▶    Sokszor találkoztunk már rendezvényeken, de számomra a legkedvesebbek azok az esték, amikor november első napjaiban a Halottak Napi megemlékezéseken hallak énekelni. Budapest két legnagyobb temetőjében két egymást követő este ezrek jönnek el emlékezni. Idén, sajnos ez elmarad. Te fiatal vagy még, mégis úgy énekelsz ilyenkor, mintha komoly élettapasztalat lenne mögötted.

▶    Számomra is fontosak ezek az alkalmak, és remélem, hogy most is csak a vírus miatt marad el és jövőre találkozunk. Ott, azokban a pillanatokban, mindig azt érzem, hogy valami nagy közös érzés részesei vagyunk. Amikor nem számít, honnan jössz, merre tartasz, mert ott van bennünk a közös: a veszteség és az emlékezés. Nyolc éves voltam, amikor anyai nagyapám elment, de mindennap gondolok rá. Egyívásúak voltunk: a hanglejtése, a humora, az egész egyénisége későbbi önmagamat hozta. Ha a halálra gondolok, abban nem az a félelem van, hogy velem mi lesz, hanem, hogy a szeretteimmel ne történjen semmi. Olyan törékeny az élet, és nem állunk meg elégszer, hogy ezt belássuk. 

▶    Én azért úgy látom, te veszteségek nélkül is meg tudod becsülni, amid van, meg amit az élettől eddig kaptál.

▶    26 éves koromig megpróbáltam folyton mindenkinek megfelelni, és közben elvesztettem saját magamat. Vizsgáltam, mit csinálok rosszul. Aztán rájöttem, a legfontosabb személy az ember életében saját maga, és aki a környezetét hibáztatja, az nem tud boldog lenni. Kaptam sok pofont az élettől, többen megpróbálták a nyitottságomat kihasználni, ez még ma is előfordul, de már azonnal felismerem a szándékot, és ilyenkor bezárkózom. A kedvességem és a közvetlenségem addig tart, amíg meg nem érzem, hogy ostobának néznek. Kaptam sebeket férfiaktól is, most már nagyon vigyázok a lelkemre, mert hiperérzékeny vagyok. Sok kérdést tettem fel magamnak, mi miért történt, hol csúsztak el a dolgok. De azt is megtanultam, hogy csak nyugalomban, békességben jönnek meg a válaszok. Ezért tartom kegyelmi állapotnak, amiben most vagyok. 

▶    Megtaláltad az igazit és életformát is váltottál, úgy látom, lubickolsz ebben.

▶    Igen, teljesen megváltozott az életem. Csupa jó dolog történt velem. A párommal közösen dolgozunk, 
Palkonya az új otthonom minden értelemben. A „PalKonyha Pódium” szerencsére ma már nagyon népszerű. Birtokba vettük új rendezvényteraszunkat, ahol igazán hangulatos környezetben rendszeres időközönként rendezünk tematikus pódiumkoncerteket, gasztronómiai eseményeket. A bor, a művészet és a 
gasztronómia találkozik itt, és az a csodálatos, ahogyan organikusan fejlődnek a közös és a saját dolgaink is.

▶    A „kegyelmi állapot”, ahogy fogalmaztál, akkor ennek a palkonyai levegőnek köszönhető?

▶    Annak is, persze. De valahogy én folyamatosan érzem a Gondviselést magamon. Én borzasztóan hálás vagyok mindenért, a napomért, az egészségemért, a munkáért, minden fellépésért. Nagyon megtisztelőnek érzem azt, ha valaki rám gondol, bennem gondolkodik, de csak minőségi  dolgokat vállalok el. Remélem, hamarosan tudjuk folytatni a turnénkat Pásztor Annával, Vitáris Ivánnal és a Budapest Jazz Orchestrával, akikkel hidakat építettünk a saját stílusaink között a hetvenes évek tematikája szerint: a jazzt, a bluest érintve, swingelünk és már rengeteg csodálatos koncerten vagyunk túl. Ebben a szörnyű időszakban a koncertek hiánya miatt már „elvonási tüneteket” is éreztem, de egy percig nem adtam fel. Többet segítettem az étteremben, és azt, hogy a vendégek rendelését én veszem fel, ha úgy adódik – meg is tartom most már. Élvezem ezt a munkát is. 
Isten támogató jelenlétét sokszor érzem, bár a vallást nem gyakorlom, de valahogy mindig akkor jön és történik valami jó, amikor nagyon nagy szükségem van rá: egy felkérés, egy szponzori együttműködés. És nem utolsó sorban: hálás vagyok azért, hogy a párommal megtaláltuk egymást. 

▶    Titkotok van? 

▶    Inkább tapasztalás van. Végtelenül tiszteljük egymást. Mindketten sikeres emberek vagyunk, felnézünk a másikra és büszkék vagyunk egymásra. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, vesszük egymás humorát, gondolatát. Csapat vagyunk, kerek az egész, számomra egy olyan biztossággal, amit az ő stabil énje ad. És mind a ketten abban biztosítjuk a másikat, hogy: „amíg engem látsz, nincs mitől tartanod".  

▶    Gabi, a húgod, már édesanya. A te terveidben szerepel az áldott állapot?

▶    Nehéz időszakon vagyunk túl, ahogyan sokan. Nem tudjuk, nem látjuk ennek a végét. De amit mi magunk körül megtehetünk, azt megtesszük, amennyire csak lehet, rendet teszünk, és akkor veszünk egy nagy levegőt és belevágunk. Vagyis igen, szerepel a terveinkben, másképp nem is lehet. 

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin