Szellőztetni elvileg mindenki tud, a jó, azaz energiatakarékos, mégis hatékony szellőztetés tudományában viszont csak kevesen járatosak. Pedig ez olyan tudás, ami az évek múltával egyre fontosabbá válik, egyrészt klimatikus okokból, másrészt az energia drágulása miatt, harmadrészt pedig azért, mert ahogy az otthonaink és főleg azok nyílászárói, fűtőrendszerei egyre korszerűbbé válnak, úgy csökken a lakások természetes szellőzőképessége. Vagyis a szellőztetésre egyre inkább rá vagyunk utalva!

A jó szellőztetésnek látszólag egymásnak ellentmondó követelményeket kell kielégítenie: a légcsere legyen minél alaposabb, de a melegnek – ha fűtési szezonban szellőztetünk – minél kisebb hányada szökjön csak ki a lakásból. Mielőtt azonban ennek módjára kitérnénk, érdemes azt a kérdést is megválaszolni, miért van egyáltalán szükség a szellőztetésre. Amikor bent vagyunk a lakásban, a benti levegőben a légzés és az életműködésünk nyomán folyamatosan nő a szén-dioxid, és csökken az oxigén koncentrációja. Hasonló hatásúak bizonyos fűtési berendezések is, a következmény pedig egyértelmű: az otthon komfortjához és egészségéhez hozzá tartozik a friss, oxigénben dús levegő rendszeres beengedése, vagyis a szellőztetés.

Magát a szellőztetést olyankorra érdemes időzíteni, amikor a legkevésbé szennyezett a kinti levegő. Ilyen lehet a kora reggel (még a reggeli közlekedési csúcs előtt), vagy a kora délután, amikor a legmelegebb az idő, a legkevésbé intenzív a fűtés és a legkevesebben közlekednek. A hálószobát viszont felkelés után, beágyazás előtt kell alaposan átszellőztetni.

A nagyobb szellőztetés előtt érdemes letakarni a kanapét vagy a szekrényt: előbbit azért, hogy ne legyen kellemetlenül hűvös, ha ráülünk, utóbbit pedig azért, hogy ne hűljön át, ne hűtse utána tartósan a lakást. Apróságnak tűnhet, de ha jól csináljuk, évente tíz kilogrammokban lesz mérhető a szén-dioxid-kibocsátás megtakarítása, ennyiért pedig már bőven megéri!

Okos megoldásokkal a hétköznapi energiahasználat és széndioxid-kibocsátás csökkenése nem befolyásolja negatívan az életminőséget, sőt a komfortérzetünket is növelheti! Vagyis a cél nem az, hogy lemondjunk valamiről, hanem sokkal inkább az, hogy – a ténylegesen fölösleges kibocsátásokat elhagyva –nap mint nap csökkentsük az ártalmakat és a környezeti terhelést, és mindeközben hatékonyan járulunk hozzá ahhoz, hogy az életünk környezeti és gazdasági értelemben is fenntarthatóbb legyen,

A környezeti terhelés problémája a városban élve a legszembetűnőbb, hiszen a kényelmes városi életmódunkhoz számos magas károsanyag-kibocsátással járó tevékenység kapcsolódik. Jó hír, hogy a városi élet legtöbb területén van lehetőségünk van arra, hogy csökkentsük a károsanyag-kibocsátást. Például egy olyan káros szokás, mint a dohányzás esetében is mérsékelhető a kibocsátás mértéke, hiszen a füstmentes technológiák lényegesen kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek. A leszokásnál persze soha nincs jobb megoldás, de a le nem szokó felnőtt dohányzók számára kulcsfontosságú lehet a hiteles forrásból történő tájékozódás, hiszen minden apró lépés számít az ártalomcsökkentés felé vezető úton!

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.

Gyógyhír Magazin