Láttam egy kis otthoni videódat, amin a párod hangot, zenét kever, te pedig mellette cipőt próbálsz. A háttérben látszik egy árulkodó Carrie Bradshaw-gardrób: mennyi cipőd van? 

- Olyan száz pár körül, ebben benne vannak a táncos és fellépő cipők is, az összes nyári, téli és átmeneti szett. De ahogy én emlékszem a Szex és New Yorkra, össze sem hasonlítható az a felhozatal, ami ott volt, az enyémmel. Carrie Bradshaw szekrényében csak márkás és nagyon drága cipők vannak. Az enyémek is gyönyörűek, bár míg 10 évvel ezelőtt elindultam egy nagy bevásárlásra magassarkú cipőben, ma már inkább a lapos csizmát, nyáron pedig a flip-flop papucsot veszem fel.

hirdetés

Ti a szakmátok miatt nagyobb terhelésnek vagytok kitéve, ami a lábatokat illeti.

- Az életkorral mindenkinek deformálódik a lábfeje, nehéz karbantartani. Nekem sarkalatos pont a nyakam, egy thai masszőr rajta ülhetne és masszírozhatná reggeltől estig. A másik a lábfejem: egy táncosnő a fél életét lábujjhegyen tölti. A „relevé”, azaz az ágaskodó lábujjhegyen állás eredménye, hogy a bütykünk nagyon meg tud nőni. Most már visszafordíthatatlan a folyamat. Én azt ajánlom a Gyógyhír fiatal női olvasóinak, hogy hétköznap kényelmes, egészséges kialakítású cipőket hordjanak, és csak akkor húzzanak magassarkút, amikor tényleg valami alkalom van. Kényelmetlen cipőt soha ne vegyünk mondván, hogy majd kitágítom. Egyszer nagyon megtetszett egy cipő, de csak 36-os volt, megvettem a 37-es lábamra, gondoltam, majd kitágul, aztán a csillagokat láttam benne. 

Köszönjük ezt az őszinteséget, de ezzel együtt nagyon jó karban vagy, jól tartod magad. Mi a te titkod?

- Egyrészt nagy genetikai mázli, vékony testalkatúak voltak a szüleim is, elhízás nem volt a családban. Anyukám nagyon csinos, fiatalos volt mindig. A mozgás karban tart mentálisan és fizikailag is. A tánc örömöt ad és kordában tartja persze a kilókat is. 

Mikor vált egyértelművé, hogy ez lesz a te pályád, a te utad? 

- Anyukám mindig támogatta, hogy táncoljak, talán azért is, mert őt az apukája nem engedte a művészetek felé. Azt mondta: itt nincs művészkedés, ebben a családban rendes polgári foglalkozást válasszanak a gyerekek. Engem támogattak a szüleim. Először egy prózai osztályba jelentkeztem, de mondták, hogy majd egy év múlva indul a zenés musical szak és ott szeretettel várnak, így kerültem Szinetár Miklós osztályába. Annak idején a Madáchban a kórusban kaptam helyet, Paudits Béla és Hűvösvölgyi Ildikó mondták nekem, hogy nagyon tisztán énekelek és erős a hangom, érdemes lenne ezt fejleszteni. Aztán a főiskola alatt mindannyian felléptünk különböző színházakban, én a Vígszínház, az Operettszínház, a József Attila Színház darabjaiban vettem részt. A Madáchban voltam táncos, onnan kerültem a főiskolára, nekem ott volt úgymond a bázisom, a főiskola alatt is rengeteg darabban játszottam ebben a színházban. Kerényi Imre, az akkori igazgató, aki sajnos már nincsen közöttünk, három másik osztálytársammal együtt meghívott bennünket, hogy szerződjünk le a Madáchba. Nagyon sok jó feladatot kaptam, és kapok a mai napig, ezért viszont már Szirtes Tamásnak tartozom köszönettel.

A TV2 új napi sorozatában, a Doktor Balatonban is láthatunk, ugye? 

- Igen, majd a következő évadban. Remek színészekkel dolgozhattunk, ott volt Bodrogi Gyula és Voight Ági, meg régi kollégák és sok huszonéves új tehetség: nagyon jó stáb jött össze. Ebben a szörnyű időszakban ez életmentő volt nekem. Köszönöm a Sors-nak és a filmsorozat alkotóinak, hogy ezt a forgatást az ölembe pottyantotta. 

Kaptál másik ajándékot is a Sorstól. Ahogy mondtad: egyszer csak érezted, hogy beremeg a térded.

- Negyvennégy éves voltam, most vagyunk együtt hatodik éve Molnár László színész-rendezővel. A Mamma Mia próbáin találkoztunk, ő az egyik férfi, én az egyik női főszereplő vagyok. Megéreztük, hogy mi innentől együtt szeretnénk ezt az életet tovább élni, és mindent megteszünk azért, hogy ez az állapot így is maradjon. Szeretünk együtt is dolgozni: 2022-re tervezzük bemutatni a Doktor Szöszi musicalt.

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin