Az idei tanévkezdést az teszi még összetettebbé, hogy az elmúlt másfél év, ami a COVID-19 vírus uralma alatt telt el, sok tekintetben más vágányra helyezte az iskolai rutint. A gyerekek és szüleik egymás után megtapasztalhatták az otthonról tanulás, a hagyományos iskolába járás, és ezek valamilyen kombinált változatát egyaránt. 

Sokkal több stressz telepedett rá az amúgy is nehéz iskolai időszakra: betegségek, bezártság, a szülők otthoni munkavégzésből fakadó túlterheltsége, az összezártság okozta frusztráció és agresszió, a tanárok túlterhelődése és a szakmai magukra hagyatottságból adódó kifáradása, és még hosszan sorolhatnám. 

Ezen az őszön újra a járványfenyegetettség árnyékában vágunk neki a tanulásnak. Egyfelől már sokkal felkészültebbek vagyunk, másfelől viszont már túl sok testi-lelki energiánkat emésztette fel a járvánnyal szembeni küzdelem, ki tudja, mennyi megküzdési tartalékkal rendelkezünk még. 

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a társadalom megosztott a védekezés, a szükséges intézkedések megítélésében. Fel kell-e venni az oltást vagy sem? Kell-e maszkot viselni vagy sem? Szabad-e beoltani a gyerekeket is? El kell-e rendelni a home office-t, az otthoni tanulást, vagy sem? Az ezekről a kérdésekről zajló egyre hevesebb vita önmagában is fokozza a nyomást függetlenül attól, hogy ki, melyik tábor véleményét osztja. 

hirdetés

Felelős szülőként mit tehetünk ebben a helyzetben?

Fontos, hogy készüljünk fel minden eshetőségre. Arra is, ha mehet iskolába a gyerek, és arra is, ha otthoni tanulást rendelnek el. Teremtsük meg és folyamatosan ellenőrizzük, hogy adottak-e a nyugodt tanulás feltételei a gyermek számára, és álljunk készen, ha váltani kell. Ez adott esetben a saját felnőtt életünk átrendezését is feltételezi, hiszen munkavégzésünk folytonosságát is biztosítanunk kell. Sok szülőnek hatalmas terhet jelentett a pandémiás időszakban gyermeke otthoni felügyeletének biztosítása. Most talán ők is jobban fel tudnak készülni. 

A gyerekben óhatatlanul felmerülő szorongást és frusztrációt oldanunk kell. Ehhez tudnunk kell, milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen érzéseket él át. Tegyünk fel nyitott végű kérdéseket, amit nem lehet egyszerű igen, nem válasszal elintézni. Pl. „Mi a legizgalmasabb dolog most az osztályban?”, vagy „Mi a legrosszabb/legjobb dolog abban, ha itthon kell maradnod?” stb.

Találjuk ki előre, hogyan tarthat kapcsolatot a gyermek a társaival, ha esetleg ismét otthoni tanulást rendelnek el. Az online beszélgetésre alkalmas csatornák bejáratása ezúttal is hasznos lehet. Találjuk meg azokat a szülőket, akik hozzánk hasonló véleményen vannak a gyerekek oltásának kérdésében, és így akár a gyerekek személyes találkozása is megoldható.

Tudatosítsuk magunkban, hogy ez (megint) egy olyan életszakasz lehet az életünkben, amikor nem dönthetünk mindenben szabadon, nem tehetjük azt, amit akarunk. Könnyebb lesz elviselni, ha felkészülünk rá lélekben, hogy nehéz időszak várhat ránk. Ne feledjük: a mi szorongásunk, félelmünk visszhangzik a gyerekben is! Ezért tegyük életünk részévé a stressz- és szorongásoldó gyakorlatokat.

Legyünk tájékozottak, józan ésszel mérlegeljük az információkat, ne üljünk fel a médiában és a közösségi médiában tapasztalható hangulati hullámoknak. Hozzuk meg a saját döntésünket, amit racionális érveléssel meg is tudunk védeni!

Előfordul, hogy közjó érdekében olyan lépéseket is meg kell tennünk, amit egyébként nem szívesen teszünk meg. Nincs ez másként most sem. A közjó jelen esetben azt jelenti, hogy minél többen, minél kevesebb veszteséggel, minél rövidebb idő alatt jussunk túl a járványfenyegetettségen. Vizsgáljuk meg, hogy mi magunk hogyan járulhatunk hozzá leginkább ennek a célnak az eléréséhez!

Fábián Tamás 
pszichológus

Gyógyhír Magazin