Ökölszabályként azt szokták mondani, hogy a készételnek tálalás után legfeljebb 2 órával vagy vissza kell kerülnie a hűtőbe, vagy meg kell tőle szabadulni. Nos, ez a tanács legfeljebb a hidegebb évszakokban érvényes: amikor a hőmérséklet 30 C fok köré emelkedik, a határidő 1 órára csökken. A nyersanyagok közül különös óvatossággal bánjunk a halfélékkel, a tojással, tejföllel, túróval és a tejjel – utóbbi a kánikulában akár fél óra alatt megromolhat, ha elöl hagyjuk. (És természetesen már akkor is legyünk körültekintőek, amikor ezeket a piacon vagy a boltban megvásároljuk.) A felsoroltakból készült fogások is kerülendők: salátánkat célszerű például majonéz helyett ecetes-olajos öntettel dresszírozni. Legyünk különösen körültekintőek, ha a szabadban grillezünk-bográcsozunk, ilyenkor ugyanis az étel még hamarabb válhat remek táptalajjá a baktériumoknak. Célszerű a forróságban a belsőségeket is kihagyni az étrendünkből, ugyanis ezek is (máj, szív, tüdő stb.) hajlamosak hamar tönkremenni. Nyáron általában is jól tesszük, ha a húsfélék helyett inkább zöldségekre, gyümölcsökre alapozzuk a konyhát – használjuk ki, hogy ezeknek most van a szezonja. Ezen kívül lehetőleg olyan mennyiségű ételt készítsünk, ami el is fogy majd egy alkalommal. Ha az étel bármilyen tulajdonsága – íze, illata, színe, állaga – a legcsekélyebb mértékben is eltér a megszokottól, inkább szabaduljunk meg tőle. Rendszerint a következő tünetek jelzik, hogy mégis megtörtént a baj: hányás, hasmenés, általános rossz közérzet, láz, gyengeség. Ilyenkor mindenképp rögtön dobjuk ki a gyanúba keveredett ételt (hogy legalább már másnak ne árthasson), illetve az ételmérgezés áldozatát szakemberhez kell irányítani, főként a kiszáradás veszélye miatt. A terápia abból áll, hogy (ha szükséges) infúzió útján vagy szájon át a páciens elektrolitpótlást kap az elvesztett sók pótlására, továbbá csillapítják a lázát, és diétára fogják. Ennek eredményeképp a tünetek általában egy napon belül megszűnnek. P. B.

Gyógyhír Magazin