Mit szeretettél ebben a nyárban a legjobban?
Volt egy jó bő hetünk Berekfürdőn a férjemmel és a 11 éves kisfiammal, végre együtt lehettünk és pihenhettünk. Szépséges és meghitt kis település ez, telis-teli virágokkal és olyan stranddal, mint az álom. És nem utolsó sorban mondom, hiszen ez egy egészséggel foglalkozó lap, hogy az ottani gyógyvíz sok nyavalyára jó, vagy ha az ember csak a lelkét akarja kicsit rendezni, akkor is hatásos. Az igazi, alföldi, kisvárosi hangulat kisimítja az ember idegeit. De szerettem a koncerteket Hrutka Róberttel, Dés Lászlóval, meg az irodalmi esteket és jó volt forgatni is.

Az ősz jelent új premiert?
Lazább évadnak nézek elébe a színházban, új bemutatóm nem lesz, de öt előadásban játszom továbbra is, és minden szerepemet nagyon szeretem. Talán az Édes Anna a szívem egyik csücske, mint ahogy Bergmantól a Jelenetek a bábuk életéből a másik. Érdekes, hogy akárhányszor játszom el egy karaktert, mindig tud valami újat adni. Talán ez ennek a munkának az egyik varázsa, hogy az újrakezdés lehetősége minden szerepben, de talán minden estében ott van.

Mennyire fontos, hogy azok a színészek, akiket szinkronizálsz, mesterségbeli tudásban, személyiségükben közel legyenek hozzád, vagy ez is egy kihívás, és a nem jó színészt is „meg kell oldani”?  
A pályám elejétől kezdve szerencsére nagyszerű színészeket szinkronizáltam, és bár könnyed dolognak tűnhet, ez is egy szakma, amihez a tehetségen kívül – mint mindenhez – szorgalom és tanulás is kell. Mindenesetre nekem mindig élmény látni, hogy ezek a híres hollywoodi kollégák hogyan dolgoznak. Azonban nálunk is vannak nagy tehetségek, akik méltóak lehetnének arra, hogy őket szinkronizálják, hogy a világ megismerhesse a játékukat. De visszatérve a szinkronhoz: Cate Blanchett szerintem egy zseni, és ott van Sandra Bullock, Cameron Diaz, Uma Thurman, akik mindhárman nagyszerű színészek, jó „velük dolgozni”, gyakran van szerencsém hozzájuk. Viszont kimondottan hízelgő, hogy noha Marion Cottilard illetve Charlize Theron magyar hangja nem én szoktam lenni, de a Piaf-filmhez és A rémhez engem hívtak.

Kik voltak azok a hazai „nagyok”, akikből építkeztél?
Olyan nagy elődöket tudok mondani, mint Tolnay Klári, Törőcsik Mari, vagy Psota Irén – és még sokan vannak, akikre mindannyian odafigyeltünk. Főleg a hozzáállásukra, a művészi attitűdjükre, a szakmai megoldásaikra és persze mindarra, ami bennük utánozhatatlan, a fűszerre, ami csak az övék. Viszont a fiataloktól is rengeteget lehet tanulni, akár az Örkény Színházban, akár most a forgatásokon is. Ámulattal néztem sok pályakezdő kolléga tehetségét, energiáját, fegyelmezettségét.

Ha már említjük: lehet tudni valami pontosabbat erről a forgatásról?  
Amíg nincs beharangozó, természetesen mi nem beszélhetünk róla. Annyit mondhatok, hogy ez egy új sorozat, amiben van egy nagyszerű szerepem.

Karnyújtásnyira a hatvanadik születésnaptól, ami ilyen kondíció mellett tényleg hihetetlen, milyen biztató tanácsokkal látnád el olvasóinkat?
Nem hiszek a csodaszerekben, amik egy csapásra megoldanak minden problémát. Ha valaki jól akarja érezni magát, azért általában tenni kell. Alapvető dolgokat pirulák és fogyókúrás ötletek mentén nem lehet megúszni: ilyen a rendszeres mozgás, a normális életmód, ezekben testben és lélekben a kiegyensúlyozottságra kell törekedni. Minden egyensúlyban működik, mindenki annyit kap valamitől, amennyit beletesz. Ha az ember nem figyel a testére, akkor ne várja el, hogy az úgy működjön, ahogy az illető megálmodta, vagy ahogyan valamilyen hirdetésben látta. Én magam is nyilván tornázom, odafigyelek arra, hogy mit és mennyit eszem. De semmiből sem csinálok dogmát, mert az megint nem jó, ha az életem arról szól, hogy kalóriákat számolok, meg eltiltom magam dolgoktól. Minden az arányokon múlik, és ha az ember néha kicsit gondolkodik, akkor odafigyel arra, hogyha két zsemlét eszik reggelire, akkor nem tésztát fog ebédelni, és ez ilyen egyszerű. De mindenkinek ajánlom a Hold-naptárt, ami nem asztrológia, hanem színtiszta biológia. Ha az apály-dagály víztömegeket mozgat, akkor ez nyilván ránk is hatással van. Nem feltétlenül konditerem, meg nem csodafogyókúra kell ahhoz, hogy jóban legyünk a testünkkel, csupán némi eltökéltség.

Vincze Kinga

Fotó: Hollauer Rita

Gyógyhír Magazin