Kökényessy Ági több darabban és több helyen is játszik, sőt most már hat éve rendez. Azonban ha bárhol megszólal, azonnal felkapják a fejüket az emberek, hiszen olyan érzésük van, mintha Jennifer Aniston kérné azt a kiló kenyeret. Én ezzel éppen fordítva vagyok:
ha nézek egy Aniston-filmet, Ági arcát látom magam előtt. Nemcsak összetéveszthetetlen, kellemes hangja szerethető, de egész lénye sugárzik a színpadról. Már négyévesen szinkronizált, és édesanyja is színésznő volt, édesapja ugyancsak színházi ember,
de ő „saját jogon” vált elismert színésszé.
► Már megint rendeztél…
► Igen, most nemrégen fejeztem be A Nagy Ho-ho-ho Horgász Télen Nyáron című előadást. Az én ötletem volt, hogy kellene belőle egy darab. Felkerestem Csukás Istvánt, aki rábólintott, de azt mondta, írjam meg én a színpadi változatot, így hát dramaturg barátnőmmel,
Bártfai Ritával nekiláttunk. Az Újszínházban volt a bemutató december 8-án, azóta is nagy sikerrel megy, szép, látványos produkció, nagy boldogság ez nekem.
► További izgalom, hogy az osztályod vizsgázik.
► Ez az első saját zenés osztályom a Thália Tanodában. Nagyon komolyan veszik a munkát, 18 és 23 év közötti fiatalokról van szó, erős akaratuk van és elszántak, színészek szeretnének lenni.
► Kik előtt kell vizsgázni, és egyáltalán hogyan jött a tanítás?
► Egy bizottság jön ki a suliba, tekintélyes szakmabeliek. A tanításra meg egyszerűen felkértek. Voltak, akiket felkészítettem, felvették őket az egyetemre, ennek nyilván híre ment. Büszke vagyok a tanítványaimra és nagyon izgulok értük, jó, hogy most ez az új dolog kitölti az életemet. A gyerekszinkronban sokat tanítottam már, a Tálent Stúdió mindig keresi a tehetségeket, mert kevés a jó gyerekszinkron. Két korosztály van: az olvasni tudó, és azok a kicsik, akik még nem tudnak olvasni. Én se tudtam annak idején olvasni, mikor elkezdtem a
szinkronizálást. Cserfes kislány voltam, én vettem fel a telefont otthont. Egyszer, mikor anyukámat keresték, felfigyelt a hangomra valaki, és kérdezték őt, elvinne-e egy próbára. Elvitt, és szerepet kaptam a Mikrobiban, én voltam Pepe hangja. Totyogó 4 éves voltam, felálltam egy székre, megtanultam a mondatokat, és amikor mondani kellett, a mögöttem álló asszisztens megnyomta a vállamat. Ez a kicsiknél most is így megy.
► Édesanyád mellett szívtad magadba a színház illatát, igaz?
► Dávid Ágnesnek hívták, Miskolcon kezdett, majd Egerbe került, aztán a Nemzetibe, majd a József Attilába, később felhagyott a színészettel, de valóban ő vitt magával mindig a színházba a próbákra, mert nem tudott hová tenni. Szívesen nézem újra az Egri Csillagokat, hiszen anyukám játszotta azt az asszonyt, aki a gyerekek elrablása után a szekéren az ölében viszi Vicát.
► Azt mondják, jó, ha egy színész rendez.
► Leginkább akkor, ha úgy bánik a színészeivel, ahogyan ő is szeretné, hogy bánjanak vele. Én szeretem és megbecsülöm a kollégákat, persze nem állítom, hogy a próbákon nincs néha feszültség, de az éppen hogy kell. Egyébként minden gondolkodni szerető színész jól tud rendezni.
Ez nálam úgy kezdődött, hogy néztem a próbákat és belebeszéltem a munkába. Aztán egy idő után jöttek hozzám többen a kollégák közül, hogy egy-egy helyzetben milyen javaslatom volna. Majd hat évvel ezelőtt Dörner György igazgatóm mondta: itt van ez Az országjáró Mátyás király, nincs kedved megrendezni? Dehogynem – mondtam, és azóta az a darab is sikerrel megy, telt házakkal, én pedig imádom, hogy rendezhetek is.
► Megmondod, ha úgy érzed, egy fiatal nem lesz boldog ezen a pályán vagy alkatilag nem alkalmas, nem szép?
► Maximalista vagyok minden tekintetben. Az alkalmasság alapkövetelmény, a kisugárzás meghatározó. Egyébként nem kell egy színésznek szépnek lenni, a színpadon kell megszépülni. Nem árt, ha van benne valami érdekes, különleges, egyéni. De ha úgy gondolkodik, ha úgy beszél és énekel, hogy mindent odatesz, és megvan benne a tehetség, átjön a szikra – akkor az a smink színpadon!
► Hogy vagy Jeniferrel?
► Mohácsi Emil érezte meg, hogy én leszek a jó hang ennek a színésznőnek. Hálás vagyok érte. A szinkron annyival könnyebb, mint a színpad, hogy azt a szerepet valaki már megcsinálta. De le kell követni mindent, a gesztusait, ahogy veszi a levegőt, ahogy nevet. Ha nem tudod átvenni a ritmust, ha nem vagy ott gondolatban, a közönség kiszúrja, hamis lesz az egész. Nincs olyan, hogy szinkronszínész. Csak jó vagy nem jó színész van, ez az egész egy mesterség.
Vincze Kinga
Gyógyhír Magazin
