– Kezdjük a nevével, bár gondolom, nem én vagyok az első, aki az Ön bemutatkozása után visszakérdez, hogy tényleg így hívják-e…

– Édesanyám így anyakönyvezett, így szerepel a nevem a személyi igazolványomban is. Sokan azt hiszik, hogy becézgetem magam, de nem, ez önálló magyar női név. A honfoglaló magyarok hívták a kedvenc feleségüket Gyöngyikének, de van egy ilyen virág is. Én ez utóbbiról kaptam a nevem. Az iskolában a fiúk csúfoltak a „ke” miatt. A faliújságra kitett rajzomról is leradírozták a Gyöngyikéből a „ke-t”, ezért felpofoztam őket, amit máig emlegetnek. A következő atrocitás akkor ért a nevemmel kapcsolatban, amikor 14 évesen az osztályfőnöki órára kivonult a rendőrség a személyi igazolvány ünnepélyes átadására, és az átadó rendőrnő kissé gúnyosan megjegyezte, hogy majd 18 éves koromban kérhetem a nevemből a „ ke” elhagyását. Ekkor döntöttem el, hogy most már juszt is Gyöngyike leszek.

– Gyógyszerész és jogász, kétszeres doktor – nem éppen határterületek…

– Októberi lévén mérleg a horoszkópom. Igazi mérleg vagyok a szó szoros és átvitt értelmében is. A gyakorlati mérlegelést a gyógyszerészet jelenti, az elméletit pedig a jogtudomány. Édesanyám gyógyszerész, az édesapám pedig jogász volt. A pályaválasztáskor viszont fel sem merült, hogy a jogi egyetemre felvételizzek, mert édesapám eldöntötte, hogy nagyon kemény szakma az övé, és különben sem nőnek való. Ettől kezdve mindig furdalt a kíváncsiság. Nagyanyám két általánost végzett parasztasszony volt, 93 éves korában hagyott itt bennünket, de annyi életbölcsességgel volt megáldva, hogy máig emlegetjük mondásait. Ilyen volt ez is: „Kislányom, ha a családban nincs orvos, elótanak, ha nincs bankár, gajdeszra mégy, ha nincs ügyvéd, kifosztanak”. Ha nem is orvos, de egészségügyi szakember akadt a családban, jogász is volt, de édesapám halálával ez a védelem megszűnt. Elérkezettnek láttam az időt, hogy én is kitanuljam apám mesterségét. Az utolsó napon vettem négy felvételi borítékot a postán, még ott ki is töltöttem és jelentkeztem négy egyetemre. Pestre az ELTÉ-re, mert Pesten még nem voltam egyetemista, Szegedre, mert ott már voltam egyetemista, Pécsre, mert ott volt a legkevesebb a pontszám, és végül Kecskemétre, mert mégis csak félúton van Pest és Szeged között. Pestre, az ELTÉ-re vettek fel, és 2007-ben vettem át a jogi diplomámat. Máig nem értem, hogy hogyan tudtam mindenütt helyt állni. Kisgyereket neveltem, dolgoztam, előadásokra, vizsgákra rohantam, meg még építkeztem is.

– Visszakanyarodva az időben: említette, hogy kétnapos gyógyszerészdiplomával a zsebében Debrecenbe indult szerencsét próbálni…

– A cégek akkor szervezték az orvoslátogató hálózataikat, a Biogal Gyógyszergyárba is kerestek farma-informátorokat. Felvettek, és 20 remek év következett. Egy idő után azonban elkezdett hiányozni a „fehérköpenyes” gyógyszerészi munka. Reformátusok lévén hiszünk a predesztinációban, ezért soha nem is tervezek előre semmit, hanem azzal a lehetőséggel élek, ami jön. Hallottuk, hogy Forráskúton van egy eladó gyógyszertár, Jusztika, a tulajdonos nyugdíjba készül. Megalkudtunk Jusztikával, és a mai napig nagyon örülök a kis falusi patikánknak, viszonylag állandó betegforgalommal, kiszámítható receptekkel, kedves, hálás betegekkel. Szeretettel hozzák a virágot, az epret, a barackot, a málnát, a szedret, a répát, a zellert, a retket, a salátát, a süteményt, a pálinkát, a tojást, a felpucolt tyúkot, a kakast és még sorolhatnám – pedig mi csak a dolgunkat tesszük, azt, amire felesküdtünk. Nagyon jó a kapcsolat az orvosokkal is, a polgármesterrel is, a pappal is, ahogy az faluhelyen szokott lenni. Arra törekszem, hogy a betegek mindent megkapjanak, és elégedetten távozzanak. Vannak olyan gyógyszerek, amelyekért a környező településekről is ide járnak, mert nálunk mindig van.

Névjegy:

Dr. Cseh Gyöngyike

1991-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerésztudományi karán, 2007-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vette át a jogi diplomáját.

Gyógyhír Magazin