Kevés az olyan férfi, akit a kor előrehaladtával elkerülnek a prosztataproblémák. Lehet, hogy csak egy kis mirigy, mégis komoly egészségügyi problémák forrása lehet. Jobb, ha időben felkészül tehát arra, hogy mire számíthat, milyen jelekre figyeljen és mit tehet a megelőzés érdekében.
Aprosztata gyakran olyan, mint egy távoli, folyamatos háborúk sújtotta fejlődő ország: mindig szerepel a hírekben, mindig valami rossz történik ott, miközben jóformán azt sem tudjuk pontosan hol is van, és hogy miért olyan fontos, hogy szó legyen róla. Nos azért, mert a férfiak közül csak keveseket kerülnek el a prosztatával kapcsolatos betegségek.
Ez a dió – vagy galambtojás vagy gesztenye – nagyságú és formájú mirigy csak a férfiak szervezetében található: egészen pontosan a húgyhólyag alatt bújik meg, körbezárva a húgycsövet. Feladata azonban nem a kiválasztáshoz kapcsolódik, hanem a szaporodáshoz: az itt termelődő prosztataváladék szerepe, hogy „olajozza” a spermiumok útját. Biztosítja a hímivarsejteket tartalmazó ondó megfelelő állagát, benedvesíti a húgyvezetéket a magömlés előtt, hígítja az ondót, segíti a spermiumok mozgását, és védi őket a hüvely savas kémhatásától. A kor előrehaladtával azonban ez a szerepe csökken, és itt kezdődnek a problémák.
Idősebb korban jönnek a gondok
A prosztata a férfiak többségénél folyamatosan duzzad, aminek okai nem teljesen tisztázottak, de a feltételezések szerint köze lehet hozzá, hogy az idősödéssel megváltozik a nemi funkciókért felelős hormonok egyensúlya. Amikor a prosztata már olyan nagyra nő, hogy elhelyezkedéséből fakadóan nyomni kezdi a húgycsövet, és vizelettartási és ürítési problémákhoz vezet, akkor beszélünk jóindulatú prosztatamegnagyobbodásról.
A betegség előfordulási valószínűsége a korral növekszik: 30-40 éves kor között minden tizenkettedik, 50-60 éves kor között minden második férfi számíthat rá,
80 éves kor fölött pedig 80 százalék feletti a valószínűsége (USA-beli adatok). Kezelése akkor lesz szükséges, ha már zavaróak az általa okozott vizeletmegtartási és -ürítési problémák. A legtöbbször használt gyógyszerekkel a húgycső körüli feszültség oldását célozzák, vagy a prosztata méretét csökkentik. Ha a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt, akkor sebészeti beavatkozásra van szükség. Vizelettartási és -ürítési tüneteket ugyanakkor előrehaladott állapotú prosztatarák is okozhat.
Ezt kell tudni a prosztatarákról
Ez a bőrrák mellett a leggyakoribb férfiakat sújtó rákbetegség. Minden hatodik férfi számíthat rá, hogy élete során valamikor prosztatarákot diagnosztizálnak nála. Emiatt sem kell azonnal pánikba esni: általában lassan alakul ki, és korán kiszűrhető. Halálozási aránya azonban Magyarországon az európai átlaghoz képest rosszabb, amihez köze lehet a férfiak vizsgálattal kapcsolatos ellenérzéseinek. Nálunk évente 393 elhunyt férfi jut százezer lakosra, míg Európában áltagosan 275.*
Ennek a betegségnek is nő a kockázata a kor előrehaladtával. A kiváltó okok nem teljesen tisztázottak, de a kockázatát növelő tényezők közé tartozik az öröklés – kétszeres kockázattal számolhat az, akinek volt prosztatarákkal diagnosztizált felmenője -, a túlzott fehérjebevitellel járó táplálkozás, az ipari (vegyi) ártalmak vagy az A- és D-vitaminhiány.
A prosztataráknak a kezdeti stádiumban nincsenek tünetei. Sokszor csak a jellemző prosztataspecifikus antigén kimutatására irányuló laboratóriumi vérvizsgálatok után derül ki, hogy jelen van, bár ez sem ad mindig tökéletes eredményt. A szűrést ezért több módszerrel – például fizikai (tapintásos) vizsgálattal – is végzik. Mivel a kor előrehaladtával egyre gyakoribb, 50 éves kor felett célszerű szűrővizsgálatra jelentkezni.
Kezelése összetett: a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie a páciens korát, egészségi állapotát, a tünetek súlyosságát, a rák stádiumát. Ehhez mérten mérlegelik a megfigyelés, a sebészeti beavatkozás, a sugárkezelés, a kemoterápia, illetve ezek kombinációinak lehetőségeit.
A prosztatagyulladás ritkább
A prosztata-megnagobbodással és a prosztatarákkal szemben a prosztatagyulladás vagy prostatitis inkább a fiatalabb vagy a középkorú korosztálynál gyakoribb, de viszonylag ritka: a férfiak alig 5-10 százaléka találkozik vele élete folyamán.
Hátterében jellemzően valamilyen bakteriális fertőzés áll, felfogható húgyúti fertőzésként is. Ritkán válik súlyossá, de ha a következő tüneteket észleli magán valaki, érdemes orvoshoz fordulnia:
- fájdalom vizeléskor vagy ejakulációkor
- láz és borzongás
- medencetáji fájdalom
- gyakoribb vizelési inger
- zavaros vizelet.
Kezelésére antibiotikumokat alkalmaznak, gyógyítása általában pár hetes terápiát igényel.
Ballai Vince
Gyógyhír Magazin
