„Afiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és a képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.” Albert Schweitzer Nobel-békedíjas filozófus, orvos szavai jutottak eszembe, és rögtön utána egy anekdota Molnár Ferencről. A híres író egy alkalommal – mint a Cultura magazin idézi –, a Színházi élet riporterének a régi darabok felújításának gondjairól mesélt: „A régi darabok felújítása örökké aktuális kérdés, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a „leporolásnál” nagyon kell vigyázni. Velem például megtörtént, hogy egyik régi darabomat műsorra tűzték, mire kicsit kijavítottam a szöveget. Néhány szó vagy mondat volt az egész. Így például fiaker helyett taxit írtam és ahol hosszú, hullámos haja volt a hősnőnek, azt – megrövidítettem. Egy mondatot azonban elfelejtettem kijavítani. Ez a mondat így kezdődött: „Egy negyvenöt éves öregúr...” És nem jutott eszembe, hogy azok az idők rég elmúltak, amikor negyvenöt éves korában „öregúr” volt az ember. Ma negyvenöt éves korában nem „öreg” az ember. Hála Istennek” – és valóban...

Örök fiatalság? 
Az öregedés az élet része, ezzel mindannyian tisztában vagyunk – ám az már nagy kérdés, miért fog az idő egyeseken jobban, másokon kevésbé? Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan nyugdíjaskorút, aki még „hegyeket mozgat”, másoknak már a lépés is nehezére esik 60 évesen. A tudósok szerint 120 évig élhetnénk a sejtjeink programja szerint – idézi az egyik szaklap Székács Béla egyetemi tanárt, geriáter szakorvost. Bennünk van a hiba? A környezeti hatások rontják az esélyeinket? Valamit rosszul csinálunk? És egyáltalán: létezik jó út? Itt és most ezekre a kérdésekre nem adhatunk választ, hiszen az ez irányú kutatásokban is még mindig sokkal több a kérdés, mint a válasz.  „A legtöbb, amit már ma is megtehetünk, hogy 45-50 éves korunkig tudatosan alakítjuk életmódunkat, hogy megőrizzük egészségünket, mégpedig azért, hogy a néhány évtizeddel később észlelhető hanyatlás „magasabb szintről” induljon” – összegzi a szakember.

Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Az emberi szervezet mozgásra termett, ha nem mozog, leépül. A rendszeresen végzett mozgás amellett, hogy jót tesz a testi-lelki egészségünknek, javítja állóképességünket, teljesítőképességünket, általa kitartóbbá válunk. Létfontosságú az egészség megőrzése szempontjából, és döntő szerepe van az ideális testsúly elérésében és megtartásában. Mindenfajta testedzésnek megvannak a saját szabályai, de vannak általános érvényű elvek is. Például tévesen terjedt el az a nézet, hogy „fájdalom nélkül nincs eredmény”– mondják a gyógytornászok. A szakemberek azt tanácsolják: soha ne eddzünk kimerülésig, és inkább könnyed mozgásfajtákat válasszunk.

A jóga több mint a torna
Ez a több ezer éves tudomány sokkal összetettebb, mint bármelyik más nyugati sport vagy mozgásrendszer. Egy olyan eszközrendszer, ami nemcsak átmozgatja a testet, hanem képes helyreállítani az egyensúlyt, harmóniát hoz az életünkbe. Minden gyakorlat egyszerre hat fizikailag, mentálisan és energetikailag. Persze, biztosan eszükbe jut, hogy mégis, ki tudja 50 évesen a nyakába tenni a lábát? Tévhit, hogy a jóga nyakatekert pózokból áll, amelyeket lehetetlen megcsinálni. A jógának fontos eleme, hogy a saját lehetőségeinket figyelembe véve gyakorolhatunk, a fokozatosságot szem előtt tartva. 

A kerékpározás is nagyon jó mozgásforma 50 év felett, ugyanis az aerob és a ciklikus mozgásformák közé tartozik. Az úgynevezett funkcionális tréningek felkészítik a szervezetet, az izomzatot a folyamatos igénybevételre, a mindennapi mozgásokra. A csoportos edzések változatos eszközhasználata, a gyakorlatok kombinálhatósága erősíti a törzsizmokat, a hát- és hasizmokat, és jelentősen fejleszti az állóképességet.

Dózsa-Kádár Dóra

Gyógyhír Magazin