A kamaszkor talán a legnagyobb kihívás, ami előtt gyermekünk életében valaha is állt. Korábban már sok mindent megtanult a világról, s benne saját magáról, ám kis túlzással mindent a sutba dobhat, mert számára a világ a feje tetejére állt. Megváltozik a teste, korábban nem ismert vágyak kerítik hatalmukba, egyre nagyobb nyomás nehezedik rá az iskolában, ki kell harcolnia a társai megbecsülését, s közben a régebben jól működő fogódzók, közülük is legelsősorban a szülők, egyre kevésbé elérhetőek a számára. A gyerek úgy éli meg, hogy a szülők nem értik, mi a helyzet, mi történik vele, mintha más nyelvet beszélnének. A szülő aggodalommal látja, hogy gyermeke bezárkózik, nem mond el semmit, mindenen megsértődik, közben pedig tehetetlennek érzi magát, ahogy a gyerek egyre távolodik tőle. Dühösnek és elégtelennek érzi magát, ő sem érti mi a helyzet, mi történik a gyerekkel.
A szobájába húzódó gyerek a számára biztonságosnak tűnő, védett barlangot választja. Kivonja magát a számára bizonytalan és kétes kimenetelű társas szituációkból. A számítógépen keresztül lép kapcsolatba a társaival, és játssza a jól ismert, neki sikerélményt adó játékait. Közben pedig újabb és újabb gondolatok születnek a fejében, amire csak részben talál válaszokat a virtuális térben. A szülő, aki úgy érzi, hogy továbbra is felelősséggel tartozik gyermekéért, aggódik, hogy a gyerek nem mozog eleget, nem megy a levegőre, nincsenek (valódi, hús-vér) barátai, magányos. Szeretne többet tudni a gyerekről, belelátni a fejébe, végső soron szeretné megtartani a kontrollt felette. Vannak szülők, akik tapintatból vagy tehetetlenségből nem zavarják a gyereket, abban bíznak, hogy majd csak átevickélnek valahogy ezen az életszakaszon. Más szülők a szigort választják, korlátokat állítanak, tiltanak, szankcionálnak, azt gondolva, hogy egy kis szülői szigorúság még soha nem ártott meg senkinek. Vannak olyan szülők is, akik jobbára csak önmagukkal vannak elfoglalva, nem törődnek vele, mi játszódik le a gyerekben. A kamasznak – minden látszat ellenére – nagy szüksége van a szüleire, szeretne odafordulni hozzájuk a gondjaival és a kérdéseivel, de a maga módján, a maga szabta időben és keretek között. A „gyere, üljünk le és beszéljük meg” típusú szülői megközelítés valószínűleg nem fog működni. A szülő és a kamasz is akkor jár a legjobban, ha a szülő nem kevés türelemmel kivárja, amíg a kamasz maga kezdeményez, és kellő empátiával hallgatja meg gyermekét. A kamasznak éreznie kell, hogy a szülő készen áll, hogy meghallgassa őt. A szülőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a kamaszlélek sérülékeny, és csak nagyon óvatosan lehet adagolni a szülői elvárásokat, ha nem akarja, hogy a kamasz hirtelen visszahúzódjon.
A szülő számára lehetetlenül késői időpontban bulizni induló kamasz másfajta kihívást jelent, de a mögöttes folyamat nagyon hasonló: a gyerek olyan világba lép át, amelyet a szülő nem, vagy alig ismer. A gyerek testi-lelki jóllétéért érzett változatlan felelősségérzet és az elengedés, leválás szükségszerűségének parancsa kínzó és megoldhatatlannak tűnő dilemma elé állítja a szülőt. Nem tehet mást, meg kell bíznia gyermekében. Természetesen az ilyen helyzetekre is különböző szülői válaszok születnek: a szigorúság és tiltás éppúgy megfigyelhető, mint a nemtörődömség és közönyösség. A gyermekéért felelősséget érző szülő aggodalmát teljesen soha nem lehet megszüntetni, de ha a gyerekkel közösen, annak minden esetleges tiltakozása ellenére áttekintik, hogy konkrétan milyen veszélyforrások leselkedhetnek a gyerekre, és mit kell tennie, ha veszélyben érzi magát, nyugodtabban engedheti útjára.
Mikor kell igazán aggódnia a szülőnek? Nem az a baj, ha megérezzük, hogy a gyerek ivott vagy dohányzott, nem az a baj, ha kiderül, hogy a gyerek kipróbálta füves cigit, nem az a valódi probléma, ha a gyerek naphosszat a szobájában kuksol. Akkor kell aggódni, ha eldugultak a kommunikáció csatornái, ha nem járhatóak az egymás felé vezető utak. A szülőnek azon kell dolgoznia, hogy a dugulásokat elhárítsa, az utakat megtisztítsa. Ehhez jó eszköz a türelem, az empátia, és legfőképpen a bizalom a gyermek iránt.

Gyógyhír Magazin