Vizsgák, tanulmányi beszámolók, sportversenyek és sok más izgalmas kötelezettség, ami a gyerekeket várakozással töltötte el, most sorra meghiúsulnak, vagy másképp alakulnak, mint tervezték – írja a webmd.com egészségügyi ismeretterjesztő portálon megjelent cikkében dr. Hansa D. Bhargava. Az ilyen típusú veszteségeket a gyerekek a gyász szakaszaihoz hasonlóan élhetik át. Először tagadják a helyzet valóságát, remélve, hogy az mielőbb megszűnik, majd ennek a reakciónak a helyét átveszi a harag és a csalódás érzése – sok gyerek most épp ezen megy keresztül. Aztán eljöhet a szomorúság, sőt a depresszió időszaka is.

A nehéz helyzetek megedzenek?

Valójában azok a gyerekek, akik valamilyen nehézségen mennek át, megtanulnak alkalmazkodni, és rugalmasabbak lesznek. Megértik, hogy nem alakul mindig minden a tervek szerint, és képessé válnak arra, hogy elfogadják a változásokat. Például, ha a szülők elveszítik a munkájukat, vagy válásra kerül sor, a gyerekeknek alkalmazkodniuk kell az új helyzethez, hiszen számtalan dolog van, amit nem tudnak önállóan megtenni, vagy amihez nem jutnak hozzá egyedül. Ezek az élethelyzetek nem könnyűek. De ha a dolog napos oldalát nézzük: alkalmat adhatnak arra, hogy a gyerekek megszerezzék a túléléshez szükséges „eszközkészletet”, fejleszthetik alkalmazkodókészségüket, és ráébreszthetik őket arra, hogy az élet bizony nehézségeket is tartogat.

hirdetés

A veszteségek csökkentésére jó ötlet lehet, ha mondjuk az iskolai vizsgákat követő hivatalos ünnepség helyett szűk körű családi vagy baráti „bizonyítványosztó” partit rendezünk – tanácsolja a szerző. Ez nem lesz hivatalos középiskolai szertartás, de egy jelentős életszakaszt lezáró ünnep lesz a fontos emberekkel; és azzal a tudattal töltheti el a gyerekeket, hogy ennek a válságos időszaknak az átélésével is bölcsebbek és erősebbek lettek.

Bizonytalanság és szorongás

Fábián Tamás pszichológus szerint a koronavírus okozta helyzet váratlanul és felkészületlenül ért mindannyiunkat. „Egyik pillanatról a másikra megváltoztak az életünk keretei, a napi rutinjaink, amelyek korábban a stabilitás, a kiszámíthatóság és a biztonság érzetét kölcsönözték számunkra anélkül, hogy ennek feltétlenül tudatában lettünk volna. Paradox módon mindez akkor is igaz, ha rosszul ment a sorunk: ahhoz is alkalmazkodtunk valahogy, így ismerőssé, kiszámíthatóvá vált számunkra. Gyerekeink is hasonló cipőben járnak. Ők is tétován próbálgatják az új helyzethez való alkalmazkodás lehetőségeit. Természetesen a különböző életkorú gyerekek másképpen élik meg az új körülményeket, ám ami közös, hogy akarva-akaratlanul figyelnek bennünket, mit teszünk, hogyan reagálunk mi, a szüleik. De mivel mi magunk sem vagyunk járatosak a »hogyan kezeljük jól a járványt és következményeit« témakörben, érzékelik, hogy itt most valami alapvetően ismeretlen és kiszámíthatatlan dologgal állunk szemben, amire mi, felnőttek sem igazán tudjuk a választ. Érthető, ha félelem, szorongás keríti hatalmába őket.”

Tárjuk fel érzéseinket a gyerekek előtt

Nem tudjuk megtéveszteni a gyerekeinket határozottnak tűnő kijelentéseinkkel, ha megérzik mögötte a bizonytalanságunkat – állítja a pszichológus. Ezért – javasolja –, jobb, ha feltárjuk saját gondolatainkat és érzéseinket, és megmutatjuk, mi hogyan kezeljük a stresszt, hogyan állunk neki megoldani olyan problémákat, amelyekre nincsenek kész sémáink. Ha elleshetik tőlünk a módját, hogy hogyan jutunk el oda, hogy végül urai legyünk a helyzetnek, rendezzük a gondolatainkat, kordában tudjuk tartani a rossz érzéseinket, akkor valami jó dolgot adunk át a gyerekeinknek.

Fábián Tamás szerint Hansa D. Bhargava írása a járványveszély miatt átalakult élethelyzetünk egy fontos, eddig kevéssé tárgyalt aspektusára hívja fel a figyelmet. „Érdekes az a központi gondolata, hogy a veszteségélményből táplálkozó negatív lelki hangoltság hasonlatos a gyász során megélt érzésekhez. Valóban nehéz egy szülő számára tétlenül szemlélni, hogy gyermeke rossz, nyomasztó érzéseket legyen kénytelen megélni, de egyetértek azzal, hogy a krízis átélése, bár rövidtávon szenvedéssel jár, hosszabb távon hasznára lehet a gyermeknek az oly nélkülözhetetlen életkészség-készlet megszerzésében. Pszichológiailag megalapozottak azok megoldási javaslatok, amelyeket a szerző felsorol, és némelyik ötletét kifejezetten szellemesnek találom.”

A magukra hagyott gyerekek veszélyeztetettebbek

„Ugyanakkor nem tudom elhallgatni, milyen nehéz szívvel gondolok azokra a gyerekekre, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint azok a rendezett körülmények között élő társaik, akik (feltehetően) modellként szolgáltak az írás megszületésekor – teszi hozzá Fábián Tamás. – Vajon hogyan élik meg veszteségeiket a magukra hagyott, elhanyagolt vagy bántalmazott gyerekek? Vajon van-e, lesz-e valaki, aki segít nekik ennek a gyászfolyamatnak a végigvitelében? Az ő lelkükben és elméjükben vajon milyen nyomot fognak hagyni ezek a hetek, hónapok? A váratlan, elkerülhetetlen külső csapások (pl. természeti katasztrófák, háborúk, halálos áldozatokat követelő járványok stb.) sok érintett életében hosszú távú nyomot hagynak, sokan közülük a poszt-traumás stressz szindróma (PTSD) tüneteit mutatják, és tartós terápiára szorulnak.” 

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin