Richter Gedeont a gyógyítás, az önzetlen segíteni akarás motiválta. Olyan gyógyszereket kívánt létrehozni, amelyeket „az orvosok általánosan jónak és a szenvedő betegek gyógyításában célszerűnek ismernek el”, „az elérhető legnagyobb pontossággal készülnek”, és hozzásegítik ahhoz, hogy „felvehesse a versenyt a külföldi hatalmas hasonló vállalatokkal”. Munkatársainak jellemzése szerint maga volt a humanizmus. Emberszeretete minden helyzetben megmutatkozott, alkalmazottai szerettek nála dolgozni. 

hirdetés

15 évesen választott hivatást

Életrajzírói szerint szülei korai halála is közrejátszhatott abban, hogy a gyógyszerészetet választotta. 1872. szeptember 23-án született Ecséden, földbirtokos-terménykereskedő családban. Édesanyja pár nappal később gyermekágyi lázban elhunyt, édesapja egy évvel később halt meg. Richter Gedeont és testvéreit az anyai nagyszülők és az egyik anyai unokatestvér családja nevelték fel Gyöngyösön. Az ottani ferences rendi gimnáziumba járt, s valószínűleg ekkoriban fogalmazódott meg benne, hogy a gyógyítást választja hivatásul. 15 éves korától három éven át Mersits Nándor helyi patikájában volt gyakornok. 1893-ban szerezte meg gyógyszerész-gyakornoki bizonyítványát, majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol a kor legkiválóbb tudósai oktatták.

Miskolcon és Szolnokon végezte gyógyszerészsegédi gyakorlatát, majd – mivel úgy érezte, az itthoni gyógyszeripar még nem elég fejlett – 1897-ben külföldi tanulmányútra indult, hogy minden korszerű ismeretet megszerezzen és hazahozzon. Nyugaton tanulmányozta a legújabb felfedezéseket, gyógyszerfejlesztési eszközöket és eljárásokat, köztük az organoterápiát, vagyis az állati eredetű szervekkel, szövetekkel vagy kivonatokkal történő gyógykezelést. A módszerben rejlő lehetőségeket felismerve az organoterápia továbbgondolásával képzelte el az emberi szervezet hiánybetegségeinek gyógyítását. 

A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár 1930-ban / Fotó: Fortepan — ID 28776

Saját patikából gyógyszergyár

Családi örökségéből 1901-ben megvásárolta Budapesten az Üllői út és a Márton utca sarkán a Sashoz címzett patikát (ez ma is működik). Az alagsorában egy preparatív és vegyészeti labort hozott létre, és állati szervekből organoterápiás hormonkészítményeket, valamint erősítőszereket hozott létre. Állhatatos és precíz munkájának köszönhetően kutatásai új ösvényekre terelték a gyógyszerészetet. Első, jelentős sikert aratott készítménye a ma is használatos Tonogen suprarenale nevű injekció volt, amely a mellékveséből izolált, nagy jelentőségű adrenalint tartalmazta.

A kutatások vezetését Richter a legkiválóbb orvosokra bízta. Emellett szakmai tájékoztatókat jelentetett meg, köztük az orvosokhoz díjmentesen eljuttatott Pharmakotherapiai Értesítőt, hogy a szakemberek tudjanak a jelentős előrelépésekről. 

Felfedezéseire hamarosan komoly figyelem irányult, ezért úgy döntött, tovább bővíti vállalkozását. Saját és felesége családjának tőkéjét összevonva 1907-ben Kőbányán felépítette az első magyarországi gyógyszergyárat, melyet vezérigazgatóként irányított. A gyár első nagy sikere az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin volt, a Hyperol nevű fertőtlenítő tabletta pedig a honvédségi alapfelszerelés részeként az első világháborúban kapott jelentős szerepet. A háború kitörésének évében már jóval több mint húsz szabadalom volt a vállalat birtokában.

