Ha valakire illik az, hogy örök ifjú, akkor az te vagy. Úgy tűnik, te tényleg nem változol, a hangod is fiatal maradt. Meg mintha nem is akarnál nagyon felnőni…
50 fölött az ember már nem tudja elkerülni, hogy éretté váljon. Másképpen gondolkodunk a világ dolgairól, és más lesz fontos. Például egyre inkább érzem, hogy több időt kell arra fordítanom, hogy pihenjek, kikapcsolódjak, feltöltődjek. Ez régebben nem volt szempont. Azonban továbbra is egészségtudatosan élek, ez valóban nem változott.

A vegán-életmód nagy fegyelmet követel, nem hiányoznak bizonyos ízek?
A húst már 15 éves koromban elhagytam, a vegán étkezésről meg azt gondoltam úgy hat-hét éve, hogy egy magasabb szint, és nagyobb fegyelmet is kíván. Azt tartom, hogy igyekezzünk az évszaknak megfelelő ételeket enni, és olyan alapanyagokban gondolkodni, amelyek lokálisan elérhetőek. Szeretem én is az avokádót, hogyne, de messziről jön, és kezelni kell ahhoz, hogy mire ideér, ne menjen tönkre. Magyarországon pedig zseniális dolgok vannak, mint például az alma, ami úgy orvosság, ahogy van. Rengeteg minden van benne, ami kell a szervezetnek, finom, és elérhető. Szoktam mondani, hogy almafüggő vagyok, bármikor, bármilyet és bármennyit szeretek belőle, karnyújtásnyira van, kimész a sarki zöldségeshez vagy a piacra, ott mosolyog rád, és egész évben elérhető. De mondhatnám a sárgarépát, ami ugyancsak hazai és nem mellesleg finom

Ehhez az életmódhoz nagy odafigyelés kell, ki segít a méricskélésben, hogy a szervezeted megkapjon mindent, ami kell?
Harminc éve agglegény vagyok. Ennek legfőbb oka nyilván én vagyok, és ha már itt tartunk, ezen is dolgozom, hogy másképp legyen, mert ötvenen felül már nem jó minden este egyedül. Kalandok persze vannak, voltak, de amennyire azt mondják, hogy nehéz ötven felett ismerkedni, annyira könnyű is: ugyanis én már tudom, hogy mit, vagyis, hogy kit keresek. És persze lehet, hogy ebből a „valakiből” csak kevés van, de azt a keveset én megpróbálom megtalálni.  

Hogy telnek a mindennapjaid?
A rádiós világ az életem évtizedek óta, hétvégén rádiózom, most éppen 95,8 SlágerFM-en, hétköznap a zenei dolgaimmal foglalkozom, imádok zenélni, több zenekarban is dobolok, és online, mozgóképes tartalmakat csinálok. Bár amikor belefogtam, azt gondoltam, nincs ennek már piaca, rengetegen csinálják, hiszen lépten-nyomon ott vannak, akik belenéznek a kamerába és tanácsokat adnak életmódról, öltözködésről, autóvezetésről, főzésről, beszélnek zenékről – nem kell több. De kell. Arra jöttem rá, ez a piac nem lesz telített, mert mindenkinek lesznek követői, akik éppen az ő gondolataikra kíváncsiak. És persze folyamatosan tanulom a digitális világot, amit a mi generációnk nem készségként kapott.

Járod az országot, és fiataloknak tartasz előadásokat.
Igen, éppen most ért véget egy turné, amit a Nemzeti Kulturális Alap támogatott és az volt a címe, hogy Rendhagyó Énekóra, ebben alapvetően a hangszerekről, a dobolásról beszélek a gyerekeknek. De sokszor a rádiózással, a kommunikációval kapcsolatban is hívnak, és szívesen mesélek, van harmincévnyi tapasztalatom – de van, amit nem tudok, amit meg a fiatalok tudnak, van tőlük mit tanulni. Például jó tíz éve azt gondoltam, hogy a zenében már nem jöhet új, mert, amit lehetett, azt már Michael Jackson, Barry White, Whitney Houston elénekelték. De ez nem így van, biztatom is a korombeli barátaimat, hogy hallgassanak mai zenét, mert igenis születnek remek dalok, és nagyon meggyőző előadók. Itt van például egy 21 egy éves srác, Azahriah, aki rekordot döntött azzal, hogy megtöltött egy Sportarénát. Lehet erről vitatkozni, hogy jó zene vagy nem, vagy mi ez a jelenség, de ez a kölyök megcsinált valamit, amit előtte még senki. Van benne valami olyan, amire a világ most kíváncsi. És én is, és figyelem és követem. És örülök neki.  

Te mindig tudtál örülni annak, ami jó, sosem voltál irigy ember. Az örök fiatalság titka lenne ez?
Lehet, nem tudom, de az biztos, hogy jobban tesszük, bármilyen területről legyen is szó: ha nyitottak vagyunk minden újra, és a szó legszorosabb értelmében haladunk a korral.

Vincze Kinga

Fotó: Hollauer Rita

Az interjú a Gyógyhír magazin áprilisi számában jelent meg!

Gyógyhír Magazin