

Ismerősei szerint szerény, de kemény asszony, és kitűnő szakember. Empatikus, és ami a legfontosabb: bármikor fel lehet hívni, és ő mindent elkövet, hogy elkészüljön a gyógyszer, amire szükség van, vagy ha kell, a föld alól is előteremti, hogy segíteni tudjon.
– Vidéken, Kisvárdán a patika épületében nőttem fel, gyakorlatilag a gyógyszertár volt az otthonom. Az illat, amit éreztem, a mesterség, amibe beleláttam, rabul ejtett – aki átélte, ismeri ezt az érzést, és nem is választhat másik utat. Természetes volt, hogy a szüleim példáját követem, így kötöttem ki én is ezen a gyönyörű pályán, hiszen tőlük örököltem ennek a szép hivatásnak a szeretetét is. Egyébként kisiskolás koromban gyakran leveleztem a környékünkön méltán népszerű körzeti orvos nagyapámmal, aki szorgalmasan javítgatta szövegeim stílusát, hiszen akkor még tanító szerettem volna lenni. Azt, hogy végül is merre vigyen az utam, döntően befolyásolta, hogy a szüleim hogyan éltek a hivatásuknak. Édesanyám 1956-ban lett gyógyszerész. Mivel nemcsak gyógyszertárban, hanem kórházban is dolgozott mint intézetvezető főgyógyszerész, még ma is emlékszem, hogyan készítették azokban az időkben például az infúziókat. Édesapám, aki a kisvárdai Remény gyógyszertárat vezette, példás rendet, hozzáértést követelt meg az általa irányított, nagyon gyakran ügyelő gyógyszertárában. Ő később a megyei gyógyszertári központ igazgatója lett. Azért mondom, hogy a szüleim a hivatásuknak éltek, mert ebből következik, hogy amit csinálok, az számomra nemcsak munka, nemcsak egy szakma, hanem igen, akkor fogalmazok jól, ha azt mondom: ez egy hivatás …
– Pályakezdőként nyilván az is megfordult a fejében, hogy szüleit nemcsak a hivatásban, de a vállalkozó kedv tekintetében is érdemes lenni követnie.
– Egyetemi tanulmányaimat követően a fővárosban helyezkedtem el, a Pharmafontana gyógyszertári központ nagy patikáiban dolgoztam. Ezeken a helyeken sokat lehetett tanulni szakmailag és emberileg egyaránt. A kislányom, Rachel Noémi még nem volt egyéves, amikor édesapám biztatására férjem talált egy gyógyszertárnak is megfelelő ingatlant. Jogelőd nélküli patikámat 1993. augusztus 4-én nyitottam a VI. kerületi Eötvös utca és Andrássy út sarkán. Mikor szüleim felköltöztek a fővárosba, nyugdíjas édesapám naponta bejárt segíteni a gyógyszertáramba, ilyen módon adva át a magisztrális gyógyszerkészítés több évtizedes tapasztalatait. Fiam, Dániel Márton születése után sem maradhattam otthon, hiszen egy közforgalmú gyógyszertárat nem lehet a távolból vezetni. Felnőtt gyermekeink úgy döntöttek, hogy folytatják a szülői, nagyszülői tradíciókat. Lányom, aki már férjes asszony, gyógyszerésznek, fiam orvosnak készül. Mindketten a szegedi egyetem hallgatói. Lányom férje Szegeden végzett fogorvos.
– Szép pálya, szép család. Mi az elmúlt 24 év ars poeticája?
– Úgy érzem, hogy ebben a közel 24 évben megszerettek és megszoktak minket a környék lakói, akik szívesen jönnek nemcsak gyógyszert kiváltani, hanem tanácsot kérni is. Mi természetesen ellátjuk őket szakmai tanácsokkal, megmérjük a vérnyomásukat, vércukrukat, követjük az orvosaik által indikált terápiákat. Gyógyszertáramat a SE akkreditálta, ezért rendszeresen fogadunk egyetemi hallgatókat, államvizsga előtti gyakornokokat, rezidenseket, akiknek igyekszünk a gyakorlati és az elméleti tudását gyarapítani. Gyógyszertárunkban a munkahelyi légkör is kiváló. Kollégáimmal több éve, sőt évtizede együtt dolgozunk, gyakran már a gondolataink is közösek. Ez természetesen még jobbá teszi a közös munkát és a betegeink ellátását. Célunk, hogy gyógyszertárunkban a betegek és a vásárlók a legmagasabb szintű szakmai szolgáltatást vehessék igénybe. Naponta négy gyógyszerész és négy asszisztens áll pácienseink és vevőink rendelkezésére, hogy a megfelelő szakmai információval, tanáccsal lássuk el a hozzánk betérő beteget vagy vásárlót.
Névjegy:
Dr. Kovács Zsuzsanna
szakgyógyszerész
1985-ben végzett a SOTE gyógyszerésztudományi karán. Testvére és férje orvos, szülei gyógyszerészek, nagypapája körzeti orvos volt. Lánya gyógyszerésznek, fia orvosnak készül.