– Jó, ha az emberről ilyen véleménnyel vannak. A „csapat” most tényleg bizonyított. Ezt írják közleményükben: „A Mikszáth Gyógyszertár laboratóriumában hiánypótló magisztrális gyógyszerek készülnek. Ezen újonnan fejlesztett gyógyszereket a Magyar Innovációs Alapítvány jelentős innovációnak minősítette és a Mikszáth Gyógyszertár dolgozói kiemelt elismerésben részesültek. A tanúsító oklevelet az Országházban 2017. március 29-én vettük át.” Mit jelent ez a díj?

– Személyes sikernek azt élem meg, amit mondtak a kollégák rólam. Az Innovációs Alapítvány díja pedig egy összehangolt, átgondolt, kreatív közös munka elismerése. Mindig is ez a szakma, azon belül is a fejlesztések lehetősége vonzott. Ez a díj megerősítés abban, hogy annak a munkának, amit végzünk, helye van az egészségügyben, a gyógyszerészetben.

– Mi a lényege ennek a tevékenységnek?

– Azt szeretném, ha minden olyan beteg megfelelő gyógyszerhez jutna, akinek ritka betegsége van, és speciális gyógyszerkészítményre van szüksége, ráadásul elérhető áron. Mondok egy példát. Emlékszem, 2010-ben bejött egy Judit nevű páciens, gyermeket várt és elmondta, hogy Wilson-kórban szenved, és sehol nem kap rá olyan gyógyszert, amit az orvos tanácsolt, amit a terhesség mellett is szedhet. A Wilson-kór ritka genetikai betegség, amit a réz toxikus felhalmozódása okoz. Hosszú a történet, fejembe vettem, hogy megoldom Judit problémáját. Elsőként kérelmeztem a magisztrális alapanyag használatának engedélyezését, és megszereztem az OEP támogatását. 2011 óta valamennyi Wilson-kórban szenvedő beteg számára elérhető a nemzetközi irányelvek szerint egyik legkorszerűbb gyógyszer, melyet a gyógyszertárban készítünk. Ezt mi fejlesztettük ki, többek között erre kaptuk a díjat. Ma 160 féle saját fejlesztésű gyógyszerünk van, ebből 30 bele fog kerülni a szabványos vényminták gyűjteményébe, amelyeket használni fognak az ország gyógyszertáraiban.

– Ebben a 160-ban milyen betegségekre kerestek orvosságot?

– Négy tudományterület van, amivel leginkább foglalkozunk: szemészet, gasztroenteorológia, hepatológia, gyermekgyógyászat. A cél első perctől kezdve az volt, hogy más patikák is meg tudják csinálni, amit mi tudunk. Ha megosztjuk a tudást, akkor lesz valóság a filozófiánkból: értéket teremtünk a patikánkban, amitől az emberek meggyógyulnak – de nemcsak a Mikszáth tér környékén, hanem bárhol az országban. Saját pácienseinkkel, vásárlóinkkal kapcsolatban pedig a filozófiánkhoz hozzátartozik, hogy a felvilágosítást, a tanácsadást ugyanolyan értékteremtő munkának tartjuk, mint a gyógyszerkészítést. 

– A napi rutinban mit tart a legfontosabbnak?

– A lakosság biztonságos és folyamatos gyógyszerellátását tartom az elsődleges feladatomnak. Ezért lehetőségeink szerint, a kezelőorvosokkal együttműködve a hozzánk jövő páciensek gyógyszerelési problémáira, hiányosságaira mindig keressük a megoldást.

– Árulja már el, miért nem orvos lett ilyen elhivatottsággal?

– Egyszerű: nem bírom a vért és képtelen vagyok fájdalmat okozni, ami gyakran szükséges a gyógyítás során. A családban több orvos van, az első gyógyszerész én vagyok. Úgy gondolom, hogy az orvostudomány által birtokolt területeket, a biológiát, a kémiát, a fizikát gyógyszerészként hatékonyabban tudom kiaknázni. 

– Tudom, hogy nem csak a patikájába betérőket látja el tanáccsal: járt már hajléktalanszállón, iskolákban, hogy szűréseket végezzen és a Semmelweis Egyetemen a hallgatóinak adja tovább a tudását, és küldött már gyógyszeradományt határon túli magyaroknak. Mi fér még bele az életébe?

– A család. Ők a legfontosabbak. A hivatásom egyben a hobbim, és nem nyolc órában. De ugyanolyan töretlen lelkesedéssel megyek haza mindennap, és alig várom, hogy lássam őket és legfőképpen egészségesen. Tudom, közhelyes, de tényleg igaz: ha egészség van, minden van…

A Debreceni Egyetemen végzett, ahol azonnal katedrára került, majd folytatta tanulmányait, így lett a klinikai orvostudományok doktora. Most 35 éves, és egy 9 hónapos gyermek apukája.

Gyógyhír Magazin