• 2024. június 19., szerda

Márai Sándor hosszú búcsúja


2022.01.30

Márai Sándor (1900-1989) 89 éves korában, majdnem vakon, az öregségtől végsőkig legyengülve és rettenetes magányban lett öngyilkos. Eddigre már minden közeli rokona, pályatársa, barátja meghalt, nem maradt senkije. 


Márai Sándor szobra Kassán / Fotó: Wikimedia Commons


41 éve élt már külföldi emigrációban, a hazát a szépséges magyar nyelv jelentette számára: a magyar irodalom – főként Arany és Krúdy – a sok-sok könyv, melyek súlyos hajóládákban elkísérték őt az emigrációba, átutazva vele az egész világot. Ám egy író, kiszakítva anyanyelvi közegéből, óhatatlanul elmagányosodik, az anyanyelvi olvasóközönség hiányát a nemzetközi irodalmi sikerek sem pótolják – jól példázza ezt Molnár Ferenc és Márai személyes sorsa is.

 

Túl sokáig élt? 

Márai egyéni tragédiája mégis az volt, hogy túl sokáig élt, „szinte illetlenül soká” – írta többször ő maga is, és a halál, amit az utolsó időben már megváltásként vett volna, sehogy sem akart magától elérkezni. Utolsó naplóját (Napló 1982-89) nem lehet megrendülés nélkül olvasni: egy öregember halál felé vezető stációit írja le, ahogy sorban elveszíti testvéreit, feleségét, végül fiát is, teljesen egyedül marad, fokozatosan leépül fizikailag, de szelleme ép és retteg a kiszolgáltatottságtól, az élőhalott-léttől.

Márai az 1940-es évek elején / Wikimedia Commons

Márai nem volt beteges ember, hosszú élete során egyszer-egyszer kórházba került ugyan, de volt olyan eset, ahol még azt sem tudni, milyen betegséggel, mert ő maga sem tartotta lényegesnek, nem írta le még a naplójában sem. Szervezete egészséges volt, saját vegetatív működése az írót nemigen foglalkoztatta.

80 éves kora után is inkább csak azt jegyezte meg olykor, hogy „a szerkezet alkatrészei még működnek, de az egész, anyagában, már fáradt”.

 

Nem rossz az öregség...

1980-ban feleségével, Matzner Lolával Olaszországból Amerikába költöztek, San Diegóba, hogy közelebb lehessenek fogadott fiukhoz, Jánoshoz, aki a családjával csak egyórányi autóútra élt tőlük. Máraiék hajlott koruk ellenére is ragaszkodtak az önállósághoz, saját háztartást vittek, minden nap sétáltak, olykor kirándultak az óceánpartra, néha vendégeket fogadtak vagy vendégségbe mentek.

Márai nagy hangsúlyt helyezett az ápoltságra, megtartotta a mindennapos tisztálkodás és borotválkozás szokását, hogy ne árassza „a vénség szagát”. Ekkoriban még szerencsésnek érezte a helyzetét:

„A rajtaütésszerű vénség pillanata elmaradt az életemből, organikusan vénültem. Velem történik valami, a fogammal, hajammal, szememmel, más szerveimmel. De én a változó feltételek között nem változtam, ugyanaz maradtam. Ha nincs zord betegség, nem rossz az öregség.”

83 évesen, amikor véletlenül bezárta magát a mosókonyhába, még képes volt a magasan lévő és szűk ablakhoz felhúzni magát és kimászni rajta – ez a teljesítmény érthető meglepetéssel és büszkeséggel töltötte el. De ugyanebben az évben a saját születésnapját már némi malíciával kommentálja: „Nyolcvanon túl a születésnap, mintha egy vízbefúlónak még egy malomkövet tennének a nyakába. És akik a parton állanak, nyájasan integetnek és biztatják, fulladjon meg daliásan.”

 

Halál kettesben 

Rengeteget olvasott, nappal és éjszaka is több órát, többféle nyelven, olvasmányélményeit pedig rendszeresen rögzítette naplójában. Sokszor a feleségének is felolvasott, aki fokozatosan elvesztette a látását, végül teljesen megvakult és megsüketült.

Lola aggasztó leépülése nyomán kezdte foglalkoztatni Márait az öngyilkosság lehetősége, először mint kettős öngyilkosságé: egyikük sem akart egyedül maradni,  a másik nélkül tovább élni.

(Az egykori magyar miniszterelnök, Teleki Pál fia, a szintén Amerikában élő Teleki Géza ugyanígy lett öngyilkos: felesége és ő maga is gyógyíthatatlan beteg volt és a férj 1983-ban mindkettejük életét kioltotta. Ez az eset nagyon foglalkoztatta Márait és szóba jöhető megoldásnak látta saját helyzetükre is.) „A halál kettesben, egy időben, a legnagyobb ajándék lenne mindkettőnknek. (…) Nincs bennem semmiféle tiltakozás az elmenés ellen, csak a meghalás módja nyugtalanít. Rá kell bízni a sorsra. Megéltük a teljes életet.”- írja ’84 szilveszterén.

 

Csak ezt a konzumhalált ne 

1985 tavaszán Lola már napi ápolásra szorult. Márai nyolc hónapon keresztül teljesen egyedül, panasz nélkül, önfeláldozón ápolta feleségét és vezette a háztartást, de nagyon kimerült. Amikor Lola kórházba került, minden nap taxival ment be hozzá és órák hosszat ült mellette, fogta a kezét. Az orvosokat nem szerette, nem bízott bennük, nemegyszer „diplomás sintérek”-nek nevezte őket.

„Évek óta orvosokat járatunk, förtelmes lények, kereskedősegédek, akik gyomrot, szemet, szívet árulnak, ritka egy emberies élőlény közöttük.” A kórházban tapasztaltak, a tolószékbe ültetett, sokszor öntudatlan aggok látványa őszinte rémülettel töltötte el: „A halál-áruházban a vevők tolókocsiversenyt rendeznek a folyosókon. Egyes hullák kiöltöztek. Mindent inkább, csak ezt nem, ezt a konzumhalált.”

 

Sorra veszítette el testvéreit

A közös halál kegyelme nem adatott meg nekik: Lola 1986. január 4-én halt meg a kórházban. Az előző évben Márai két testvérét, Gábort és Katót is elveszítette és ’86-ban az utolsó élő testvére, Radványi Géza filmrendező is meghalt. Testvérei mindannyian fiatalabbak voltak nála.

A sorozatos családi tragédiák és különösen az, hogy már a nála fiatalabbak is kezdenek elmenni, az önvád és a szégyenkezés érzését ébresztették fel az íróban. De ő még mindig élt, bár egyre gyengébben, egyre nagyobb küzdelemmel.

Az öngyilkosság gondolata állandó társa lett. Lola halála után egy hónappal vásárolt egy revolvert és amikor az eladó átadta neki a fegyverhez járó 50 töltényt, Márai finom humorral jegyezte meg, hogy „ez a tölténykészlet talán több is, mint amennyire föltétlenül szükségem lesz”. Lőgyakorlatra is elment, nem akart hibázni. A fegyvert ezentúl az ágya mellett tartotta, megnyugtató volt számára a tudat, hogy „egy pillanat alatt véget lehet vetni a megalázó lefele menésnek, és nem kell attól félni, hogy az intézményes szemétgödrök valamelyikébe, kórházba vagy öregházba kerülök. De ehhez is szerencse kell, egy szélütés megakadályozhatja a szökést.”

 

A legnagyobb csapás

1986 késő nyarán prosztata-műtéten esett át, két hetet töltött kórházban. A szövettani vizsgálat eredménye kedvező volt: nem mutatott rákos elváltozást. Az író napközben Lola kézírásos naplóit olvasgatta (az asszony 299 kéziratos füzetet hagyott hátra!) éjjel, félálomban Lolával beszélgetett.

A legnagyobb csapás végül 1987 tavaszán érte, amikor fogadott fia, János is meghalt, váratlanul, 46 évesen, szívrohamban. Az 1987-es naplójegyzetek tanúsága szerint Márai belső válsága egyre mélyült, szinte minden kapcsolata megszakadt a külvilággal. Hetente egyszer jött hozzá egy takarítónő, ő volt az egyetlen ember, akivel személyesen tudott szót váltani.

Közben rendszeresen hívták haza, Magyarországról sürgették műveinek újabb kiadását, de ő a végsőkig ragaszkodott korábbi feltételeihez, hogy csakis akkor járul hozzá művei hazai kiadásához, ha a megszálló orosz csapatok az országból kimennek és demokratikus választásokat tartanak.

1988 májusában így írt: „Két éve és öt hónapja tart ez a »magánzárka, életfogytiglan«, nap mint nap. Felkelés déli egy óra, lámpaoltás éjjel három. Napokon át nem borotválkozom. (…) Néha írok egy levelet. Irodalom, könyvolvasás, minden messze.”

Ekkor a fél szemére már vak volt, a másik szemével pedig annyira gyengén látott, hogy csak a fejére erősített reflektor és egy nagyító segítségével tudott olvasni, de csak 10-15 percig.

„A magány körülöttem már olyan sűrű, mint a téli köd, tapintani lehet. A halálszag már a ruhából is árad.” – írta ’88 nyarán.

Az utolsó évben, 1989-ben már csak egyetlen bejegyzés olvasható a naplóban, január 15-ei keltezéssel, kézírással: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.”

 

Öngyilkos lett 

Február 21-én, a heti rendszerességgel érkező bejárónő ágyban fekve, nagy fájdalmak között találta az idős írót. Márai elküldte az asszonyt gyógyszerért és mentőt hívott. Mire kiérkeztek, főbe lőtte magát. Valószínű, hogy azért hívta ki a mentőket, hogy a látvány ne a bejárónőt, vagy esetleg valamelyik betérő ismerősét fogadja.

Asztalán a legfrissebb napilapok voltak, utolsó percében is érdekelte, mi történik a világban. Hamvait két nappal később a Csendes-óceánba szórták, ahogy korábban Loláét és Jánosét is. A magyarországi rendszerváltást már nem érte meg, de nem sok híja volt.

Dávid Andrea
irodalomtörténész


Gyógyhír Magazin

Cikkajánló


Vasegészség és tüdőbaj: a két Kisfaludy Gyógyhír Magazin

Molnár Ferenc, a rezge lelkű agresszor Gyógyhír Magazin

Szindbád élete és halála – Krúdy Gyula betegségei Gyógyhír Magazin

Tompa Mihály: „Birkózom a lassú enyészet angyalával” Gyógyhír Magazin

Gárdonyi Géza: „Én a halálra elkészültem” Gyógyhír Magazin

Móricz Zsigmond egészsége: „Én addig bírom, míg van papírom” Gyógyhír Magazin


Megjelent a GYÓGYHÍR MAGAZIN
júniusi száma


Patikákban ingyenes.
Kérje gyógyszerészétől!
Legális patikai webáruházak
Regisztrált étrendkiegészítők listája
Kulcsszavak


