A genetikai vizsgálatot a U.K. Biobankban szereplő csaknem 300 ezer személy adatainak felhasználásával végezték, és azt a kérdést szerették volna tisztázni, hogy kimutatható-e ok-okozati kapcsolat az alacsony, 25 nmol/l alatti D-vitamin-szint és a demencia, valamint a stroke kockázata között.

Nemlineáris mendeli randomizációval megállapították, hogy a D-vitamin hiánya kisebb agytömeget eredményez, jelentősen növeli a stroke és a demencia kialakulásának kockázatát, és ez az összefüggés genetikai elemzésekkel is alátámasztható. Egy másik fontos, nagy jelentőségű megállapításuk az a kalkuláció, mely szerint a vizsgált populációban a D-vitamin normál szintre (50 nmol/l) emelésével a demens esetek 17%-a megelőzhető lett volna.

A D-vitamin többféle szempontból nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, így fontos szerepet tölt be az immunrendszer működésében is. Az immunfolyamatokra gyakorolt hatása már száz évvel ezelőtt ismert volt: a XX. század elején napoztatással védték a gyermekeket a tbc-fertőzés (tuberkulózis) ellen.

Néhány évtizede intenzív kutatások indultak, és a vizsgálati eredmények alátámasztották, hogy a szervezet megfelelő D-vitamin-szintjének biztosítása nem csupán a csontszerkezet épségének megóvása szempontjából fontos, hanem számos idült betegség megelőzését is szolgálhatja.

D-vitamin az evolúció tükrében

Évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat, hogy a D-vitaminnak a csontok ásványianyag-tartalmának és szerkezetének szabályozásán túl más szerepe is lehet. A kutatók abból az alaptézisből indultak ki, hogy a D-vitamin a csonttal nem rendelkező élőlények szervezetében is megtalálható. Kiderült, hogy D-vitamint tartalmazó vegyületek több mint ötszázmillió éve vannak jelen a Földön, tehát már azokban az időkben is itt voltak, amikor nemhogy csont, de az élőlényeknek is csak igen primitív formái létezhettek.

Ahogy a D-vitamin előanyaga ma is képes elnyelni az ultraibolya (UVB) sugárzást, úgy ez évmilliókkal ezelőtt is megtörténhetett a tengeri egysejtűekben. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy az UV-sugárzás károsítja az örökítőanyagot (DNS), ami elengedhetetlen a túléléshez és a szaporodáshoz. Ha pedig károsodik a DNS, mutáció keletkezik benne, ami megakadályozza a szaporodást, illetve életképtelen utódok létrejöttét okozhatja. Tehát mindazon élőlények, amelyekben a D-vitamin fölfogja a folyamatos napsugárzásból eredő UV-fényt, védettek voltak, előnyhöz juthattak az evolúciós kiválasztódás folyamán, és képesek voltak fejlődni. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a D-vitamin eredendő szerepe a DNS védelme volt.
 

D-vitamin és autoimmun betegségek

Az idők során kimutatták, hogy a D-vitaminnak, mint velünk együtt fejlődő molekulának, hatása van az immunrendszer működésére is. Valamennyi immunsejt rendelkezik a D-vitamint érzékelő receptorral, tehát a D-vitamin kiemelkedő szerepet tölt be az immunválasz szabályozásában, számos ponton gátolva a kóros immunválasz létrejöttét.

Évtizedek óta vizsgálják a D-vitamin lehetséges szerepét az autoimmun betegségek megelőzésében és kezelésében. Mindennek alapjául az a megfigyelés szolgált, hogy bizonyos autoimmun betegségek – mint például a sclerosis multiplex, a rheumatoid arthritis és az 1-es típusú cukorbetegség – előfordulási gyakorisága összefügg a földrajzi elhelyezkedéssel. E betegségek előfordulása ugyanis a sarkoktól az Egyenlítő felé haladva csökken, ez pedig összefüggésbe hozható a napsütéses órák számának növekedésével, illetve a D-vitaminnal való ellátottsággal.

Azt is megfigyelték, hogy a sclerosis multiplex kórlefolyása során előforduló heveny állapotromlások (exacerbáció) gyakoribbak a kora tavaszi időszakban, melynek hátterében a D-vitamin szintjének évszaki ingadozása is állhat. Egy 10 ezer gyermek bevonásával végzett skandináv tanulmány pedig meggyőző adatokkal szolgált arról, hogy a D-vitamin aktiválja az inzulintermelést is, szignifikáns mértékben csökkentve az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A laboratóriumi (in vitro) vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a D-vitamin előnyös, szabályozó hatású, ezzel szemben a hiánya kedvezőtlen, provokatív hatású lehet az autoimmun betegségekben.

Tizennégy hazai tudományos társaság 2012-ben közreadott konszenzus nyilatkozatában olvasható, hogy a D-vitamin mind a szerzett (adaptív), mind a természetes immunválasz fontos szabályozója. A dokumentum leszögezi továbbá, hogy a D-vitamin-hiány közrejátszhat az autoimmun betegségek kialakulásában. Ugyanakkor a megfelelő D-vitamin-pótlás kedvező hatású az autoimmun betegségek támogató (szupportív) kezelésében, és elsődleges megelőzésként alkalmazva csökkentheti az autoimmun betegségek kialakulásának veszélyét is. Mindezek alapján javasolt a D-vitamin-szint őszi-téli időszakban történő ellenőrzése az autoimmun betegséggel élők esetében, valamint a D-vitamin adása terápiás és megelőző céllal is.

Gyógyhír Magazin