A környezetünkből származó információk jó részét a szemünk továbbítja az agyunknak, rajta keresztül észleljük gyermekeink arcvonásait, szeretteink mosolyát. Butaság lenne a legfontosabb testrésznek titulálni, hiszen a szervezetünk komplex egészként működik, mégis hajlamosak vagyunk így gondolni. A magyar szólások és a költői hasonlatok is megerősítik, hogy mennyire fontos ez az érzékszerv. A „szemünk fénye” – mondjuk a leginkább féltett gyermekre. Óvjuk-e, védjük-e megfelelőképpen?
A látás hónapja kapcsán sok szó esett arról, hogy milyen fontosak a szűrővizsgálatok, mennyire lényeges, hogy enyhe, de nem szűnő fejfájás, vagy bizonytalan közérzet esetén nézessük meg: nincs-e szükség szemüvegre, vagy a már meglévőt nem kellene-e korrigálni. Tudjuk, hogy sokan vannak közülünk, akiknél genetikailag kódolt, hogy kicsi kortól szemüvegesek legyenek, mások életük során válnak azzá. A címben feltett kérdésre a helyes válasz az, hogy lássunk tisztán és messzire.
Egyes felmérések szerint az elmúlt 15 évben drámaian nőtt a myopia, vagyis a rövidlátás gyakorisága. Különösen a fiatal korosztályt érinti ez, hiszen elsősorban ők azok, akik a szemet egyfolytában és intenzíven folyamatos közelnézésre kényszerítik: például a számítógép, az okostelefon, a tablet, az iPad túlzott használatával. De a középkorosztály is veszélyeztetett, hiszen sokaknak már munkaeszköze a számítógép. Jó tudni, hogy elsősorban nem a képernyő, hanem maga a távolság okozza a gondot, ami az eszköz és a szem között van. Ebből pedig az következik, hogy tudatosan és okosan kell a szemet is terhelni és pihentetni. Természetesen akkor cselekszünk a legjobban, ha rendszeresen ellátjuk szervezetünket az egészséges látásban szerepet játszó fontos tápanyagokkal, mint amilyen a cink, az A- és a B2-vitamin. Praktikus, ha a közelre való nézést gyakorta szakítjuk meg azzal, hogy felállunk a gépek elől, és gyermekeinket is rávesszük erre.

V. K.

Gyógyhír Magazin