Akutatások arra utalnak, hogy az utazási betegséggel szemben csak azok teljesen immunisak, akik egyáltalán nem rendelkeznek egyensúlyozó szervrendszerrel. Akik rendelkeznek ilyennel, azok enyhébb vagy erősebb tüneteket produkálhatnak, amik igen széles spektrumon helyezkednek el. A skála az enyhe szédüléstől, fejfájástól, kipirosodott arctól, kezdődő gyomoridegességtől indul, folytatódva az erősebb gyomoridegességgel és enyhe sápadtsággal, majd az egyre erősödő émelygéssel, és további sápadtsággal, a legsúlyosabb esetben elérve az öklendezésig, hányásig.

Három tényezőn múlik a tünetek súlyossága
De mitől függ, hogy kinél jönnek elő súlyosabban, és kinél enyhébben a tünetek? Kiket visel meg jobban, kiket kevésbé a kinetózis? Kutatók három fő tényezőt találtak, amik meghatározzák az utazási betegség súlyosságát: ezek az érzékenységet, az alkalmazkodóképességet és a tünetek elmúlásának gyorsaságát jellemző állandók.

Ezek minden emberben másként működnek. Előfordulhat olyan, hogy az, aki sokkal érzékenyebb az utazási betegséget kiváltó mozgási ingerekre, de jobb az alkalmazkodóképessége és gyorsabban múlnak nála a tünetek, kevésbé szenved tőle, mint az, aki kevésbé érzékeny, de nehezebben alkalmazkodik, és lassabban múlnak a tünetei. Vagyis az első esetben az ember nagyon rosszul lesz, de azután a hányás segít neki megkönnyebbülni, míg a második esetben csak émelyeg, de azt sokáig, és a végén sokkal inkább megviselik a tünetek. 

Az esetek többségében az utazási betegség észrevétlen marad: kezdődő tüneteit kimerültségnek, unalomnak tudjuk be. Egy hosszú autó-, vonat-, hajó- vagy repülőút végén többnyire fáradtságról beszélünk akkor is, ha kissé szédelgünk vagy fáj a fejünk, pedig ez nem feltétlenül a szokásos fizikai fáradtságot jelenti, hanem nagy valószínűséggel az utazási betegség enyhébb tünete.

Ballai Vince 

Gyógyhír Magazin