▶ Hogyan viseli két iskolás gyereked a digitális életet, az oktatást?

▶ Az hagyján, hogy ők hogyan viselik, a kérdés inkább az: mi hogyan éljük ezt meg. Félig reggelizve, félig pizsamában ülnek a gép előtt, anyu vagy apu odamegy, a nagyobbal „szövegértelmezünk”, vagyis ha az van odaírva, hogy nyisd ki a könyvet itt meg itt, akkor kérlek, nyisd ki! A kicsi még csak hatéves, neki egyáltalán nem megy önállóan a tanulás. Küldenek a tanárok hanganyagot, tényleg sokat segítenek, és nagyon érthetően vannak a feladatok is megfogalmazva – egy felnőtt számára. De le kell fordítanunk neki gyereknyelvre az egészet. Ez egyáltalán nem panasz, csak tapasztalat. A tanárok is, a gyerekek is tanulják ezt a helyzetet, mi, szülők segítünk kezelni. Nekem szerencsém van, hogy az anyósom ért a matekhoz, a srácok minden nap online matekoznak vele.  

▶ Nem véletlenül és nem a szentimentalitást erősítendő írtam a bevezetőben, hogy nagyszerű apa vagy. Egyszer azt mesélted, hogy a gyerek születése számodra egy teljesen más világot nyitott meg az általad eddig ismerthez képest. Olyan érzelmi többletről beszéltél, ami lenyűgöző. Kevés férfi nyilatkozik így. 

▶ Imádom őket, ez tény. Hihetetlenül erős a szeretet, amit a gyerekeim iránt érzek, ezt régen elképzelni sem tudtam volna. Azóta, amióta az első gyerekem megszületett, ha egy gyereket sírni látok, azonnal segíteni akarok. Azt hiszem, nőtlen ifjú korom boldogságában én meg sem hallottam egy gyereksírást. Szerintem ezek a különbségek jelentik azt, hogy férfivá érsz valóban, és hogy szülő, apa leszel teljes mértékben. 

▶ Állandóan jöttél-mentél, forgattál – most meg egyhelyben vagy otthon. Mi hiányzik igazán? 

▶ Az a munka, amit legutóbb csináltunk Doszpod Béla producer-rendezővel, nagyon érdekes volt. Az nagyon hiányzik. Visszanézhetőek a részek, címe Egy nap a világ, 25 részes sorozat. A világ számos tájára eljutottunk. Amíg én ismerkedtem a helyi jellegzetességekkel, addig „Gastrocker” Csánk Zoli barátom extrém környezetben készített mindig valami specialitást; a sivatagban bográcsban a fáraó kedvenc kajáját, Indiában az őserdőben ajurvédikusan, a Kínai Nagy Fal tövében kínai-magyar fúziós levest hotpotban. Budapesten konzerválni akartuk az élményt és az ízeket, csináltunk egy éttermet, nem véletlenül a  „Gastrocker” nevet adtuk neki. Nagyon hiányzik az egész, a nyüzsgés, de most elkezdtük ezeknek a jellegzetes, fűszeres ételeknek a házhoz szállítását. Nem csak szlogen: ezek valóban a szabadság ízei bográcsban és smookerben – ez egy varázslat, és ebben a pillanatban a legfontosabb munkánk, a túlélésünk kulcsa. 

▶ Irigylésre méltó munka ez: utaztok, forgattok, világot láttok. 

▶ Ez igaz, bár gyakorlatilag csak néhány ember ismeri ennek a nehézségeit. A filmben két helyszín között „kivágjuk” az ezer kilométer utazás viszontagságait, feszültségeit, pedig a valóságban 12 órákat utazunk helyszínek között, kisbuszban, összezsugorodva. De semmi panasz, ez is egy munka, és a végeredmény, a csodás film és a nagyszerű ízek a lényeg. Minden helyszínen, valóban ott és akkor írok egy dalt. De azért teszünk bele ennyi melót, mert élvezzük a munkát és a végeredményt. Gratz Márk, Dorcsák Gábor, Doszpod Béla, Gastrocker Zoli – jó csapat vagyunk és keményen dolgozva minőségi munkát teszünk le az asztalra. Igen, a filmforgatás kemény meló. 
Az Aranypolgárban a világ leghíresebb cigarettára gyújtását 6o valahányszor vették fel, nem vesszük fel hatvanszor egy jelenetet, de sokszor ismétlünk, a legjobbra törekszünk. Nem panaszkodom, voltam Kínában, egyike vagyunk azoknak a forgatócsoportoknak, akik a járvány kitörése előtt utolsóként kaptunk engedélyt forgatásra a Tiltott városban. 

▶ A cukorbetegségedről mindenki tud, aki ismer. Sorstársaidnak mit tanácsolsz?

▶ A cukorbetegség nevelés kérdése, a szüleimnek nagyon sokat köszönhetek. Mindig egy összeomlás egy családnál, ha kiderül, hogy a gyereknek valami baja van. Ez egy sokk, a szülőknek rosszabb, mint a gyereknek. Amikor a szülő látja gyereke mély szomorúságát és kétségbeesését, ennél rosszabb nincs. Kilencéves voltam, amikor kiderült, kérdeztem: apa, én valamit rosszul csináltam? Láttam a szemüket: összeültünk, megbeszéltük, hogy előremenekülünk, a bajban a kihívást keressük és nem a kifogást. Ez a legjobb recept. 

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin