• 2026. március 03., kedd

Amikor az otthonban itthon lehetünk …


2017.10.10

Ilona 15 éve dolgozik mentálhigiéniás idősgondozóként. Elkötelezetten, nagy türelemmel és mindenek előtt szeretettel és erős szakmai tudással végzi ezt a valóban erőt próbáló munkát. Szerénységére vall, hogy szeretné megőrizni inkognitóját, de azt mondja, az ő válaszai megegyeznének bárkinek a mondataival, akik hasonló értékek mentén képzelik el ezt a szakmát az ország bármely területén.



–    Miért dolgozik idősek otthonában, hogyan döntött emellett?
–    Annak idején, mikor elvégeztem az iskolát, két lehetőség állt előttünk: elhelyezkedhettünk az aktív ápolás területén és választhattuk az utógondozást, illetve azt, hogy az otthonokban lakók életét tegyük elfogadhatóvá. Hozzám nagyon közel állnak az idős emberek, a családban is hagyományosan sokat foglalkoztunk az előttünk járó generációkkal. Az otthonokban történő gondozás, lelki segítségnyújtás sokkal nagyobb kihívás, mint az elsőre látszik.
–    Mit tart a legfontosabbnak?
–    A lakók mentális állapotának szinten tartása, annak az érzetnek az erősítése, hogy idősként is lehet értékes, tartalmas életet élni, még akkor is, ha már a mozgásban korlátozottak vagyunk, vagy egyéb egészségügyi problémával küzdünk. Sokszor szó szerint tartjuk bennük a lelket, és ez talán még nehezebb feladat, mint az aktív ápolásban mondjuk az intenzív osztályon dolgozni.
–    Hogyan kerülnek be az emberek ezekbe az otthonokba?
–    Fontos tudni, hogy a fenntartó szempontjából többféle otthon létezik. Budapesten például van fővárosi, kerületi, magán vagy egyházi fenntartású intézmény. Mindenhol biztosított a napi 24 órás felügyelet és a szakmai előírások is azonosak. Kétségtelen, hogy otthon és otthon között van különbség. Átlagos és átlagot meghaladó otthonok is vannak, a kiindulás azonban a szociális törvény, amely meghatározza, hogy egy főre mennyi férőhely kell, hogy jusson. Ha többen vannak egy szobában és az egy főre jutó terület 6 négyzetméternél kisebb, az például az átlagos kategóriába tartozik. Vannak olyan otthonok, ahol 32 négyzetméteres, fürdőszobás  apartmanokba költözhet a lakó, egyedül, vagy akár házastársával. Nem gyakori, de nem is olyan ritka a házaspárok beköltözése, mint gondolnánk. Többnyire persze az idősek egyedül jönnek, és a nagy feladat az, hogy mentálisan ne induljanak hanyatlásnak, legyen értelme a napoknak. A klasszikus otthon – az idős ember utolsó állomása, innen tovább nem költözik. Vannak átmeneti otthonok, is ahová egy–egy komolyabb betegség után, rehabilitációs céllal költöznek be.
–    Egy embert, aki ilyen vagy olyan okból, de véglegesen hagyja el az otthonát, hogyan lehet meggyőzni, hogy van értelme az életnek ?
–    Nagyon sok múlik azon, hogy milyen programokat tudunk szervezni számukra. Mennyire tudjuk lekötni őket, mennyit tudunk segíteni abban, hogy a bentlakók közösségnek éljék meg az együttlakást. Korábban az idősotthonokba való költözést szégyennek, szükséges rossznak élte meg a beköltöző és a családja is. Ma már azt tapasztaljuk, hogy az idősek igénye megnőtt a teljes értékű, aktív nyugdíjas élet iránt, melyet egy biztonságos, egészségügyi szolgáltatásokat biztosító, élményekben gazdag programokat kínáló, a közösség erejét jelentő idősotthon biztosíthat.
–    Azért van olyan helyzet, amikor valóban nincs más megoldás, mert a család a körülményei miatt nem tudja napi szinten ellátni idős hozzátartozóját…
–    Az esetek többségében megnyugtató, közös döntés eredménye a beköltözés, ahol a család és az idős ember egyaránt belátja, minden szempontból egy jó színvonalú, meleg hangulatú otthon a megoldás, ahol a látogatásra mindig van lehetőség. Vannak olyanok, akik annyira rossz állapotban vannak, hogy lehetetlen otthon tartani őket. Lelkiismeretfurdalása persze mindig van a családnak, de fontosabb érzés biztonságban tudni, akit szeretünk, aki felnevelt bennünket, aki megérdemli a nyugodt, békés, mégis lehetőségeket biztosító hétköznapokat. Ha bekerülnek egy otthonba, először talán nehéz, de a legtöbben hamar rájönnek, milyen új lehetőségeket, értékeket képes adni egy hasonló életkorúakból álló közösség és egy olyan ellátó személyzet, amely a kényelmükért, biztonságukért, lelki békéjükért dolgozik.  
–    De a dolog természetéből adódóan ennek a közösségnek azt is együtt kell feldolgoznia, ha egy lakó számára véget ér az életút…
–    Már azt is nehezen élik meg, amikor valaki elkezd leépülni, amikor a demencia jelei egyre inkább megmutatkoznak rajta, amikor azt látják, hogy nem ura már önmagának. Ilyenkor, a legtöbb esetben együtt igyekeznek vigyázni elbolyongó társukra. Az nagyon hasznos, ha megbeszélik egymással, mi is történik ilyenkor az emberrel. Nemcsak a lakóknak nehéz, de nekünk is: hiszen az időseink annyit mesélnek a régmúltról, a családról, olyan jól megismerjük őket, annyira az életünk részei lesznek, hogy bizony nekünk is erőt és lelket próbáló elengedni őket…

Vincze Kinga


Gyógyhír Magazin

Cikkajánló


Még keresik az ország legaktívabb nyugdíjasait Gyógyhír Magazin

A kaland csak most kezdődik! Gyógyhír Magazin

Mi lett volna, ha…? Gyógyhír Magazin

Változó idősek, változó idősotthon Gyógyhír Magazin


Megjelent a GYÓGYHÍR MAGAZIN
februári száma


Patikákban ingyenes.
Kérje gyógyszerészétől!
Legális patikai webáruházak
Regisztrált étrendkiegészítők listája