

Végre itt a nyár, végre itt a nyaralás ideje! Egész nap együtt lesz a család, jókat játszunk majd a gyerekkel, fürödni megyünk, kerékpározunk, kirándulunk, sétálunk, jókat eszünk, jókat iszunk. Vidámság, móka, kacagás – erre vágyunk egész évben! Azután gyakran minden másképpen alakul...
Tapasztalatból tudjuk, hogy a nyaralás – előtte, alatta és utána is – rengeteg feszültséggel jár. Néhány életkép az „előtte” szakaszból: „kinőttük” a fürdőruhánkat meg ki is ment a divatból, vennünk kell egy másikat, de éppen nem kapható semmi, ami jól állna, jöhet az utánajárás. A gyereknek ereszt az úszógumija, és ha már veszünk neki, vegyünk mindjárt kettőt, hogy legyen egy tartalék. A kocsiban éppen most, nem sokkal az indulás előtt, hibásodott meg valami, irány a szerviz. (Ennek a költsége persze nem volt belekalkulálva az utazási költségvetésbe.) A bőrönd zárja eltörött, az utazótáska cipzárja kiszakadt. Mibe fogunk becsomagolni? A munkát is át kéne adni a kollégának, de hirtelen megbetegedett, a főnök meg napokig nem lesz bent, hogy kijelölje a helyettest. Mindannyian átéltünk már ilyen és ezekhez hasonló idegesítő dolgokat a nyaralás előtt, így gyakran feszülten vágunk neki az útnak.
Amikor ott vagyunk, kiderül, hogy a szállás nem pont olyan, mint amilyennek leírták, az ágy túlságosan puha/kemény/keskeny/széles (a megfelelő kiválasztandó), a fürdőszoba nem szellőzik rendesen, a szoba túl zajos/túl csöndes, túl meleg/túl hideg, nincsen elég hely a holmiknak. A gyerek nem találja a kedvenc mesecsatornáját a TV-ben és ezért azonnal unatkozni kezd, és nyaggatni kezdi az anyját/apját, hogy „csináljanak már valamit”. Apa, aki év közben hétköznapokon jó esetben csak este látja a gyereket, türelmetlen, miért nem tudja elfoglalni magát a gyerek. Vita kerekedik anya és apa között, hogy hogyan is kellene „helyesen” nevelni a gyereket. A szomszédok túlságosan zajosak, így nem lehet pihenni! A gyereket nem lehet kiparancsolni a vízből, pedig már indulna a következő program. Ezek csak példák, de nem kizárt, hogy mi is így járunk: bosszankodunk, panaszkodunk, megsértődünk, makacskodunk, vitatkozunk, befeszülünk, csakazértis megmutatjuk, elkeseredünk, aggodalmaskodunk – végül alig várjuk, hogy végre hazamenjünk, és jól kipihenjük magunkat!
Mit tehetünk, hogy mindez lehetőleg ne így alakuljon, hogy a nyaralás valóban pihenés, feltöltődés legyen? Természetesen sok problémát megelőzhetünk, ha időben megtesszük a szükséges előkészületeket, ha egyszerű, világos és áttekinthető tervvel rendelkezünk, ha a költségekben csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, ha hátrányosan érint bennünket valami, képesek vagyunk határozottan, de nem erőszakosan képviselni az érdekeinket. Mindezek ellenére mégis előfordulhat, hogy feszültséget generáló kihívásokkal kell szembe néznünk. A legjobb, amit ilyen esetekben tehetünk, hogy rugalmasan alkalmazkodunk a környezetünkhöz, a nyaralás során kialakuló szituációkhoz, legfőképpen pedig egymáshoz! Az alkalmazkodás nem önmagunk feladását, önmagunk másoknak való alávetését jelenti, sokkal inkább az alternatívák keresését, és az azok közötti választás képességét. Alternatíva mindig van. Ahhoz, hogy megleljük, el kell engednünk a régit, és nyitottnak kell lennünk az újra. Vagyis ne ragaszkodjunk mindenáron a saját elképzelésünkhöz, lássuk meg a család többi tagja javaslatainak erényeit, és engedjünk, alkalmazkodjunk. Jutalmunk a nyugalom, az elégedettség és a belső béke lesz!
Fábián Tamás
pszichológus