A prosztata – régies nevén dülmirigy – a férfiak belső nemi szervéhez tartozó mirigy. 
A szexuális életben, vagyis az utódnemzésben és az örömszerzésben egyaránt fontos szerepet játszik az általa termelt váladék, amely az ondóhólyag váladékával és a hímivarsejtekkel közösen alkotja az ondót. Hogy miért okozhat apró mérete (tömege felnőtt férfiakban mintegy 2–2,5 dekagramm, átmérője 
3-5 centiméter között változik) ellenére komoly romlást az életminőségben, annak megértéséhez tisztában kell lenni a szerv anatómiai elhelyezkedésével. A mirigy ugyanis a húgyhólyag alatt található, ahol körülveszi a hólyagból induló húgycsövet. Éppen ezért a prosztata kóros állapotának leggyakoribb jelei a vizelési panaszok – ezekről később még lesz szó. 

A leggyakoribb prosztatabetegségek
Az úgynevezett prosztatakő viszonylag ártalmatlan elváltozás: akkor jelentkezik, ha a mirigyben pangó váladék összesűrűsödik. Az egészségre nem veszélyes, többnyire csak olyankor távolítják el, ha valamilyen komolyabb ok miatt amúgy is orvosi beavatkozás szükséges a prosztata egészségének megőrzéséért. A prosztatagyulladást pedig általában olyan baktériumok okozzák, amelyek a húgycsövön keresztül kerülnek a szervezetbe – 
ennek megfelelően rendszerint antibiotikumokkal kúrálják. Témánk szempontjából a legfontosabb a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (szakszóval: benignus prostata hyperplasia; BPH – nem keverendő össze a mirigy rosszindulatú elburjánzásával, a prosztatarákkal). 
A BPH azért érdemel különös figyelmet, mert az idősödő férfiak leggyakoribb betegsége: a főként hormonális okokból kialakuló elváltozás szimptómái többnyire már a negyvenes évek közepétől jelentkeznek, a 80 éveseknek pedig már mintegy négyötöde szenved a tünetektől. 

Tünetek és kezelés
Eleinte a páciens annyit érzékel, hogy nehezebben indul meg a vizelet, a vizeletsugár vékonyodik, és a vizelés tovább tart a korábban megszokottnál. A következő szakaszban a beteg már csak erőlködve képes vizelni, és úgy érzi, nem sikerül megszabadulnia a teljes fölöslegtől, ezért akár óránként, félóránként próbálkozik az ürítéssel. Az utolsó stádiumban az érintett már gyakorlatilag képtelen vizelni; ilyenkor több ok (például a pangó vizelet okozta fertőzések) miatt már súlyosabb vesepanaszok is jelentkezhetnek. 
A BPH kezelése a legtöbb betegséghez hasonlóan akkor lehet a legeredményesebb, ha minél korábban megkezdődik. Ebben nagyon sokat segíthet a család, a támogató környezet. Hiszen ők sokszor hamarabb észreveszik, ha az érintett életmódja megváltozik a betegség következtében – például gyakrabban jár mosdóba napközben, rendszeresen kimerült, mert nem tudja végigaludni az éjszakát az állandó vizelési inger miatt, vagy családi programjait – a mozi-, koncert- vagy színházlátogatástól a szabadtéri tevékenységekig – annak függvényében tervezi, lesz-e alkalma könnyíteni magán, ha úgy hozza a szükség. 

Az apák fontosak!
Ilyenkor jól jöhet egy családtag támogatása, aki elmondja az érintettnek: egy olyan elváltozásról van szó, ami az életkor előrehaladtával többé-kevésbé szükségszerűen együtt jár. Éppen ezért nagyon vigyázzunk az apákra, a nagyapákra, hiszen nélkülük nem lenne kerek a világ.
Arra is érdemes felhívni a páciens figyelmét, hogy – főleg az idejében észlelt BPH esetében – számos szelíd, vagyis műtéti vagy gyógyszeres beavatkozást nem igénylő módszer áll rendelkezésre az elváltozás kezelésére, az életminőség javítására. Itt főleg az úgynevezett fitoterápiára, vagyis az elismert hatású gyógynövényeken alapuló kezelésre gondolunk. 
Pap Gyula

Gyógyhír Magazin