Ritkaság azonban, hogy az egész szünidő pusztán családi erőforrásokból oldódjon meg: ilyenkor mennek a gyerekek különböző óvodai-iskolai nyári ügyeletekbe, táborokba. Táborokból ma már igen nagy a választék, vágyainknak (vagy gyerekünk vágyainak) csak a pénztárcánk szabhat határt. Az anyagiakon túl azonban érdemes megfontolni egyéb szempontokat is: lehetőség szerint olyan tábort válasszunk gyermekünknek, ahol a tábor témáját adó tevékenységeken (pl. sport, tudomány, kézművesség stb.) túl a szabad játékra vagy más, önálló elfoglaltságra is van lehetőség. 

Ha a gyerek az iskolapadból rögtön egy szigorú időbeosztású táborba kerül, ahol ugyanúgy korlátok között, szabályokat betartva, előre megszabott, irányított tevékenységgel telik el a nap, mint az iskolában, borítékolható, hogy nem fogja jól érezni magát, ráadásul regenerálódni sem tud, amire pedig a fiatal szervezetnek nagy szüksége van a tízhónapos iskolai igénybevétel – és az újabb tíz hónap megkezdése előtt. Nem baj, sőt kifejezetten jó, ha vannak „üresjáratok” a napi időbeosztásban, amikor a gyerekek „csak úgy” eltölthetik az időt azzal, amivel szívesen foglalkoznak. Lesz olyan gyerek, aki behúzódik a sarokba a kedvenc könyvével, míg mások közös játékokat találnak ki – akár így, akár úgy, önindította tevékenységbe fognak, ami a gyermekek pszichés fejlődéséhez elengedhetetlen: így tapasztalják meg, hogyan strukturálhatják az időt, hogyan foglalhatják el magukat egy felnőtt állandó és szoros irányítása nélkül is.

Persze mást jelent a szabadság a különböző életkorú gyerekek esetében: egy óvodás vagy kisiskolás gyerekeket nem hagyhatunk otthon egész nap egyedül, hogy találják meg a nekik legjobban tetsző elfoglaltságot, esetükben szükség van az egész napos felnőtt felügyeletre. De könnyen találhatunk nekik olyan tábort, ahol kis létszámú csoportokban, fiatal, lelkes és játékos kedvű önkéntesek felügyelete alatt, alapvetően szabad játékkal telik el a nap. Ha a gyermek már idősebb, megajándékozhatjuk a bizalmunkkal, hogy engedjük otthon maradni egyedül és rábízzuk, hogy mivel tölti el a napját. Ne aggódjunk, nem fog unatkozni. Igen, lehet, hogy egész nap csak fekszik az ágyon és tévézik, vagy ül a gép előtt és játszik, vagy chatel a haverokkal, vagy álmodozik tétlenül, nem olvas kötelező olvasmányokat, és hagyja kifolyni az időt a kezei közül – fogadjuk el, hogy neki erre nyáron nemcsak joga, de igénye is van, biztosítsunk hát lehetőséget rá.

Nehéz „okosnak” lenni, mert minden gyermek (és minden szülő, és minden gyerek-szülő kapcsolat) más. Például amikor a szülő megpróbálja bevonni a nyári kerti munkába kisiskolás gyermekét, akkor jót vagy rosszat tesz? Attól függ! Lehet, hogy a gyerek kényszerként éli meg a helyzetet, és csak tessék-lássék módon (vagy sehogy sem) veti alá magát a szülői elvárásnak. Ám az is lehet, hogy kirobbanó lelkesedéssel igyekszik megmutatni anyának vagy apának ügyességét, szorgalmát és rátermettségét. Biztosak lehetünk benne, hogy az adott szituációban születő gyermeki reakció nem előzmények nélküli, a gyermek és a szülő korábban kialakult viszonyrendszerébe illeszkedik. Vagyis ha a szülő elfogadó, támogató, biztató környezetet teremt a gyermek számára, akkor az örömmel vesz részt a szülővel közös tevékenységben, ellenkező esetben igyekszik elkerülni azt. 

Beosszuk-e a gyermek minden percét vagy adjunk teret neki a szabad választásra? A felszínesnél alaposabb válaszhoz ismerjük meg a gyermekünket, ismerjük meg önmagunkat, és ismerjük meg az egymáshoz fűződő viszonyunkat. Így talán közelebb kerülünk a jó döntéshez. Addig is nyugodtan tartsuk szem előtt József Attila szavait: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép, komoly fiadat!”.
Fábián Tamás
pszichológus

Gyógyhír Magazin