Magyarország lakossága elöregszik, ami több, jellemzően az időskorhoz kötődő betegség valóságos népbetegséggé válásával jár együtt. Ezek egyike a szürkehályog, amely általában 60 éves kor fölött kezd el kialakulni, és bizony a 80 év felettieknek már a fele(!) szenved tőle.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem a múlt évben első alkalommal végzett nagyszabású felmérést a lakosság látásának állapotáról, amiből sok egyéb mellett kiderült, hogy évente 12 000 fő veszíti el a látását a szürkehályog miatt. Az érintettek – bár túlnyomó többségük tisztában van azzal, hogy műtéti úton ez az állapot kezelhető – félnek a beavatkozástól.
Ám egyre többen vannak azok, akik nem várnak a végső stádium kialakulásáig, és 60 év fölött is igyekeznek megőrizni megszokott életminőségüket. Míg 20 évvel ezelőtt mintegy 20 ezer, tavaly már több, mint 90 ezer szürkehályog műtétre került sor, s az említett demográfiai okok miatt ezek száma néhány éven belül elérheti a 120 ezret is.
De hogyan is jut el valaki addig, hogy a műtétet is vállalva, meg akarjon szabadulni a szürkehályogtól? Természetesen a döntéshez tisztában kell lenni a betegség tényével. Sokan arról számolnak be, hogy szemromlásukat sokáig az „öregkori távollátásnak” tudták be, amit egy olvasószemüveggel orvosolhatnak. Amikor azonban egyre romlik a helyzet, már a környezetük, családjuk is szóvá teszi, hogy „túl közelről nézik a TV-t”, vagy hogy bizonytalannak látják őket vezetés közben. Az érintettek maguk is egyre nehezebben viselik színlátásuk eltompulását, a „világ homályossá válását”, vagy, mint egyikük fogalmazott, „azt, hogy minden tárgyat mintha apró csillagok kereteztek volna”.
Így sokakban lassan megszületik hát a döntés: ennek véget kell vetni!
A műtétre pedig számos lehetőség kínálkozik, mind az állami, mind a magán ellátórendszerben. De ez már egy másik történet…
Hollauer Tibor