Közhelyszámba megy az a vélekedés, hogy szellemi képességeink a 20-as éveink második felében érnek a csúcsra, onnan pedig már csak lefelé vezet az út. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a helyzet sokkal összetettebb. Nem egy ilyen csúcsidőszak van, hanem több, sőt vannak olyan készségek és képességek, amelyek öregkorban teljesednek ki leginkább. Az információfeldolgozás sebessége vagy a rövid távú memória jobb a fiataloknál, azonban például a szókincs, a számolási műveletekben való jártasság, az általános tudás mértéke, vagy a szövegértés képessége magasabb az időseknél. Ezek olyan összetevői az intelligenciának, amelyek a tapasztalattal együtt növekednek. 

A kutatások egyik érdekes eredménye, hogy a mai idősek átlagosan intelligensebbek, mint a régiek voltak, ami valószínűleg a komplexebb és nagyobb mentális kihívást jelentő életviszonyokból ered. Egy másik képesség, amiben az 50+ korosztály jobbnak bizonyul, az érzelmek felismerésének képessége. Arra is fény derült, hogy ez a képesség idősebb korban is hosszú időn keresztül magas szinten állandósul, azaz évtizedeken keresztül csúcson marad.

A mentális készségeink és képességeink az életünk során váltakozva hol jobbak, hol rosszabbak, van, ami korábbi életkorban jobb, és van, ami idősebb korban. Ha belegondolunk, ennek a tudományosan (is) megalapozott ismeretnek pozitív hatása lehet a munkaerőpiacra is: vannak olyan tevékenységek, például döntéshozatali feladatok vagy tartósabb figyelmet igénylő munkák, amikre kifejezetten 
előnyösebb idősebb munkavállalókat felvenni, mert kognitív képességeik alkalmasabbá teszik őket. A tartósabb figyelem képessége olyan további szellemi folyamatok lényeges összetevője, mint a tanulás, az észlelés vagy az emlékezés. A kései időskorban természetesen ezek a képességek ismét hanyatlanak, de az öregkor korábbi szakaszaiban magas szinten állhatnak.

Érdekes jelenség, hogy ha az egészségük nagyjából rendben van, 60-70 éves emberek átlagosan ugyanolyan boldognak érzik magukat, mint a 20-as éveikben járók, és boldogabbnak, mint az életük középső szakaszát élők. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az idősebb emberek érzelmileg stabilabbak, a negatív érzelmi hatásokra kevésbé fogékonyak.

A sikeres átállás az öregkorra az egyik kulcsa annak, hogy jól éljük meg utolsó évtizedeinket. A régi társadalmi- és munkaszerepek, a korábbi életszakaszokra jellemző vágyak, az „ego” elengedésének képessége, a megváltozott fizikai képességekhez való rugalmas alkalmazkodás képessége, a társas élet újragondolása egyaránt szükséges. Egyes bölcsek szerint a kiegyensúlyozott, elégedett öregkor az ember hozzáállásán múlik. Van, amin nem tudunk változtatni, de sok olyan is van, amin igen. Ha úgy tekintjük az öregkort, mint az élet egy újabb szakaszát, és megtaláljuk benne a feladatunkat, minden rendben lesz.

Fábián Tamás 
pszichológus

Gyógyhír Magazin