Amostani helyzet azért más, mert a járvány olyan időszakban érkezett, amikor a világ ideges, nyugtalan és kifáradt a hosszú évek óta tartó megoldatlan, és nem egy esetben megoldhatatlannak látszó feszültségek miatt. A terrorizmus, a klímaválság, a háborúk, a migrációs krízis, a felborult világrend, az ezek nyomában járó politikai-ideológiai változások olyan nagy nyomást helyeznek sokakra, amit nehéz elhordozni. 

Megsokszorozza a problémák észlelt súlyát, hogy talán ez az első alkalom a történelemben, amikor a digitális korszak „jóvoltából” olyan közel kerülnek hozzánk a bajok, hogy akár bele is roppanhatunk anélkül, hogy közvetlenül érintettek lennénk. A közösségi média egyszerre áldás és átok ilyen helyzetben. Jó, mert gyorsan és hatékonyan eljuthatnak hozzánk a lényeges információk, melyek életmentőnek bizonyulhatnak. Átok, mert sok hamis hír, egyszerű tudatlanságból vagy éppen tudatos gonoszságból eltorzított információ is megtalál bennünket, ami meggyengíti a járvány elleni egyéni és közösségi védekezésünk erejét. 
A mostani járvány azért különleges, mert az emberek pszichés immunrendszere az elhúzódó és megoldatlan világméretű feszültségek, valamint a közösségi média ezeket felerősítő hatására kritikus mértékben meggyengült.

A járványok általában jól definiálható pszichés következményekkel járnak. A betegség terjedésével együtt jár az általános szorongás szintjének növekedése, a megfertőződéstől való félelem. Aggodalmat kelt, hogy hogyan fog történni az ellátásunk alapvető élelmiszerekkel, szolgáltatásokkal. 

Ezek ellen a leghatásosabb ellenszer a gyors, pontos és megbízható tájékoztatás. Ha az így kapott információk alapján meg tudjuk jósolni, mi vár ránk, milyen eszközökkel védekezhetünk, és hogyan segítenek ebben bennünket az illetékes hatóságok, nyugodtabbá válunk. Ugyanakkor nem véletlen, hogy ilyenkor különösen nem szeretnénk kiszolgáltatottá válni, sorsunk irányítását még inkább a kezünkben akarjuk tartani, ezért egyéni előnyökre akarunk szert tenni, akár a többi embertársunk rovására is. Láthattuk, a járvány hírére pánikszerű felvásárlásba kezdtünk, nehezen fogadtuk el a „maradj otthon” üzenetét, egészen addig, amíg nem éreztük, hogy amit lehetett, megtettük magunkért és családunkért, „biztonságban” vagyunk. 

Az emberek közötti fizikai távolságtartásnak több fokozatát is megtapasztalhattuk: 1,5-2 méter távolság a sorban, az önkéntes otthonmaradás, az elkülönítés, a karantén. Ezek közös jellemzője, hogy kisebb-nagyobb mértékben korlátozzák az egyén szabad térbeli mozgását. Ez fokozódó frusztrációval járhat együtt, ami feszültséget, dühöt, haragot generálhat. Megfigyelték, hogy a bezártságot sokan tudatmódosítók alkalmazásával enyhítik: ki alkohollal, ki drogokkal. Az izoláltság, a tétlenség, az unalom nagyon rossz hatással van a magányosság érzésére, sokan depressziós epizódot élnek át miatta. Sokan vannak közöttünk, akik eleve szorongásra, depresszióra hajlamosak, esetleg ilyen pszichiátria kórképpel diagnosztizáltak. Ők ilyen időkben még inkább veszélyeztetettek. 

Tartsuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, családtagjainkkal – ezúttal persze nem személyesen. Olvassunk, nézzünk filmeket, hallgassunk zenét, tanuljunk, kertészkedjünk, foglaljuk el magunkat. Csak azzal foglalkozzunk, amire van ráhatásunk (mit főzzünk ebédre), amire nincsen (meddig fog még tartani a járvány), azt engedjük el. És legfőképpen: vigyázzunk magunkra, így vigyázunk legjobban másokra is!

Fábián Tamás
pszichológus

Gyógyhír Magazin