A„szilveszterpártiak” készülődnek, és mire beköszönt a várva várt este, várakozásaik az egekbe szöknek. Mások viszont egyáltalán nem szeretik, sőt: vannak, akik kifejezetten utálják ezt az ünnepet, az ilyenkor tapasztalható tömeget, a felhajtást és hangzavart, kényszeredettnek és erőltetettnek érzik, hogy „hivatalból” feldobottnak kell lenniük. Ha rajtuk múlik, inkább távol maradnak az ünnepléstől, lehetőség szerint otthon várják meg, hogy az óra elüsse az éjfélt. Egyes vélemények szerint talán utóbbiak vannak többen.

A különbség egyik gyökerét az eltérő személyiségtípusokban találhatjuk. Az extrovertált, kifelé forduló személyiségű emberek alig várják, hogy kezdődjön a parti, mert feltöltődnek, ha emberek, nyüzsgés veszi körül őket. Az introvertált, befelé forduló személyiségű emberek jobban kedvelik a csendesebb, elmélyültebb, egyedül vagy szűkebb körben zajló eseményeket, mert ők éppen ettől töltődnek fel, míg a tömeg, a forgatag leszívja az energiáikat. Mindannyian valamilyen arányú keverékei vagyunk e két típusnak, beállítódásunk többé-kevésbé állandó, velünk született.

Vannak azután olyan embertársaink, akikben nagyon jól működik a cirkadián ritmushoz kapcsolódó, az elalvást elősegítő melatonintermelődés. Ha leszáll az est, ők elálmosodnak, és nagyon kevés motivációt éreznek, hogy hajnalig fennmaradjanak, bármilyen buli is van kilátásban.

Október, november táján sok emberre telepszik rá egyfajta szezonális depresszió, ami hangulati hullámvölgyekkel, motivációhiánnyal, fáradékonysággal jár együtt, ami ismét csak azt eredményezi, hogy inkább kerülik a szilveszteri összejöveteleket.

Év végén amúgy is nagy nyomás nehezedik ránk. Munkahelyünkön hajráznunk kell, hogy hozzuk az üzleti terv számait, időben lezárjuk a még futó ügyeket. Közben egyre nő bennünk a feszültség a közelgő karácsony miatt is. Az ajándékok beszerzése, a lakás rendbetétele, a sütés-főzés és a vendégjárás kimeríti erőtartalékainkat. Érthető, ha sokan úgy érzik, hogy mire túljutnak a karácsonyi ünnepen már semmi kedvük kimozdulni, jobban vágynak csendes, pihenéssel eltöltött napokra.

Régen élt elődeink újév éjszakáján elsősorban azt ünnepelték féktelen, harsány jókedvvel, hogy sikerült túlélniük egy újabb évet, és vár rájuk egy még újabb, ami minden bizonnyal jobb lesz, mint az előző. Mivel kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a természeti erőknek, a mai kor embere számára már nem egyértelműen pozitív, ha elmúlt egy újabb év. Tele vagyunk szorongással, tudatalatti félelmekkel amiatt, vajon mit hoz számunkra a következő év. Ezek az aggodalmak ismét csak csökkentik a késztetést, hogy önfeledten ünnepeljünk.

A szilveszteri összejövetelek leginkább társas események. Sokan azért kerülik el ezeket, mert szembesülniük kellene azzal, hogy nincsenek (vagy nem jók, vagy nem kielégítőek) az emberi kapcsolataik. Nincsenek barátaik, nem tartják a kapcsolatot a családjukkal, rokonaikkal, magányosak, izolálódtak. Egy ilyen összejövetel alkalmával esetleg újra kiderülne, hogy nem túl erősek az interperszonális képességeik, azaz nem tudnak beszélgetni és kapcsolatot építeni más emberekkel. A lehetséges kudarc előrevetítése a szilveszteri bulitól való távolmaradás valószínűségét növeli.

Valójában nincsen semmi különös a szilveszterben, ha nem fűzünk hozzá túlzott elvárásokat. Egyesek felszabadultan ünnepelnek, mások csendesen várják az újévet, ki-ki vérmérséklete szerint. Az a fontos, hogy mindenki a belső iránytűjét figyelje, senki ne engedjen a külső nyomásnak, csakis a saját kényelmes, nyugodt és derűs módján ünnepelje a lezárást és az újrakezdést!

Fábián Tamás
pszichológus

Gyógyhír Magazin