Kezdjük néhány fogalom tisztázásával: a szmog szó az angol nyelvből került át hozzánk; a kifejezés a smoke és a fog (füst, illetve köd jelentésű) szavak összevonásából keletkezett. Füst és köd – a nyomok nem is vezethetnek máshová, mint az ipari forradalom korának Angliájába. Mint ismeretes, ebben a korban (egészen pontosan 1645-ben) írták le először a később angolkórnak elnevezett hiánybetegséget, melynek legfőbb tünete a csontok rendellenes fejlődése, kóros lágyulása. A szimptóma közvetlen kiváltója, hogy a szervezetet nem éri elegendő mennyiségű napfény, így testünkben nem termelődik elegendő D-vitamin, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a csontjaink egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen kalcium felszívódhasson a bélrendszeren keresztül.

A szmog modern kori történetének egyik fontos dátuma 1952: ekkor alakult ki az utóbb „nagy köd” vagy „nagy füst” néven is emlegetett londoni környezeti katasztrófa. A pusztító jelenséghez több tényező vezetett. Egyrészt a második világháborút követően a szigetország gyarapodásnak indult, és ennek eredményeképpen ugrásszerűen megnőtt a fővárosban naponta közlekedő (és természetesen kipufogógázokat eregető) járművek száma. Másrészt a Londonhoz közeli, magas kéntartalmú szénnel üzemelő erőművek is tonnaszámra árasztották a levegőbe a mérgező anyagokat. Végül pedig a jelzett év decemberében beálló szélcsend is kellett ahhoz, hogy fojtogató füst lepje el az egykori birodalmi központot. A közlekedés leállt, sok helyen a lakásokban sem lehetett látni a szmogtól, mintegy százezren szenvedtek enyhébb-súlyosabb légúti károsodást, és a legóvatosabb becslések is legalább négyezerre teszik a halálos áldozatok számát.

A szmog egyik típusát azóta is londoniak nevezik; másik fő fajtája a Los Angeles-i. Ennek kialakulásához a jelentős gépjárműforgalom (pontosabban az ennek következtében a levegőbe kerülő szennyezőanyagok) mellett az erős UV-sugárzás és a gyenge légmozgás vezet, Európában nem ritka Athén felett. Az idei budapesti (és korábban pl. az 1989-es) szmogot a londoni típusúhoz sorolják, amelyhez a légszennyezés mellett a szélcsendes időjárás, a magas relatív páratartalom, illetve a fagypont körüli (mínusz 3, plusz 5 ^oC közötti) hőmérséklet együttese vezet; legsúlyosabb egészségügyi következményei közé az asztma és a tüdőödéma lehet.

És hogy miként védekezhetünk a szmog ellen? A leghatékonyabbak természetesen a közösségi megoldások, mint amilyenek a felelős energiapolitika vagy a jól szervezett tömegközlekedés. Ha azonban már megtörtént a baj, egyénként is tehetünk azért, hogy minél inkább csökkentsük a minket érő káros hatásokat. Ennek mikéntjéről az egyik legalaposabb kutatást bő fél évtizede a Tosca elnevezésű program keretében végezték olasz szakértők, akik három éven keresztül tanulmányozták, hogyan reagál szervezetünk a szmogra. A tanulságokat összegezve végül néhány ajánlást is megfogalmaztak.

A legfontosabb, hogy szmog idején elsősorban a gyermekek védjük, hiszen az ő légzőszerveik könnyebben sérülnek. A mérgező anyagok a talaj felett sűrűsödnek össze, ezért ne gyerekkocsiban szálllítsuk a kicsiket, hanem kenguruban vagy a háti hordozóban – így szájuk messzebb kerül a veszélyes zónától. A felnőttek közül azokat fenyegeti a legnagyobb veszély, akik reggel járnak dolgozni, és este érnek haza a munkából. Célszerű a megszokott helyett olyan kerülőutat választani, ahol kisebb a forgalom. Ha időnkkel viszonylag szabadon rendelkezünk, akkor csak a déli órákban hagyjuk el lakásunkat, amikor valamivel kevésbé szennyezett a levegő. A száj- és orrmaszk nyújthat valamelyes védelmet, ám a legapróbb (és legmérgezőbb) részecskéket ezek sem képesek távol tartani.
Ha otthonunkban van légkondicionáló, minden ősszel érdemes kitisztíttatni, mert a káros porok megtapadhatnak a berendezésben. Szintén a por elleni védekezésként használjunk elektrosztatikus portörlőt használjunk. A kutatók azt is ajánlják, hogy szerezzünk be úgynevezett antiszmog szobanövényeket, amelyek a káros részecskék akár felét is el tudják nyelni. Ezek közé tartoznak például a páfrányfélék, a dracéna, a fikusz és a ciklámen.

(A Tosca programról angolul tudók bővebben az interneten itt olvashatnak.)

P. Gy.

Gyógyhír Magazin