Az ekcéma (dermatitis) az egyik leggyakoribb bőrbetegség; hazánkban például az emberek közel 10%-át érinti. Szintén elterjedt bőrbaj a pikkelysömör (psoriasis), amelytől az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization; WHO) 2015-ös adatai szerint szerte a világon mintegy 100 millió (hazánkban megközelítőleg 200 ezer) páciens szenved. Közös a két kórban, hogy a gyógyuláshoz, vagy legalábbis a tünetek enyhítéséhez bizalmi viszony szükséges a páciens és a szakember között.
Az ekcéma számos tényező miatt jelentkezhet. Az úgynevezett exogén ekcémákat kívülről, a környezetből érkező hatások okozhatják, az endogén változatokat pedig belső faktorok – például a bőrön megtelepedő gombák, baktériumok. Mindkét variáció felbukkanására a bőr kipirosodása, viszketése figyelmeztet, aztán ahogy a beteg vakarózással igyekszik megszabadulni a kellemetlen érzéstől, az érintett testfelület elsebesedik, majd pörkösödik, végül pedig hámlik. A megfelelő terápia megválasztása mindig attól függ, hogy pontosan a betegség melyik formájáról van szó. Hogy csak egy példát válasszunk, a jellemzően időseket érintő, kiszáradás miatt kialakuló ekcéma esetén a kezelőorvos arra törekszik, hogy kenőcsök, krémek alkalmazásával biztosítsa a bőr megfelelő zsírtartalmát. (A betegség e változatának kialakulása ugyanis annak tudható be, hogy a korral csökken faggyúmirigyeink aktivitása, így nem termelnek elegendőt a bőr egészségéhez nélkülözhetetlen zsiradékokból.) Az ekcéma bármely más fajtájánál is lényeges, hogy a beteg megértse: az eredményes kezeléshez sokszor hosszú idő szükséges. Nemegyszer ugyanis a viszkető, nedvező sebek miatt a páciens idővel joggal veszti el türelmét – az így keletkező stressz viszont csak ront az állapotán.
A pikkelysömör nem fertőz
A pikkelysömörről tudni kell, hogy a WHO jelentései szerint a világ sok országában a jellegzetes tünetek – viaszfehér, pikkelyszerű pörkök, más esetekben legfeljebb 0,5 cm-es, élénkvörös csomók – miatt az érintetteket sokszor hátrányos megkülönböztetés éri. (Akár a tömegközlekedési eszközök igénybevételekor, akár például egy állásinterjún.) Sokan éppen ezért szégyellnivalónak érzik tüneteiket: ezért is próbálkoznak öngyógyítással ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának, miközben a tünetek sokszor különböző krémekkel, gyógyvizekkel stb. enyhíthetők. (Tegyük hozzá: egyelőre olyan terápiát sajnos nem ismerünk, amely véglegesen megszüntetné a betegséget.) A pikkelysömör pontos kiváltó oka nem ismert, azt azonban tudjuk, hogy a tünetek megjelenését sokszor valamilyen traumatikus élmény, fertőző, lázas betegség, stresszes időszak vagy napégés stb. előzi meg. (Még egyszer: ezek nem kiváltói a kórnak, csupán hajlamosítanak a tünetek megjelenésére.)
P. Gy.