A növekedés évei

A Richter-gyár korán megalapozta hírnevét belföldön és külföldön egyaránt. Megalapítása után nem sokkal már nemzetközi szinten is jelentős gyógyszeripari cégnek számított, és az ország egyik legnagyobb exportőre lett. 1923-ban a vállalkozás Richter Gedeon Vegyészeti Gyár néven részvénytársasággá alakult át. A sikert nagyrészt a fejlesztésben megmutatkozó innovációs készségnek köszönhették. A kutatások eredményét a kontinensen az elsők között forgalomba hozott inzulin mellett az is jelzi, hogy a világháború előtt már mintegy száz gyógyszer-specialitása volt a gyárnak. Ezt még Horthy Miklós is elismerte: 1929-ben kormányfő-tanácsosi címet adományozott Richter Gedeonnak. 

A vállalat a gazdasági világválságot is sikeresen átvészelte, elsősorban azért, mert Richter kerülte a hitelek felvételét, a fejlesztéseket apránként, önerőből finanszírozta. A nehézségek ellenére senkit sem bocsátott el az állásából: a gyógyszergyár a korszak egyik legjobb munkahelyének számított. Richter vezérigazgatóként nem csupán az íróasztalnál ült: naponta végiglátogatta a részlegeket, ahol személyesen tájékozódott a folyamatokról. Emellett külföldi szakirodalmat olvasott, és az információkat megosztotta munkatársaival. 

A harmincas évek elejére öt világrész több mint száz országában forgalmazták készítményeiket, a gyárnak tíz külföldi leányvállalata és 34 államban bizományi raktára volt. Bukarestben, Londonban, Mexikóban, Milánóban, São Paulóban, Zágrábban és Varsóban gyógyszeralapanyag-gyártás is folyt.

Nincs menekvés

A második világháború kitörése alapvető változásokat hozott. Miközben Richter kötelességtudatból gyógyszeradományokkal támogatta a polgári lakosság és a honvédség egészségügyi ellátását, a zsidótörvények fokozatosan ellehetetlenítették a munkáját. 1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől, munkaviszonya megszűnt (csak igazgatótanácsi tagsága maradhatott meg egy ideig), majd a gyárból is kitiltották. Ettől kezdve hűséges munkatársai közvetítésével otthonából, illegálisan irányította a céget. Áldozatos tevékenységére a Vatikán is figyelt: 1943-ban Angelo Rotta apostoli nuncius látogatást tett a gyárban, és személyesen tolmácsolta Richter Gedeonnak a pápa köszönetét a segélyszervezeteknek küldött nagylelkű gyógyszeradományokért. 

Az ország német megszállása után, 1944 nyarán Richternek még lehetősége lett volna a menekülésre, a Vöröskereszt útján ugyanis svájci menlevélhez jutott. Őt azonban a felelősségtudat hazájához kötötte: úgy érezte, munkájára épp ebben a vérzivataros időszakban van a legnagyobb szükség. Az a hamis remény is éltette, hogy az orvoslás terén felmutatott érdemei megóvhatják a gyilkos hatalomtól. 

Október 15-e, a nyilas hatalomátvétel azonban végképp megpecsételte sorsát. A Richter házaspár decemberben a svéd diplomata, Raoul Wallenberg közbenjárására létrehozott, diplomáciai védettséget élvező házak egyikébe költözött az üldözések elől. 1944 utolsó napjaiban azonban a nyilasok egyre többször támadták meg a „védett” házakat. December 30-án elérték az ő lakhelyüket is. A fegyveres nyilas osztag igazoltatás ürügyén elhurcolta az idős gyógyszergyárost. Megfosztották papírjaitól, értékeitől, és sorstársaival együtt útnak indították a Duna irányába. Aznap a folyóba lőtt áldozatok egyike az egész életében mások megsegítésén munkálkodó, 72 éves Richter Gedeon volt. 

Szerdahelyi Krisztina
 

Gyógyhír Magazin