ANemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) tagszervezetei és az Egészségügyi Világszervezet 1991-től minden év november 14-én ünneplik a Diabétesz Világnapot, arra emlékezve, hogy ezen a napon született Sir Frederick Banting, az inzulin felfedezője. A világ legnagyobb diabétesztudatossági kampánya több mint 160 országban egymilliárdnál is több embert szólít meg, köztük az egészségügyi ellátás szakembereit, ápolókat, cukorbetegeket és a társadalom valamennyi tagját. 

A Diabétesz Világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a fenyegető népegészségügyi problémára, segítse a betegség megelőzését, és támogassa a diabétesszel élők és hozzátartozóik edukációját. Megfelelő táplálkozással, kezeléssel és életmóddal ugyanis kontroll alatt tartható a cukorbetegség, és káros következményei is jelentősen enyhíthetők. A Diabétesz Világnap szimbóluma a kék kör, ami a cukorbetegséggel küzdő szervezetek és személyek világszintű közösségét jelképezi. 

Mikor, ha nem most?
Száz évvel ezelőtt, 1921 májusában a kanadai Torontóban kezdődtek meg azok a tanulmányok, amelyek a kereskedelmi forgalomban kapható inzulin szintéziséhez vezettek. Frederick Banting és Charles Best számos cukorbetegségben szenvedő kutyán kísérletezett, eleinte korlátozott sikerrel. Az áttörést az jelentette, amikor az egyik kutya, akit a torontói csapat Marjorie-nak nevezett el, 70 napig életben maradt a hasnyálmirigy-kivonat, vagy ahogy a csapat nevezte, az „Isletin” injekciói mellett. Ezt követően 1922. január 23-án adták be az első sikeres inzulininjekciót cukorbeteg embernek. 2019-ben világszerte 463 millió felnőtt élt diabétesszel, 2030-ra ez a szám várhatóan 578 millióra emelkedik. Hazánkban mintegy 800 ezer cukorbeteg él, ennyien kényszerülnek rá, hogy szigorú szabályok szerint alakítsák életmódjukat. 

Ugyanakkor a Nemzetközi Diabétesz Szövetség adatai alapján manapság rászorulók milliói nem jutnak hozzá a szükséges ellátáshoz, pedig a cukorbetegeknek folyamatos gondozásra és támogatásra van szükségük. Éppen ezért a 2021–2023-as periódusban a Diabétesz Világnap szlogenje így hangzik: „Hozzáférés a cukorbeteg-ellátáshoz – mikor, ha nem most?” 

Az IDF szerint az inzulin felfedezésének századik évfordulója egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy kampányok sorozatával érdemi változásokat érjünk el a több mint 460 millió cukorbeteg és a több millió veszélyeztetett ember életében. A cél, hogy a gyógyszerek, a technológiák, a támogatás és az ellátás minden olyan cukorbeteg számára elérhetővé váljon, aki ezt igényli. 

Tudta?
•    A diabéteszesek többsége 2-es típusú cukorbetegségben szenved.
•    Négyből több mint három cukorbeteg alacsony és közepes jövedelmű országban él.
•    A cukorbetegek kétharmada városi környezetben él, és háromnegyedük munkaképes korú.
•    Minden ötödik cukorbeteg 65 év feletti.
•    A cukorbetegség 2019-ben 4,2 millió halálesetet okozott világszerte.
•    2019-ben a cukorbetegségre fordított összeg az egészségügyi összkiadás 10%-át tette ki.

Miért fontos a vércukormérés?
Az ellátás egyik alapvető eleme a vércukorszint mérése. A cukorbetegek többségének állapota diétával, illetve gyógyszeres kezelés és diéta együttes alkalmazásával egyensúlyban tartható, de a diabéteszesek közül körülbelül minden ötödik páciens inzulinos kezelésre is szorul. Számukra elkerülhetetlen a naponta többszöri vércukormérés, de a nem inzulinnal kezeltek közül is egyre többen igénylik anyagcsere-állapotuk otthoni ellenőrzését. Ily módon rendszeresen megismerhetik az egyes ételek vércukorszintet emelő hatását, és megtudhatják, hogy az esetleges rosszullétek mögött nem áll-e kiugróan magas vagy éppen alacsony vércukorszint. 

A nem inzulinnal kezelt betegeknek elég lehet a heti egy-két vércukor-ellenőrzés. Érdemes reggeli előtt, illetve más alkalommal étkezés után egy órával mérni. (A vércukorérték akkor jó, ha az éhgyomorra mért, illetve étkezés előtti érték 4-7 mmol/l között van, étkezés után egy órával pedig nem haladja meg a 9-10 mmol/l-t.) Vércukor-ellenőrzésre lehet szükség akkor is, ha az étkezési időpontok megváltoznak, ha a páciens szokatlan stressznek vagy fokozott fizikai igénybevételnek van kitéve, vagy ha például időzóna-átlépéssel járó utazáson vesz részt. A jól beállított, stabil betegeknél a kevésbé gyakori ellenőrzés is elegendő lehet. 

Szerdahelyi Krisztina
 

Gyógyhír Magazin