozzáférhessenek e gyógyítási lehetőséghez.

Fontos, hogy a már említett költségek kétharmada – évi 20 milliárd forintnyi kiadás – hosszú távon, a megfelelő szűrőprogramok és terápiás eszközök bevezetésével megtakarítható lenne!

Ehhez azonban mind a kezelőorvosok (gondoljanak a szemészeti szűrésre), mind az érintettek (a cukorbeteg menjen el, és ha kell, kérje a szemészeti vizsgálatot), mind a döntéshozók (biztosítsák a szűrések és a látást megmentő terápiák megfelelő hozzáférhetőségét) együttműködésére szükség van.

Végezetül fontos kiemelni, az elváltozások már tünetmentes állapotban is egy egyszerű és fájdalommentes, ún. szemfenék vizsgálattal kimutathatóak. Az esetleges elváltozások időben történő feltárás esetén kezelhetők. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az érintettel elmenjenek a szükséges vizsgálatokra.

Gyógyhír Magazin