Az 1887. március 27-én alapított egyesület május 10-én, a még épülő Szent István-bazilika tövében, a Lipót bazár téren, négy szűk helyiségben kezdte meg működését. A személyzet kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentőből állt – az egyesület dolgozói önkéntesen, díjazás és ellenszolgáltatás nélkül nyújtottak segítséget a rászorulóknak. Általában hordszékkel vagy hordággyal vonultak ki az esetekhez, de bécsi kollégáiktól egy korszerűnek tekinthető, zárt szekrényes lovas kocsit és egy orvosi műszerekkel felszerelt betegszállító kocsit is kaptak. A jármű nyitott bakján a kocsis és még egy személy, a belsejében az orvos és a segédje foglaltak helyet. A mentőszolgálat iránti igény növekedését mutatja, hogy míg az első hónapban 56, az év decemberében már 373 esethez riasztották őket. 

A Millenniumi kiállításhoz kapcsolódó bemutató: korabeli mentőjármű 1896-ból / Forrás: Fortepan

A korcsolyázó orvos

Az alapító, Kresz Géza 1846. augusztus 30-án született pesti orvoscsaládban. Német származású édesapja a katonai szolgálat elől menekült Magyarországra, ahol jó nevű sebészorvos lett belőle. Legfiatalabb gyermeke, Géza apja nyomdokait követve 1871-ben szerzett orvosi és szülészmesteri diplomát a pesti egyetemen, majd Bécsben folytatta tanulmányait, és 1873-ban sebészdoktori képesítést nyert. Hazatérve előbb kerületi orvos, majd belvárosi, később fővárosi tisztiorvos lett. Küzdött az élelmiszer-hamisítás ellen, megszervezte a hatósági élelmiszer-ellenőrzést és a csecsemők anyatejellátását.

Sokirányú érdeklődését mutatja, hogy 1869-ben, még orvostanhallgatóként kezdeményezte a Pesti Korcsolyázó Egylet megalapítását, amely az akkor Magyarországon még ismeretlen korcsolyasport népszerűsítését tűzte célul, s közreműködésével egy év múlva megnyílt a Városligeti Műjégpálya.

hirdetés

Gyors ellátás a balesetet szenvedőknek 

1881-ben részt vett Londonban azon a nemzetközi higiéniai kongresszuson, ahol bemutatták a johanniták elsősegélynyújtóinak munkáját. Ennek mintájára a magyar fővárosban is meg akarta szervezni a mentőellátást, amihez azonban le kellett győznie a budapesti orvosok – kenyérféltésből fakadó – ellenállását. Éppen az orvostársadalommal folytatott harca juttatta arra a következtetésre, hogy a mentést orvosi kézbe helyezze. 1887 márciusában londoni és bécsi tapasztalataira hivatkozva vitte a fővárosi közgyűlés elé a mentőegyesület létrehozásának tervét, hogy a Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött, gyors ütemben fejlődő Budapesten megoldja a balesetet szenvedők szakszerű ellátását. Az engedély birtokában májusban megalakult a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, amelynek igazgatója Kresz Géza lett. A részint medikusokból álló lelkes önkéntesek feladata az volt, hogy azonnali elsősegélyt nyújtsanak az orvos megérkezéséig; emellett a betegek – köztük részegek vagy közveszélyes emberek – szállítását is megszervezték. 

A fővárosi mentőegylet igen gyorsan fontos és igényelt szolgálat lett, amely az 1892. évi budapesti kolerajárvány felszámolásában is fontos szerepet játszott. Kresz Géza hamar felismerte, hogy az életmentés önálló szakismereteket hordozó tudomány, ezért javasolta orvosegyetemi oktatását, és a segíteni szándékozó emberek – vagyis az elsősegélynyújtás alapjait elsajátítani kívánó laikusok – képzését is fontosnak tartotta. A mentőegyletnél végzett munkája miatt lemondott tisztiorvosi állásáról, és a Fővárosi Villamosvasútnál, illetve a MÁV-nál lett részmunkaidős orvos.

Mentőpalota, múzeum és könyvtár

1890-re a főváros támogatásával és adományokból felépült a Markó utcai Mentőpalota, Európa első mentőállomásnak tervezett épülete, amely ma is a mentőszolgálat központja. Kresz Géza itt lakott családjával, és az épületben mentőmúzeumot, majd mentőkönyvtárat is létrehozott. Számos egészségügyi ismertető könyvet írt, és Mentők Lapja címmel újságot alapított. Irányításával a fővárosi szervezet mintájára országszerte több mentőegyesület alakult, emellett szorgalmazta a Váci úti Fertőtlenítőintézet létrehozását is, amely végül 1913-ban (jóval halála után) nyílt meg. 

A közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül Ferenc József 1900. december 24-én nemesi rangra emelte. Címere heraldikai kuriózum: a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület Emblémáját is magába foglalja.

A budapesti mentőszolgálat megalapítója néhány hónappal később, 1901. április 10-én hunyt el. Emléktábláját a Markó utcai mentőszékháznál és az Újlipótvárosban róla elnevezett utcában is megtaláljuk; a nevét viselő mentőmúzeum pedig ma is eredeti helyén, a Mentőpalotában működik. 2020 nyarától már InterCity-járat is idézi az emlékét: a MÁV júniusban Kresz Géza nevét viselő járatot indított Lőkösházáról Budapestre, amellyel a koronavírus-járvány idején „hősies, emberfeletti munkát végző mentők” előtt tiszteleg. 

Szerdahelyi Krisztina

A cikkben szereplő fotók forrása: 

Nyitókép: A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME) központjának udvara. A Millenniumi kiállításhoz kapcsolódó bemutató: korabeli betegszállító mentőjármű és személyzete. A felvétel 1896-ban készült. A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.250

A cikkben lévő mentős kép: A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME) központjának udvara. A Millenniumi kiállításhoz kapcsolódó bemutató: korabeli mentőjármű. A felvétel 1896-ban készült. A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.249

Gyógyhír Magazin