A téma kutatói megkülönböztetik az oltást elfogadókat, az oltással kapcsolatban bizonytalankodókat és az oltáselleneseket.

Egy, a COVID-19 járvány kapcsán nemrégiben az Egyesült Királyságban és Írországban végzett reprezentatív felmérés szerint a lakosság 65-69%-a teljes mértékben elfogadja az oltást, 25-26%-uk bizonytalan, míg 6-9%-uk oltásellenes. Az egyik, hét másik európai országra vonatkozó becslés a lakosság 26%-át gondolta oltásszkeptikusnak. Az USA-ban minden harmadik ember bizonytalan vagy oltásellenes. 

Korábban is felbukkant az oltásellenesség

Ezek az adatok összhangban vannak korábbi kutatási eredményekkel, vagyis az oltásokkal szembeni bizonytalanság vagy elutasítás nem a koronavírus járvánnyal kapcsolatban bukkant fel.

Bármilyen oltásról legyen is szó, a nyugati típusú kultúrákban az emberek közel 10%-a mondható oltásellenesnek. A fent említett felmérésben a bizonytalanok és oltásellenesek inkább fiatalabb korosztályúak, alacsonyabb jövedelműek és nők voltak.

Többségük városban vagy városias környezetben él, van valamilyen odafigyelést igénylő egészségügyi problémája. Az éppen várandós nők is óvatosabbak. Nagyon fontos, hogy nem találtak kimutatható különbséget az iskolázottság terén, vagyis nem tartható az a széles körben elterjedt feltételezés, hogy az oltásszkeptikusok tanulatlanabbak, tájékozatlanabbak vagy egyszerűen „butábbak” lennének.

A szkeptikusok pszichológiai jellemzői 

Ugyanez a kutatás megpróbálta azt is feltárni, hogy milyen pszichológiai jellemzőkkel írhatók le az oltással szemben bizonytalanságot vagy ellenállást mutatók (a „Szkeptikusok”) összehasonlítva az oltást elfogadókkal (a „Támogatók”).

A Szkeptikusok kevesebb bizalommal vannak a tudósok, az egészségügyi hivatást gyakorlók és az állami tisztséget viselőkkel szemben, mint a Támogatók. Alacsonyabb mértékben hajlandóak önzetlenül segíteni másoknak és inkább abban hisznek, hogy az emberek viselkedését tekintélyelvű megközelítéssel irányítani(uk) kell.

Ugyanakkor ők maguk többnyire belülről vezéreltek, nekik „ne mondja meg más, hogy mit gondoljanak vagy tegyenek”. Gyanakvóbbak, a paranoiditás magasabb foka jellemzi őket. Zsigeri reakcióikat (gondolatok, megérzések, benyomások) kevésbé hajlandóak felülvizsgálni, még akkor is, ha azok hibásnak bizonyultak. Nagyobb valószínűséggel hívei összeesküvés-elméleteknek.

Kevésbé barátságos és melegszívű emberek, kevésbé derűlátók az emberi természetet illetően, és kevésbé jönnek ki jól más emberekkel. Kötelezettségeiket, elvégzendő feladataikat kisebb lelkesedéssel, odafigyeléssel és alapossággal végzik el. Érzelmileg bizonytalanabbak, erősebben vallásosak. A migránsokkal sokkal elutasítóbbak. 

Fogékonyság az összeesküvés-elméletek iránt

A Szkeptikusok gondolkodásmódjára jellemző, hogy valamely ritka, negatív hatású esemény vagy történés bekövetkezését valószínűbbnek tartják. Könnyebben befolyásolják őket olyan történetek, Facebook-posztok vagy videók, amik valamely dolog legrosszabb lehetséges kimenetelét mutatják be. Ha tehát valaminek megvan az elméleti lehetősége, de a valószínűsége rendkívül alacsony, ők úgy fogják megélni, hogy az a lehetőség biztosan bekövetkezik.

Szintén a mélyebben fekvő okok közé tartoznak azok a beállítódások (attitűdök), amelyek eredendően nem az oltáshoz kötődnek, csak az oltás kapcsán is aktiválódnak. Ilyen az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság, a szabad viselkedést korlátozó vagy fenyegető dolgokkal szembeni ellenállás, és a vérrel vagy az injekciós tűvel kapcsolatos általános félelem vagy utálat. 

Az összeesküvés-elméletek sokszor táplálkoznak mesterségesen előállított hamis híresztelésekből, amely tevékenység mögött sokszor kimutatható valamely üzleti, ideológiai vagy politikai előnyszerzés szándéka.

A koronavírus-járvány kapcsán tapasztalhattuk, hogy eleinte még a vírus létét is tagadták egyesek, ami később átalakult az emberi jogok vélelmezett korlátozásának kritikájává (pl. kötelező maszkviselés vagy a kijárási korlátozások ellenzése), majd megmutatkozott az egyes oltásokkal szembeni, más oltások melletti agitációban. A kutatások rámutattak, hogy a népesség körülbelül kétharmada elfogadja és támogatja az oltásokat. 

A kényes kérdés az, hogyan lehet az oltásellenes kisebbség jogait tiszteletben tartani úgy, hogy az oltástámogató többség jogos igényei ne sérüljenek?

Fábián Tamás 
pszichológus
 

Gyógyhír Magazin