• 2020. augusztus 03., hétfő

Aki magyarul tanította Freddie Mercuryt


2019.12.04

Kapuvári Gábor mérnökként végzett, de gyorsan pályát módosított, újságíró diplomát szerzett. Amit az írott, később az elektronikus sajtóban meg lehetett tanulni, azt megtanulta. Híradót szerkesztett, gazdasági magazinokat vezetett, a Budapesti Nemzetközi Vásár kiállításainak sajtófőnöke volt. Sebők Jánossal könyvet írt a Deep Purple és a Queen együttesekről. 1991-ben hatalmas szakmai és közönségsikert ért el A pokol tűzoltói című dokumentumfilmmel, amit Kuvaitban forgatott az égő olajmezők oltási munkálatairól. Három évtizede tanítja is a szakmát. Négy évig a Kaposvári Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékét vezette címzetes egyetemi docensként.



• Felsorolhatatlan, hogy mennyi mindent csináltál, és most újra korán kelsz.
 
• A Magyar Rádió Hajnaltáj című műsorát szerkesztem és vezetem. A 3:15-ös kelés nem kellemes, de megéri. Ha egy műsor reggel 5 és 6 óra között félmillió hallgatót tudhat magáénak, ott jó tartalomnak kell lennie. Mindennel foglalkozunk, ami az országban történik, a mezőgazdaságban, vidéken, az ország négyötödén. Persze a fővárosban sem tilos hallgatni minket… Van politika is, de nem pártpolitika, a műsorhoz való csatlakozásom egyik feltétele éppen ez volt. 
 
• Emlékszem, volt idő, amikor annyit voltál a képernyőn, hogy a gyereked otthon a tévét puszilgatta, ha meglátott benne. Nem hiányzik a tévézés? 
 
• Az a tévécsinálás, amit én tudok, ma nem kell. Nem forgatnak dokumentumfilmeket, portrékat. Ami a képernyőre kerül, az beszélgetés, lefényképezett rádió. Én viszont azt gondolom a tévéről, hogy az elsősorban a kép, tehát a látvány műfaja. A híradózás is egészen más lett. Nekünk, amikor forgattunk, lényeges volt a mozgókép, presztízskérdés volt a szakmai színvonal magasan tartása, a legegyszerűbb riportban is törekedtünk arra, hogy művészet legyen, amit csinálunk. Mi akkor „alkottunk”. Rengeteget dolgoztunk.
 
• Nosztalgiával gondolsz arra az időszakra?
 
• Persze, de nem naponta. Egyébként abban a nagyon sűrű tévés időszakban volt egy pont, ami ráébresztett arra, hogy fékezni kell. Három gyermekem van, és igen, úgy történt, ahogy mondod, helyettem a képernyőt puszilgatták. Egy alkalommal a kisebbik lányom megkért, hogy vigyem el az iskolába. Beültünk az autóba, de persze nekem a fejemben elindult a nap, hogy mit kell csinálni, hová, melyik stábot küldjem, majd megálltam az általános iskola előtt, de a gyerek nem szállt ki. Szomorúan a szemembe nézett és azt mondta, apa én nem ide járok, már gimis vagyok. Azóta tudatosabban élem az életem, persze a gyerekek már felnőttek és járják az útjukat. Az egyik lányom kommunikáció szakot végzett, a másik drágakőszakértő, ásványbörzéket szervez, a fiam az ELTE-n a sportmenedzser szakot végzi. Tehetséges gyerekek, büszke vagyok rájuk. 
 
• Volt borkereskedésed is, vagy van? 
 
• Már nincs. A borhoz fűződő szerelem ma már csak az ízlelőbimbóké, a kereskedelemből kiszálltam. Először jó ötletnek tűnt, aztán mások is láttak benne fantáziát, divat lett akkoriban borboltot nyitni, úgyhogy a környékemen gyors egymásutánban tízet is nyitottak. Elengedtem ezt a dolgot.
 
• Az életed meghatározó része a zene, minden igazán jelentős koncerten ott vagy. Otthon mit hallgatsz?
 
• Mindegy milyen a zene, csak jó legyen. A heavy metaltól Mozartig mindent szeretek, Beethoven hatodik szimfóniáját minden hónapban egyszer meghallgatom. A szívemhez legközelebb a Deep Purple, a Queen és a Rush áll. És az unokáimnak is mesélni fogom, hogy egyike lehettem azoknak, akik Freddie Mercurynak segítettek megtanulni a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt. Ez egészen pontosan az InterContinentál elnöki lakosztályának teraszán történt. 
 
• Milyen nálatok a karácsony? 
 
• Zenés. A viccet félretéve, éveken át Rozi lányommal adtunk házikoncertet úgy, hogy ő fuvolázott, én meg gitáron kísértem. Mióta megműtötték a tenyerem, ez már nem megy, most szájharmónikán játszom. De szólnak a klasszikus CD-k, és szeretjük a meghitt pillanatokat, szerintem éppen úgy, ahogy mindenki.
 
• Hogyan tartod magad karban? Állandóan 50 évesnek nézel ki. 
 
• Rendszeresen látogatom a konditermet. Evezni már nem járok a tenyerem miatt, de nyáron csak sátorozunk. A mozgás fontos, és szeretek a természetben, jó levegőn lenni.  
 
Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin

Cikkajánló


„Mindenkinek megvan a maga Sándora” Gyógyhír Magazin

Nem változom, csak fejlődöm Gyógyhír Magazin

Mesébe illő nászéjszaka Gyógyhír Magazin

Ez egy igazi robinzonád volt! Gyógyhír Magazin

Próbálom megtartani a befelé figyelést Gyógyhír Magazin

Augusztusban talán jöhet a Boldogság kék madara Gyógyhír Magazin


Megjelent a GYÓGYHÍR MAGAZIN
júliusi száma


Patikákban ingyenes.
Kérje gyógyszerészétől!
Legális patikai webáruházak
Regisztrált étrendkiegészítők listája