A XX. század közepe táján fogalmazták meg a vitaminok máig is használatos definícióját, mely szerint „a vitaminok olyan, nem táplálék jellegű szerves vegyületek, melyeket az állati szervezetek normális életműködésükhöz és növekedésükhöz igényelnek. A szervezet energiaátalakító folyamatainak katalizátorai, az anyagcsere-folyamatok nélkülözhetetlen szereplői.” Már régebben is sejtették, hogy bizonyos ételekkel meg lehet előzni egyes betegségeket, de egészen a XX. század elejéig nem tudták pontosan, hogy miért. 

Az első siker
Először vajból és tojássárgájából izolálták a „növekedési faktornak” nevezett A-vitamint. Maga a vitamin szó (vita=élet) megszületése Casimir Funk biokémikus nevéhez fűződik, aki először ismerte fel, hogy az élelmiszerekben vannak olyan alkotórészek, amelyek a szervezet működése szempontjából elengedhetetlenek. Az 1800-as évek végétől nagyon sok kutató dolgozott a vitaminok felfedezésén, izolációján és szintetizálásán. Közös munkájuknak köszönhetően lett 13 vitaminunk, a második világháború végére pedig azt is megállapították, hogy naponta mennyire van szükségünk belőlük. 
Az újabb kutatások persze azóta ezt árnyalták. 
A 13 vitamin közül 4 zsírban (A-, D-, E-, K-vitamin) és 9 vízben oldódó (B-vitamin csoport tagjai és a C-vitamin). Előbbieket a szervezet el tudja raktározni, utóbbiakat azonban nem, ezért ezeket rendszeresen kell pótolni, annak ellenére, hogy hiányukat gyakran nem érezzük, vagy nem tulajdonítunk neki jelentőséget.  Az elégtelen vitaminellátottság először általános tünetekben mutatkozik meg, mint pl. ingerültség, fáradékonyság, depresszió, a koncentrációs képesség csökkenése és étvágytalanság. Ekkor marginális, úgynevezett határértékhiányról beszélünk. Az egyes vitaminokra jellemző klasszikus tünetek ma már csak ritkán, legtöbbször csak krónikus hiány esetén jelentkeznek. 

De mitől lesz beteg valaki
Két tényező befolyásolja, valaki megkap-e egy fertőzést: egyrészt a szervezetbe került kórokozók száma, és fertőzőképessége, másrészt immunrendszerének aktuális állapota. Sokan még ma is azt hiszik, hogy a betegségek nagyrészt elkerülhetetlenek, hiszen a baktériumok és a vírusok mindenképpen megtámadnak bennünket, elegendő, ha a közelünkbe jutnak. Claude Bernard francia kutató, fiziológus a 19. század végén megfogalmazta: „A kórokozó semmi, a környezet minden.” Mások Louis Pasteur francia mikrobiológusnak, számos kórokozó felfedezőjének, a baktériumelmélet megalapozójának tulajdonítják a mondást. Tény, hogy ő is felvetette, hogy –  bár maga a fertőzés kórokozóknak tulajdonítható –, 
a betegség kialakulásában mégis a befogadó szervezet tulajdonságai játszanak döntő szerepet.

Színesek, ízesek 
Az ősz és a tél hagyományosan az emelt C-vitamin adagok időszaka. Szakértők szerint naponta 75 milligrammra van szüksége belőle egy egészséges felnőttnek. A gyümölcsök (citrusfélék), a csipkebogyó és a paprikafélék mellett a fejes káposzta, a brokkoli, a karfiol, a kelbimbó és a kelkáposzta mind-mind fontos forrást jelentenek és bármelyik évszakban elérhetőek.

Az A-vitamin véd a fertőzésektől, előanyaga a béta-karotin elsősorban a sütőtökben, répában fordul elő, de nagy mennyiségben fellelhető a zöld levélzöldségben, piros húsú paprikában és a brokkoliban is.

Az E-vitamin, amely nagy mennyiségben véd a szabadgyökök károsító hatásaitól, elsősorban a növényi olajokban, csonthéjas gyümölcsökben, fejes káposztában és zöldhagymában található, de a dió, a szója és a hüvelyesek is sok E-vitamint tartalmaznak. 

A B-vitamin a fehérjékből nyert energia felszabadításához szükséges ételek, nagyon jó utánpótlást adnak az állati eredetű élelmiszerek, a burgonya, a barna rizs, a kemény gyümölcsök és a teljes kiőrlésű lisztből készült termékek. 

Fontos még a cink, amely nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy az immunrendszerünk megfelelően működhessen. Pótolhatjuk marhahús, spenót, spárga, bárányhús, lencse, kesudió, zab és joghurt fogyasztásával.

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin