• 2021. január 28., csütörtök

A spanyolnátha magyar áldozatai


2020.11.23

„Tegnap Karinthy Frigyes bácsinak, írótársamnak a felesége halt meg, másfél napi betegség után” – írja Kaffka Margit 1918 októberében kisfiának, a 12 éves Lacikának, akit eddigre az erdélyi Dévára menekített ki a fővárosból, mert – ahogy ugyancsak ebben a levélben írja – a spanyolnátha-járvány „a legszörnyűbb Pesten, ahol naponta tízzel növekszik a halottak száma”. Hiába volt azonban az óvatosság, alig másfél hónap múlva eltemették Kaffka Margitot és kisfiát is: mindketten a spanyoljárvány áldozatai lettek.


Spanyolnáthás betegek kórháza Oaklandban (USA) 1918-ban / Wikimedia Commons


A spanyolnátha az Egyesült Államokból indult el, a Kansas állambéli Fort Riley katonai bázisról, 1918 tavaszán, az I. világháború utolsó évében. Az európai hadszíntérre a zsúfolt vonatokon és hajókon szállított amerikai katonák révén jutott el és villámgyorsan elterjedt egész Európában, ahol 1918 október-novemberében tetőzött a járvány: becslések szerint csak 1918-ban több áldozatot szedett, mint összeségében az egész első világháború. Még a legoptimistább számítások szerint is 25 millió ember életét követelte 1918-19-ben, de szigorúbb kalkulációk alapján az áldozatok száma az 50 milliót is elérhette.

Későbbi kutatások szerint az emberiségnek mintegy 3-5 százalékát pusztította el az influenza A-típusába tartozó vírus, amire akkor még nem volt orvosság.

A magas lázzal, fej- és végtagfájdalommal járó betegség tünetei megdöbbentően gyorsan, akár egyetlen nap leforgása alatt annyira súlyosbodtak, hogy a beteg életét vesztette. Ami még rémisztőbb volt, hogy igen nagy számban szedett áldozatokat a teljesen egészséges, középkorú népességből – utóbb kiderült, hogy ennek magyarázata épp a jól működő immunrendszer volt, amely túl erős választ (citokinvihar) adott a kórokozóra és elpusztította a tüdőszöveteket.

Az egészséges, 20-40 éves korosztályba tartozó betegek esetében eszerint vírusos tüdőgyulladás volt a halál oka, míg az idősebbeknél, a gyerekeknél vagy más betegség által legyengített szervezetű áldozatoknál a halál oka másodlagos, bakteriális tüdőgyulladás volt. Az oxigénhiány miatt az áldozatok bőre a halál beállta előtt gyakran kékesfeketére színeződött.

hirdetés

Nem csak Spanyolországban tombolt a járvány

Amerikai figyelmeztető plakát / Wikipedia

A betegség elnevezése onnan ered, hogy az I. világháborúban semleges Spanyolország sajtója adott hírt először őszintén a betegségről. Sem a Központi Hatalmak, sem az Antant-országok nem engedhették meg maguknak, hogy a járványban elveszített sokezernyi áldozatról az ellenség tudomást szerezzen, emellett attól is tartottak, hogy a polgári lakosság körében pánik törne ki, így a végsőkig bagatellizálták és tagadták a tényeket.

A cenzúrázatlanspanyol sajtó ellenben a valósághoz hűen számolt be a félelmetes járványról, emiatt aztán a pandémia elején úgy tűnhetett, hogy sajátságos módon csak Spanyolországot sújtja ez az újfajta ragály, ezért is nevezték el a betegséget spanyolnáthának. Sajnos nagyon hamar a saját bőrükön tapasztalták az emberek világszerte, hogy valóban járvány van és a helyzet tragikus.

 

„Enyhe lefolyású, teljesen veszélytelen baj”

1918 nyarán még a magyar sajtó sem vette komolyan a dolgot, a lapok igyekeztek megnyugtatni olvasóikat, hogy egyrészt „enyhe lefolyású, teljesen veszélytelen baj a spanyol betegség”, másrészt meg csak az ellenséges amerikai hadsereg katonáinál, illetve a szintén ellenséges orosz hadifoglyoknál jelentkezett, aggodalomra tehát semmi ok. (Az Est, 1918. július 4.)

Szeptemberben azonban már jónak látták a hatóságok, hogy kisebb korlátozásokat vezessenek be, amelyek csökkentik a túl sok ember egyidejű jelenlétét zárt terekben. Javasolták például, hogy az állampolgárok csak szükséges esetben utazzanak vasúton és villamoson.

Karinthy Frigyes nem is állta meg szó nélkül: „…vasúton és villamoson csak akkor utazzam, mikor szükségem van rá – szóval ne utazzam villamoson és vasúton, ahogy rendesen szoktam, élvezetből, mulatságból, mámorból, dorbézolásból, fényűzésből, dáridóból, kéjhajhászásból, kicsapongásból, hanem csak szükségből utazzam – hogy egy időre mérsékeljem szertelen és vad mulatságomat és szórakozásomat, a villamoson való utazást.” (Pesti Napló, 1918. szeptember 29.)

Karinthy e sorokat „A feleségem beszéli” című szatirikus cikksorozatában publikálta, amelyben egy kotnyeles pesti asszonyka szemszögéből mutatta be a korabeli fővárosi eseményeket, vitriolos humorral, ám ezzel a bejegyzéssel a fiktív napló be is fejeződött, írójának egy időre elment a kedve a tréfálkozástól.

A kalauz nem engedi villamosra szállni a maszk nélküli utasokat – Seattle, 1918 / Wikipedia

Karinthy októberben felvidéki felolvasókörútra indult és a hónap közepén Besztercebányán kapta a hírt, hogy a felesége beteg, siessen vissza a fővárosba. Mire visszaért, már csak elbúcsúzni tudott az asszonytól, aki október 17-én halt meg. Karinthyné Judik Etel – vagy ahogy férje becézte: Boga – mindössze 32 esztendős volt ekkor, és hatodik hónapos terhes. Életerős, szép és tehetséges színésznő volt, Karinthy regényes körülmények között szöktette meg őt 1912-ben az első férjétől (sőt párbajozott is a férjjel), majd két év együttélés után 1914-ben vette nőül. Nem sokkal ezután első gyermekük is megszületett, a később szintén költővé lett, tragikus sorsú Karinthy Gábor.

Ő négyéves volt anyja halálakor és Karinthy naplója szerint a felesége halálától porig sújtott írót csak a kisfia tartotta életben. Karinthy későbbi betegsége miatt gyakran idézik azt az utóbb látnokinak bizonyult naplóbejegyzést is, melyben az író, nem sokkal a felesége halála után így ír: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt. (…) Nyomorék lettem, egész életemre.” (Naplójegyzet, 1918. október 28.) Karinthy azután valóban agydaganatot kapott, de csak jóval később, 1936-ban.

 

Kaffka Margit sem tudott elmenekülni a spanyolnátha elől 

A spanyolnátha vírusa / Wikipedia

A Karinthyéknál jóval óvatosabb Kaffka Margit ekkorra már kimenekítette első házasságából való kisfiát, Fröhlich Lászlót Pestről, és 1918 szeptemberében az erdélyi Déván íratta be iskolába, kifejezetten a járványtól való félelmében. Második férjével, az orvos-biológus Bauer Ervinnel ekkor Temesváron éltek, de a háború végének zűrzavara november közepén visszaűzte a családot Pestre.

Itt kapta el az írónő és kisfia a spanyolnáthát 1918 november 26-án, és mindketten az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára kerültek, ahol Kaffka Margit a bezárt ajtón keresztül akart átrohanni haldokló kisfiához, aki a szomszéd kórteremben feküdt és végül csak egy nappal élte túl az édesanyját.

Bár szigorú látogatási tilalom volt, Bauer Ervint, mint orvost, mégis beengedték a feleségéhez, aki végül a karjai között halt meg, 1918. december 1-jén, 38 éves korában.  A jelen lévő orvostanhallgató, Jaulusz Borbála így emlékezett vissza haláltusájára: „Megdöbbentünk Kaffka Margittól. Az arca szilvakék volt. Én az első pillanatban azt hittem, hogy a kék anyaggal bevont ágyneműje reflektál az arcán, de ez a halál reflexiója volt.” (Kaffka Margit utolsó napjai, Válasz 1949.)

Az írónő halála mélyen megrázta az irodalmi közélet nagyjait, temetésén Móricz Zsigmond és Babits búcsúztatta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra kisfiával együtt, erről így írt Schöpflin Aladár: „Zord idő volt, ólmosszürke az ég, napközben daraeső esett. Lent a városban forradalmi zűrzavar, a pánik rettenetét vad kiáltozás leplezte, mindenki rettegett önmagáért, Magyarországért, a spanyoljárvány úgy haladt végig házról házra, lakásról lakásra, mint a bibliai öldöklő angyal. Itt fenn a hegyoldalban, kevesen voltunk, temettük Margitot.” (Schöpflin Aladár: Kaffka Margit síremléke, Nyugat, 1939. július)

 

Közvetve Ady halálát is a spanyolnátha okozta 

Sógornője, Ady Lajosné visszaemlékezése szerint az akkor már nagybeteg Ady Endrét is mélyen lesújtotta Kaffka Margit tragikus halála. Adynak 1918 novemberében a harmadlagos szifiliszből eredő agyvérzése lett, ettől részlegesen lebénult és állandó ápolásra szorult. 1919 januárjában azonban feleségével, Csinszkával együtt ők is elkapták a spanyolháthát. Csinszka rövidesen kilábalt a betegségből, ám a legyengült költő szervezetében a kór tüdővizenyőt okozott, így végül a spanyolnátha következtében kialakult tüdőgyulladás okozta Ady halálát, 1919. január 27-én.

1919 nyarára a szörnyű kór megszűnni látszott, a járvány lenyugodott – ám eddigre több tízmillió ember halálát okozta szerte a világban. Nem is szűnt meg teljesen, később is visszatért még egy-egy hullámban, bár szerencsére lényegesen kevesebb áldozatot követelve.

A Madeirára száműzött IV. Károly, az utolsó magyar király például az 1922-ben ismét (bár enyhébb formában) visszatérő újabb spanyoljárvány áldozata lett. Az azóta eltelt évtizedekben sokat foglalkoztak a járvánnyal különböző nemzetek kutatói, és úgy találták, hogy az emberiség történelmében csak a középkori pestisjárványok okoztak nagyobb pusztítást, a spanyolnátha a második legnagyobb pandémia volt a Földön.

Dávid Andrea
irodalomtörténész
 


Gyógyhír Magazin

Cikkajánló


Tóth Árpád: „Mit ér a földi ember csöpp élete, amelynek rossz kín a fele?” Gyógyhír Magazin

Weöres Sándor: „Ha szín-normális volnék, akkor nem írnék verseket” Gyógyhír Magazin

Reviczky Gyula – „Az orvos szabja meg lélegzetem” Gyógyhír Magazin

Szabó Lőrinc – „a tudatom: az, hogy fájok” Gyógyhír Magazin

József Attila és a borderline személyiségzavar Gyógyhír Magazin

Depresszió és hipochondria – Pilinszky János Gyógyhír Magazin


Megjelent a GYÓGYHÍR MAGAZIN
januári száma


Patikákban ingyenes.
Kérje gyógyszerészétől!
Legális patikai webáruházak
Regisztrált étrendkiegészítők listája
Kulcsszavak


higiénia fogyás étkezés koronavírus költő gyerekek gyász maszk járvány kávé tudományos kutatás élettani hatás cukorbetegség járvány adományozás egyetem gyógyszergyár idős egészség testsúly női egészség stroke egészséges életmód megelőzés teszt szűrés légszennyezettség elhalálozás infografika elhízás karantén kutatás napozás napvédelem leégés fogászat jövő depresszió internet közöségi média függőség ajándék repülőjegy egészségügyi dolgozó betegség tüdőbaj allergia tej egészséges táplálkozás menopauza női egészség betegség till attila stressz magány bőrvédelem napozás herpesz testápolás körömvirág hüvely daganatos betegségek vashiány Richter Egészségváros megelőzés környezetvédelem évforduló évforduló otthoni tanulás szívtritmuszavar pitvarfibrilláció Richter Gedeon Nyrt. író visszér daganatos betegségek Vincze Lilla pszichológia zúzódás epepanaszok természetes öregedés vérplazma oltás ételrecept orvostudomány időskor demencia nyereményjáték rövidlátás Semmelweis Egyetem tóth auguszta szénhidrát táplálkozás felfázás fájdalomcsillapítás pihenés pihenés alvás HPV szűrés szemészet ízületi betegségek gyógyfürdő home office csézy sebkezelés zöldségek egészséges táplálkozás wc emésztés székelés ízület herpesz aids mozgás tüdőrák tiszta levegő dohányzás nátha megfázás gyógyfürdők tóth vera covid hobbi prosztata nátha influenza karácsony fáradtság vaspótlás tolerancia kertész zsuzsa emésztés mozgás izület bélrendszer infkuenza bakteriális fertőzés feledékenység memóriazavar rossz szokás pozitív gondolkodás borbás gabi borbás marcsi répafélék brokkoli daganatos betegségek vashiány fáradtság Élet Kis Virága Alapítvány bőrszárazság gyógynövények