higiénia fogyás étkezés koronavírus költő gyerekek gyász maszk járvány kávé tudományos kutatás élettani hatás cukorbetegség járvány adományozás egyetem gyógyszergyár idős egészség testsúly női egészség stroke egészséges életmód megelőzés teszt szűrés légszennyezettség elhalálozás infografika elhízás karantén kutatás napozás napvédelem leégés fogászat jövő depresszió internet közöségi média függőség ajándék repülőjegy egészségügyi dolgozó betegség tüdőbaj allergia tej egészséges táplálkozás menopauza női egészség betegség till attila stressz magány bőrvédelem napozás herpesz testápolás körömvirág hüvely daganatos betegségek vashiány Richter Egészségváros megelőzés környezetvédelem évforduló évforduló otthoni tanulás szívtritmuszavar pitvarfibrilláció Richter Gedeon Nyrt. író visszér daganatos betegségek Vincze Lilla pszichológia zúzódás epepanaszok természetes öregedés vérplazma oltás ételrecept orvostudomány időskor demencia nyereményjáték rövidlátás Semmelweis Egyetem tóth auguszta szénhidrát táplálkozás felfázás fájdalomcsillapítás pihenés pihenés alvás HPV szűrés szemészet ízületi betegségek gyógyfürdő home office csézy sebkezelés zöldségek egészséges táplálkozás wc emésztés székelés ízület herpesz aids mozgás tüdőrák tiszta levegő dohányzás nátha megfázás gyógyfürdők tóth vera covid hobbi prosztata nátha influenza karácsony fáradtság vaspótlás tolerancia kertész zsuzsa emésztés mozgás izület bélrendszer infkuenza bakteriális fertőzés feledékenység memóriazavar rossz szokás pozitív gondolkodás borbás gabi borbás marcsi répafélék brokkoli daganatos betegségek vashiány fáradtság Élet Kis Virága Alapítvány bőrszárazság gyógynövények herpesz szív érrendszer gyógynövények Czippán Anett rákellenes világnap memória Vörösmarty Mihály skizofrénia kurkuma gyomorégés demencia olvasás Ladinek Judit gyógytea Dr. Polgár Csaba covid húsvét Sipos Péter fekete nadálytő tavasz rockmilady immunrendszer baleset mozgás telemedicina vadgesztenye Nick Árpád Nick Árpád egészséges életmód sérülés sebkezelés hasmenés utazás repülés fésűs nelly koffein idősotthon napozás lábdagadás Év gyógyszere allergia parlagfű porcjopás Singh Viki gyógynövények bőrvédelem zöldségek rejtő jenő immunerősítés szív úszás Mujahid Zoltán fürdőszoba felfázás testmozgás gyógynövények lázcsillapítás fájdalomcsillapítás szexualitás Sztárek Andrea ölelés hólyaghurut hallásprobléma prosztata diabétesz világnap ízületi kopás aminosavak gyomorégés füstmentes nap vásárlás kocsis dénes fogászat inkontinencia Év gyógyszerésze Kedvenc Patikám testmozgás covid depresszió magas vérnyomás ekcéma rostok Tóth Csanád immunerősítés szarkaláb aranyér véradás megfázás ibs pénz infláció lukács sándor házimunka vashiány Recyclomed d-vitamin a rák világnapja nátha térd Gregor Bernadett fejfájás bélflóra fürdőszoba húgyúti fertőzés az év gyógyszerésze fertőtlenítés szívroham gyomorégés arcápolás Quintus Konrád vastagbélrák d-vitamin ibs irritábilis bél szindróma böjtölés migrén front időjárás újszülöttek nyelvevolúció lábszárfekély sejtterápia növényi étrend rákkutatás Lyme-kór kullancsszezon sport jóga nevetés étrendkiegészítő vitaminok táplálékkiegészítők interjú Szerednyey Béla hisztamin fogzás pajzsmirigy teafaolaj borsmenta-illóolaj kamillaolaj kakukkfű vesebetegség cickafark gyulladás görcs intim higénia kertészkedés Tari Annamária eutanázia asztma ásványi anyagok melanóma sclerosis multiplex neurológia MRI mágneses magrezonancia fülfájás nyári betegségek bakteriális fertőzés rovarcsípés kullancs szúnyog úti patika gyógyszerek covied covid fájdalomcsillapító lázcsillapító mozgás probléma ultrahang Dupuytren klimax hőhullám változó kor hőség izzadás folyadékpótlás omega 3 zsírsavak antioxidáns diéta vágás égési sérülés epilepszia roham autóvezetés hajhullás hajproblémák hajápolás színművész Csuja Imre színész gerinc porckorong porckorongsérv sport mozgás melltartó vérkeringés zsírszövet társadalmi célú reklám dohányellenes klímaváltozás rajzpályázat tehetségesgondozás Richter donor Jakupcsek Gabriella műsorvezető sztárok szorongás teljesítménykényszer pszichológus fájdalom frontérzékenység fizikoterápia térdfájdalom hialuronsav zsibbadás kézfájdalom alagút szindróma szív-érrendszer mellkasi fájdalom kardiológia chlamydia nemi betegség intim fertőzés vércukor ortopéd injekciós terápia csípőízület protézis fájdalom fájdalomcsillapítás alkoholfogyasztás hipertónia életmód szexualitás szerelem család pszichológia párkapcsolat házasság műtét plasztikai sebész idegrendszer szemészet idegkárosodás tumor