▶ Amikor erre a cikkre készültünk, még „békeidő” volt. Kedélyesen elbeszélgettünk tervekről, eredményekről, sikerekről. Most, a lap megjelenése előtt fel kellett hívjalak újra, hiszen hatalmasat fordult azóta a világ.

▶ Az emberiség történelmében alig volt ilyen, hogy lényegében leáll az egész világ. Félünk, várjuk a végét, a legnehezebb talán maga a bizonytalanság, hogy nem tudjuk, meddig tart. Ugyanakkor az is biztos, hogy ez nagy lehetőség arra, hogy másképp folytassuk az életünket. Olyan dolgok történtek, amelyeket nem tudtunk eddig elérni a klímánk megmentéséért folytatott küzdelmünkben. Tiszta lett a levegő Kínában, megszűnt a szmog, Velencében kitisztult a víz, és már delfineket is látni. Nagy árat fizetünk most ezért a változásért, de ha újra indul az élet, legalább erősebb lesz az akarat a természet védelmére. Talán egymás felé fordulóbb, szolidárisabb lesz a világ. Jó látni, hogy a közösségi oldalakon, milyen összefogás indult el. A tanárok és a diákok most hirtelen megtapasztalják, hogy az online oktatás mennyi nehézséggel jár, főleg úgy, hogy nem volt próbaidőszak, élesben kellett elindulni. A diákok most igazán értelmes dologra használják azt a tömérdek kütyüt, amivel eddig csak szórakoztak. 

▶ A kényszerű karantén is hozhat pozitív dolgokat. 

▶ Igen, fantasztikus látni Andrew Lloyd Webbert, ahogy otthon zongorázza az Operaház Fantomjának egy részletét, miközben ott ül mellette a macskája. Magyar színészek verseket, könyvrészleteket olvasnak fel, magyar zenészek üzennek és énekelnek a közönségüknek. Este 7-kor nekem is megszólal a belső órám. Azt találtam ki, hogy minden este csinálok valamit a hivatalos Facebook-oldalamon: volt, hogy felolvastam, volt olyan, hogy régi bakelit lemezeket mutattam és mondtam hozzá a sztorijaimat. Kényszerszünet van, rá vagyunk kényszerítve a nyugalomra, de szerintem mindannyian keressük az utakat. Régen tervezem, hogy megújítom a Youtube-csatornámat, eddig nem jutott rá idő, most megpróbálok akár új tartalmakat is gyártani itthonról. Persze a legjobb lenne, ha újra bent lennénk a színházban. Adja Isten, hogy mielőbb játszhassunk, bár attól is tartok, hogy ha visszatér az élet a rendes kerékvágásba, az embereknek nem az lesz a legfontosabb, hogy elmerüljenek a kultúrában. Egy hatalmas nagy kérdés kellős közepén ülünk. A sok megroppant egzisztencia helyrehozása, az anyagi nehézségek leküzdése lesz az elsődlegesen fontos mindenkinél. Bár én bízom abban, hogy a színház felé fordulás is segítheti az emberek megrendült életét újra a megszokott pályára állítani.  

▶ Úgy fogalmaztál a múltkor, hogy 23 éve tartó kaland neked az éneklés. 

▶ A színészet mellett egy testközelibb kapcsolatot jelent a közönségemmel. Nagy rajongója vagyok a régi slágereknek, sokat fel is újítottunk, át is dolgoztunk, a lemezeimen ott vannak. Az „50 éves a táncdalfesztivál” koncertsorozat sikere bizonyította, hiába telt el fél évszázad, tudtak valamit ezek a zenék. Ezeket a fantasztikus slágereket én is gyűjtöttem kazettán, mint sok fiatal akkoriban. És most nagyszerű dolog a régi nagy sztárokkal, a nagy „mogulokkal” fellépni, együtt énekelni. 2021. január 3-án negyedszer rendezik meg a táncdalfesztivál-koncertet, ugyancsak a Papp László Sportarénában. De addig még remélem, hogy sok helyen tudok énekelni a közönségnek, újra lesz színház, pezsgő kulturális élet. Szeretettel üdvözlöm a Gyógyhír Magazin olvasóit, vigyázzanak magukra!

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin