A szürkehályog a szemlencse állományának elszürkülésével járó betegség, mely magyar nevét a betegség előrehaladtával a pupillán megjelenő szürke elszíneződésről kapta. Latin elnevezése – cataracta – „vízesés”-t  jelent, mivel a betegség előrehaladtával azt az érzetet kelti, mintha vízesésen keresztül látnánk a világot. 
A  kezdődő szürkehályog nincs hatással a pupilla működésére és a látótér nagyságára sem, így jó ideig észrevétlen maradhat. Az érintettek esetleg arra figyelnek fel, hogy a korábbinál jobban zavarja őket az erős napsütés, a szembe jövő autók reflektora, esetleg másképp érzékelik a színárnyalatokat, a színek mintha  elhalványodnának. Ám mivel mindezeket nem kíséri fájdalom, a legtöbben elsiklanak felette.  Ha mégis szemorvoshoz fordulnak, „látásromlásra” hivatkoznak, és szemüveget szeretnének felíratni. A vizsgálatkor derül csak ki aztán, hogy látásélességük nem javítható, mert kezdődő szürkehályogról van szó. Az első diagnózist követően a betegek gyakran kétségbe esnek, hiszen a szürkehályog kifejezéshez a történelem során az egyre romló látás, végül az elkerülhetetlen vakság képzete társult. S valóban: a szürkehályog sem gyógyszerrel, sem egyéb terápiákkal nem „gyógyítható”. Napjainkban azonban már nem kell a megvakulástól tartani – sőt, a nagyfokú látáscsökkenést sem kell megvárni – mivel  a szürkehályog nagy biztonsággal operálható már a kialakulás kezdeti szakaszában. Bíztató, hogy egyre többen ismerik ezt fel, és értik meg a szürkehályog műtét fontosságát: napjainkban évente több tízezer ilyen beavatkozást végeznek Magyarországon.
Hollauer Tibor

Gyógyhír Magazin