Senkivel sem összetéveszthető hangszíne, nyugalmat és őszinte kíváncsiságot sugárzó személyisége Szily Nórát sokak kedvencévé tette.
Az egykor pszichológusi diplomát szerzett tévés-rádiós műsorvezető ma visszakanyarodott a gyökerekhez.
„Több ezer beszélgetés élményén át kikristályosodott bennem, hogy a látszásnál sokkal fontosabb a láttatás. Hogy az ítéletmentes kíváncsiság, a megértés és támogatás vágya vezérel”– mondta korábban. A mostani, személyes hangvételű beszélgetés oka az, hogy több mint két évtizede ismerjük egymást Nórával, és éveken át dolgoztunk együtt a médiában.
► Minap kapcsolgattam a tévét és itt is ott is beszélgettél, vagyis képernyőn vagy ismét.
► Inkább úgy fogalmaznék, hogy még mindig, holott ezek már csak ismétlések. 450 mélyinterjúból újra és újra felbukkan egy pár... Sokan megszólítanak, hogy örülnek, hogy újra látnak – megható ez a kedvesség, pedig három éve nem készítek új műsort! De ilyenkor érzem, hogy érdemes volt úgy kérdezni, beszélgetni, ahogy a belső iránytűm mutatta.
► A neten is láttalak, az egyik reggeli rádióműsorban Stohl András vendége voltál, aztán Caramelről írtál riportkönyvet, utóbb a Média Hungary 2018-on volt feladatod, most pedig nemrégen értél haza Kisvárdáról többek között Jaksity Kata, Bereczki Zoli, Radványi Dorottya társaságában egy egészségiparban működő cég „Egészségvárosában” voltatok. Mennyi minden történik veled, neked hol van most a fókusz az életedben?
► A fókusz azon van, hogy 25 év után rengeteg sorsot feltérképezve, saját tapasztalataimat is összegyűjtve végre átadjam a tudást. Pár éve felébredt bennem a vágy, hogy a stúdión, a televízió képernyőjén kívül is találkozzak az emberekkel. Éreztem, hogy át kellene hangolnom a karrieremet, a hivatásomat.
Az X-faktor lélekmentoraként dolgoztam először a háttérben úgy, hogy továbbra is kérdezve segítettem. Ott volt egy fordulópont: rájöttem, nekem a támogató interakció, a kölcsönhatás a fontos. A pszichológus diplomám mellé jó pár korszerű képzést elvégeztem, hogy méltó legyek arra, hogy másokat támogassak. Bár még készítek interjúkat, de a hangsúly áthelyeződött az előadásokra, workshopokra és az egyéni fejlesztésre. A „coach” az, aki segít mozgósítani a belső energiákat.
Az angolban ez a szó edzőt jelent, és valóban a munkám során arra törekszem, hogy az illető a legjobbat tudja kihozni magából. Én „csak” segítek neki, hogy a saját erőforrásait mozgósítani tudja, a válaszait maga keresse és találja meg. De ami új és nagyon izgat: két nagytudású pszichológus barátnőmmel összeraktuk a PszichoStyling módszertanát, és egy üdülés keretében augusztus végén abban szeretnénk nőket támogatni, hogy minél jobban érezzék magukat szellemileg, lelkileg, testileg – vagyis kívül és belül egyaránt.
► Mások lelki egyensúlyával, egészségével foglalkozol, a tiéddel mi van?
► A saját lelki egyensúlyomat megtaláltam, azzal, hogy új útra leltem, amiért rengeteget tettem és teszek is. A laktóz- és gluténérzékenységem három éve derült ki, de igyekszem ezt nem korlátnak felfogni, hanem a gasztronómia újra felfedezésének élem meg. Megtanultam, hogy mi tesz jót, és mi árt – utóbbiakat igyekszem kerülni és új receptekkel, az ételek újragondolásával feldobom az étrendemet. Ezt ajánlom sorstársaimnak is, akiknek az ilyen-olyan érzékenység miatt valamiről le kell mondaniuk. Meg kell próbálni mindennek a jó oldalát nézni, hisz így is úgy is alkalmazkodnunk kell bizonyos dolgokhoz.
► A gyerekeid már felnőttek, napi szinten nincs feladatod velük, azon túl, hogy nyilván folyton aggódsz értük. De úgy tudom, azért van „kikről” gondoskodnod.
► Éppen féléve, hogy vidékre költöztem – végre megtehettem. Csodás házikót találtam egy kis kerttel, így régi vágyamat is valóra válthattam: örökbe fogadhattam egy mentett cicát. Őt egy másik követte, a fiamtól kaptam születésnapomra. Most vagyunk túl egy traumán, az egyikőjük kórházba került, de éppen ma hozhattam ki onnan gyógyultan. Remélem, hogy hamarosan egy kutyus is vár, amikor hazaérkezem!
► Nem lehetne kerek ez a beszélgetés a kérdés nélkül: sokaknak hiányzol a képernyőről, neked nem hiányzik már a tévé, a rádió?
► Nekem természetes terepem a stúdió, a kamerák, a reflektorok világa. De nem akarom mindenáron! Méltó feltételekkel persze szívesen beszélgetnék még a nézők szeme láttára, de ha ennyi volt, akkor is jó. Sok-sok élményt és tudást adott, amiket senki nem vehet el tőlem, én pedig viszem tovább. Készülök arra, hogy könyvet írok – nem másról, hanem magamból, mindabból, amit átéltem, megtapasztaltam. A kérdések bennem vannak, a válaszokat sok helyen kereshetem!
Vincze Kinga
Gyógyhír Magazin
