Gyógyhír Magazin 2018-10-06

Gyógyír figyelemzavarra


Egyre több szülő figyeli aggódva gyermekét, különösen az óvoda, iskola megkezdése előtti hetekben, hónapokban. Örökké rohangál, nem tud egy helyben maradni egy percre sem, szétszórt, nehéz lekötni a figyelmét…Vajon nem figyelemzavaros, netán hiperaktív-e? Be tud-e illeszkedni az új közösségbe, teljesíteni tudja-e az ottani követelményeket? S bár gyermekeknél életkori sajátosság, hogy nem képesek hosszabb ideig egy dologra koncentrálni - egy felnőttől átlagosan 40 perc, egy felső tagozatos diáktól 20-25 perc, egy kisiskolástól pedig csak 10-15 perc összpontosítás várható el – napjainkban mintha valóban nőne a figyelemzavarral küzdő gyermekek száma. A jó hír, hogy ebbe egyetlen szülőnek sem kell beletörődnie.



Ne a szülő döntse el!
A figyelemzavar enyhébb formái a legtöbb gyermek életében jelen vannak. Ám a figyelemzavar nem azonos a hiperaktivitással, amely fokozott túlmozgással, impulzív viselkedéssel jár együtt. Azt, hogy egy gyermek figyelmetlen, figyelemzavaros vagy hiperaktív, ne az óvónő, az iskolai pedagógus, és különösen ne a szülő döntse el, hanem az erre vonatkozó gyanú esetén forduljon Nevelési Tanácsadóhoz, gyermekpszichológushoz. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a szülőknek ne lennének eszközeik, lehetőségeik a koncentrációhiányos állapot kialakulásának elkerülésében, csökkentésében!

Játék és érzelmi kötődés 
Minden gyermek szeret önfeledten játszani, amikor szinte megszűnik számára a tér és az idő, s létrejön egy pozitív érzelmi kötődés az általa végzett tevékenységhez. Nos, ez lényegében a „jól koncentrált állapot”-nak felel meg, azaz a rendszeres és a gyermek kedvére való játék jelentősen segítheti a figyelem-összpontosítás képességének fejlődését. Azaz, ha egy szülő úgy gondolja, hogy gyermeke figyelemhiányos, nem tud kellő mértékben és ideig koncentrálni, először önmagának tegye fel a kérdést: szán-e elegendő időt arra, hogy gyermekével együtt elmélyedjen a közös játékokban, vagy olyan időtöltésben, amit mindketten élvezettel csinálnak? 

A legnagyobb mumus: a képernyőbámulás
Aric Sigman angol pszichológus kutatása szerint (Archives of Disease is Childhood) a szigetországban egy átlagos 10 éves gyermek napi 
6.1 órát tölt különféle képernyők előtt, beleértve a TV-t és a különböző számítástechnikai eszközöket. Azon túl, hogy ezáltal – a gyermekek mozgásmennyiségének csökkenése miatt – jelentősen nő a különféle betegségek (elhízás, cukorbetegség, kardiovaszkuláris betegségek) előfordulási esélye, a korai években túlzásba vitt „képernyőbámulást” összefüggésbe hozzák a későbbi figyelemzavarokkal, hiperaktivitással, rossz szociális készségekkel, az empátia hiányával. Sigman szerint a képernyők előtt töltött idő a szülőkkel, és más, érzelmileg a gyermekhez kötödő személyekkel töltött időből, a velük való személyes kommunikációból vesz el, annak rovására megy, miközben ez rendkívül fontos tényező kellene, hogy legyen a gyermek agyának fejlődése szempontjából, különösen az első 3 évben. És sajnos a jelenség egyre fiatalabbakat érint: egy erre vonatkozó amerikai felmérés szerint a 2 évesnél fiatalabb (!) gyemekek fele naponta legalább 2 órát néz valamilyen képernyőt. Mindezek alapján nekünk, felnőtteknek kell eldöntenünk, hogy akarjuk-e elősegíteni gyermekeink, unokáink figyelemzavaros állapotának kialakulását, vagy éppen ellenkezőleg: mesével, beszélgetésekkel, közös játékkal rendszeres és kölcsönös kommunikációval, a nyugodt odafigyelést elősegítő környezet megteremtésével, és nem utolsó sorban a képernyőbámulás kordában tartásával gyógyírt kívánunk-e nyújtani számukra a figyelemhiányos állapot kialakulása ellen?
Hollauer Tibor
(A Boldog Gyermek Hirlevelek 
felhasználásával)


Cikkajánló


Alvás és mentális egészség Gyógyhír Magazin
Mikor szüljem meg az első gyerekem? Gyógyhír Magazin
Miért nem táplálkozunk egészségesen? Gyógyhír Magazin
Arra is figyelj, aki a legközelebb áll hozzád! Gyógyhír Magazin
Szétszórt a kisgyerek? Tegyünk ellene! A szülőn is sok múlik Gyógyhír Magazin
Jó játék, rossz játék? Gyógyhír Magazin

Rovatok

A Gyógyhír Magazin megkérdezte Állatgyógyászat Allergia Alternatív terápiák Alvászavar Betegellátás, kórházak Betegjogok Betegségek tünetei Bőrvédelem, a bőr tünetei Cukorbetegség Daganatos betegségek Egészség - gazdaság Egészség-Tudomány Egészséges életmód, egészséges táplálkozás Egyéb Emésztőszervi betegségek Epebetegségek Étrendkiegészítők Étrendkiegészítők, vitaminok, ásványi anyagok Fájdalom, fájdalomcsillapítás Fejfájás Felsőlégúti megbetegedések, influenza Férfiak egészségügyi problémái Fertőző betegségek, járványok Fogyókúra Fül-orr-gégészet Genetika Gyermekellátás - gyermekgyógyászat Gyermekvállalás, gyermeknevelés Gyógyfürdők, strandok Gyógykonyha receptek Gyógynövények a gyógyításban Haj-bajok Hatósági hírek, figyelmeztetések Hormonális megbetegedések Ideggyógyászati megbetegedések Idősothonok Interjú Intim higiénia Kullancsok Lelki problémák, pszichiátriai betegségek Logopédia Magánegészségügy Magas vérnyomás Májbetegségek Meddőség Mobilapplikációk Mozgásszervi betegségek Nemibetegségek Neurológiai betegségek Nők egészségügyi problémái Nyaki- és gerincproblémák Olvasóink receptjei Önsegélyező- és egészségpénztárak PR cikkek Pszichiátria Pszichológia Sebkezelés, sérülések Száj- és fogászati megbetegedések Szemészet Szex, szerelem, család Szív- és érrendszeri betegségek Táplálkozási tanácsok Tesztek Tüdő- és légúti betegségek Tudomány Változó kor Védőoltások Vérszegénység, vashiány Vese- és húgyúti betegségek Visszérproblémák


adatvédelmi nyilatkozat   |   jognyilatkozat   |   elérhetőségeink   |   médiumajánlat

Weboldal üzemletetés: Iwebs


6493104 látogatónk volt eddig