Nagyon fiatalon szültél, de ha rád nézünk, mégiscsak hihetetlen, hogy a lányod 31 éves.
 És a férjem révén már egy három és fél éves gyerkőc nagymamája is vagyok. A gyerekek központi szerepet töltöttek be az életemben, az első házasságomban két gyermek született, a második házasságomban kaptam még két lányt, sajnos az ő édesanyjuk nagyon fiatalon meghalt, így a sajátjaimnak tekintem őket. Tíz éven keresztül otthon voltam velük, így itthon dolgoztam, könyveket szerkesztettem és lektoráltam. Aztán az egyetem térítéses szolgáltatásaival foglalkozó Semmelweis Egészségügyi Kft. irodavezetőt keresett, az lettem én. Kaptunk egy új ügyvezetőt, aki többet látott bennem, kiemelt, nagyobb feladatokat bízott rám, így szerződésekkel, engedélyeztetésekkel, kapcsolattartással kezdetem foglalkozni. Benne vagyok nagy nemzetközi versenyek egészségügyi hátterének szervezésében és lebonyolításában.

Nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy 56 évesen hogy tudsz így kinézni. Neked mi a trükköd?
Nincs ilyen. Bevallom, nem sportolok rendszeresen, de sokat sétálunk, és odafigyelek az étkezésre. Rengeteg paradicsomot eszem, egyszerűen szeretem, de tudom, hogy a benne található nagy mennyiségű béta-karotin, illetve likopin nagyon hasznos sejtvédő, és segít megelőzni a különféle rákfajták kialakulását. Segíthet csökkenteni a vérrögök, illetve a szívbetegségek kialakulásának esélyét. Egyébként mindent megeszek, ami jól esik, de mindig keveset. És nagyon sok citrusfélét fogyasztok.

Különleges hangod van, tudom, hogy régóta akartál kezdeni már vele valamit.
El is végeztem a képzést, hogy szinkronizálhassak, de évek óta nem volt olyan az élethelyzetem, amibe belefért volna a gyártásvezetőkkel való egyezkedés. Korábbról ismertem Fodor Jánost, és amikor elindította az internetes rádióit, a Pacsirta után a Bézst, akkor ráírtam a Facebookon, hogy ha szükséged lesz egy versmondó lányra, akkor gondolj rám. És gondolt. Most már hosszú ideje vezetem az „Ajánlom!” című műsort, amiben nagyon jó találkozásaim és beszélgetéseim vannak, és olyan programokat és művészeket ajánlok a hallgatók figyelmébe, amelyek számomra is érdekesek. Megyek az utcán, és ha látok egy plakátot, egy hirdetést, ami megérint, azonnal feljegyzem és utánamegyek. A komoly zenétől a nevettetésig jöhet bármi, ami érdekes.  

Izgalmas fordulat lehetett, amikor rokonod, Brüll Adél, azaz Léda és Ady kapcsolatáról szóló darabot ajánlottad. Mit jelent neked ez a rokonság?
Az apukámtól tudom, hogy a dédapám unokatestvére volt Léda. Sokáig próbáltam kutatni, és messzire jutottam, de mégiscsak elfogytak a szálak. A dédapámtól próbáltam levezetni a családfát, de egy komoly kutatáshoz az kell, hogy az ember csak ezzel foglalkozzon. Megörültem, amikor hallottam, hogy Tatár Rózsa írt egy monodrámát, amelynek a címe „Ady és Adél: „lázálmok” az életünkből”. Az RS9 színház mutatta be tavaly év végén, persze, hogy ajánlottam a hallgatóknak! Imádom Adyt, de haragszom is rá azért, ahogyan Lédával bánt. Ennek az asszonynak köszönhette azt, amivé vált. Léda adta a kezébe Baudelaire verseit és fordította neki, és ő ennek az asszonynak írta meg Az elbocsájtó szép üzenetet. Ez nem volt „szép” tőle. Egyébként, ami a Brüll családot illeti: nagyon jellemző ránk, minden generációra, hogy a párkapcsolatokban a se veled, se nélküled helyzet sokszor megjelenik.  

A múlt év vége mást is hozott neked, mondhatjuk a Mikulás tett a cipődbe egy első díjat.
A Magyarszinkron.hu és a Diafilm Kft. meghirdetett egy versenyt. Három diafilm szövegéből egyet kellett felolvasni. Egy Balázs Béla mesét választottam, és az azt felolvasók közül én lettem a legjobb. Majd volt egy plusz szavazás, amikor kiderült, hogy a három legjobb mesélő közül én lettem az első. Nagyon jó kis munka volt ez. Imádok mesélni mindenkinek: a gyerekeimnek annak idején különösen, de örömmel teszem kicsiknek és nagyoknak, bárhol is legyen rá lehetőségem. Most január 22-én például az Art+Cinema moziban mesélek élőben, miközben hatalmas, kivetített diaképek fogják a gyerekeket és retro iránt érdeklődő felnőtteket elkápráztatni.  

Vincze Kinga

Fotó: Hollauer Rita

A cikk a Gyógyhír magazin januári számában jelent meg!

Gyógyhír Magazin