Te hogy vigyázol magadra?

-    Sehogy… kertes házban lakom, ha kilépek a kapun, egy percen belül a Pilisben vagyok, ahol nagy sétákat szoktunk tenni. Szedek vitaminokat, betartom a szabályokat, a maszkot az erdőben leveszem, de nem bulizunk, és már egy éve nem dolgozom. Ezen kívül nem tudsz mit csinálni, nyilván várjuk az oltást, és hogy ennek az egésznek vége legyen. 

Azt írtad a Facebookon a foglalkozásodhoz: zenebohóc. 

-    Végül is mi mást írjak? Imádok zenélni, bár hivatalosan sosem tanultam, ami rám ragadt azt igyekeztem egyre jobban csinálni. Először dobos voltam, aztán elsodort az élet és úgy nézett ki, el is kerülök a pályáról. Véletlenül alakult úgy, hogy egy bandában én lettem az énekes, akkor egyszerűen éppen erre más alkalmas ember nem volt ott. 

hirdetés

Mennyire meghatározó az életedben a véletlen?

-    Inkább úgy mondom, hogy a szerencse jött gyakran szembe. Az első nagy szerencse, hogy a fiúkkal egymásra találtunk, aztán mindjárt a második, hogy a kiadók meg ránk, utána rögtön a tévé és így aztán szépen felépült a karrierünk. Persze aztán sokat is tettünk érte, amikor egyre jobban éreztük, hogy van itt keresnivalónk. Voltak mélypontok: emlékszem, egy januárban hideg is volt, tél is volt, el is voltam kicsit kenődve, és akkor egyszer csak csörgött a telefon, hívtak egy nagy tévéshowba, ami helyre tett lelkileg és anyagilag is. 

Szerénykedsz, mint mindig, pedig ritka jó hanggal áldott meg a sors. Ki volt az, aki először biztatott, hogy csináld? 

-    Tulajdonképpen a fiúk szúrták ki. Szórakozóhelyeken énekeltem az amerikai meg az éppen divatos menő slágereket, ahogy szólt a zene a magnóról próbáltam a dalokat lekövetni. Így lettem a Mirigyben én az énekes. Amikor elkezdtünk komolyabban dolgozni, sokan hallottak és egyre több helyre hívtak, például a Queen-emlékestre, de hívtak más zenekarok is, hogy énekeljek velük. Volt az EDDA-tagokkal is egy projektem, de a szívem csücske a Triász, amit most már 
9 éve csinálok. Hárman vagyunk: Kálmán Gyuri, akit a Dinamitból és Jankai Béla, akit ugyancsak a Dinamitból és a Prognózisból is ismer a közönség.

Régi, úgynevezett „elveszett dalokat” játszotok, az ember azt gondolná könnyű siker…

-    Pedig nem így van. Ugyanis egy ismert slágert már megszoktak az emberek olyannak, amilyen volt. Ha ezt nem tudod legalább olyan jól hozni, abból semmi jó nem jön ki. A próbákon olyan dalokat keresünk, ami hangban is jól áll nekünk, mert az kevés, hogy el tudjuk énekelni. Aztán kitaláltuk, hogy van, amit felgyorsítunk, vagy éppen lelassítunk, összekeverjük egy másik, hasonló dallal és lettek igazán jól sikerült darabjaink. Szeretik az emberek szerencsére, nagy siker. Bárcsak ott tartanánk, hogy indulunk a fellépésre, eleget teszünk a meghívásoknak. Megalakítottam a Balkon Fanatikot Popper Petivel, akivel kitaláltuk az Olasz meló mintájára, hogy anyámék teraszán, az erkélyen zenélünk. Mindjárt az első alkalommal másfél milliós nézettségünk lett a Facebookon. 

Ha már itt tartunk, ami neked igazán „jól áll”, az Karel Gott. Őt hogyan találtad meg magadnak? 

-    Csehországban voltunk egy koncertet megnézni, és az utcán láttuk a Karel Gott-plakátokat. Ő nagyon sokáig szerepelt, 37 alkalommal volt Csehországban az év férfi énekese, még idősebb korában is. Ott a plakát előtt röhögve mondtuk, mekkora poén, meg kellene csinálni. Hazamentünk, azonnal nekiláttunk, 15 perc alatt született meg a Lady Carneval paródiaszövege. Annyira szerették az emberek, hogy bárhová mentünk, nem hagyhattuk ki. Olyan új népszerűséget csináltunk neki, hogy elkezdték újra forgalmazni a Karel Gott-lemezeket Magyarországon. 

Félve kérdezem: mi a jövő, miben bíztok, mikor folytathatjátok?

-    Nagy szomorúság, hogy a 30 éves jubileumi koncert elmarad. Szilveszterre esett volna, de eltoltuk fél évvel, hogy a jobb időben többen jöhessenek, és nyárra terveztük. Most úgy néz ki, hogy ebből jövő nyár lesz, tehát a 30 éves évfordulót mi 31 és fél év múlva tartjuk meg. A szerencsétlenségben ez talán még stílusos is az Irigy Hónaljmirigy esetében. 

Vincze Kinga 

Gyógyhír Magazin