

Jakupcsek Gabrielláról kevesen tudják, hogy annak idején felvették a Színház – és Filmművészeti Főiskolára, de két év után rájött, hogy nem akar szerepeket játszani, inkább a valóságot akarja megmutatni az embereknek, kérdéseket akar feltenni és általuk elgondolkodtatni. Így lett az egyik legnépszerűbb rádiós-tévés műsorvezető és újságíró. Legutóbbi vállalkozásával, A napos B oldal című könyvével mozgalmat indított el.
• Egy új esztendő eleje mindig az előző év értékelésével, „leltárkésztéssel”kezdődik. Milyen a te mérleged?
• Emberi és szakmai szempontból is nagyszerű évem volt. A Napos B oldal című könyvem úgy tűnik, nagyon „betalált”, szerintem azért, mert rengeteg embert érint. A nők többsége szorongással éli meg az idő múlását, úgy érzik, hogy az elsuhanó évek nemcsak a fiatalságot viszik magukkal, de a nőiességüket, az életkedvüket, a vonzerejüket is. Meggyőződésem, hogy hinni kell abban, hogy az élet negyven felet újra indul, ha hagyjuk. Ehhez az kell, hogy jobban ismerjük önmagunkat, és hogy szembenézünk olyan kérdésekkel, amelyeket nem nagyon mertünk feltenni, hogy elgondolkodjunk, mit tehetünk meg magunkért.
• Irigylésre méltó olvasni és hallgatni téged, az ember úgy érzi, nálad van a bölcsek köve, pontosan tudod, hogyan kell élni.
• Dehogy van nálam, csak a kíváncsiság hajt! És csak arról írok, ami engem is foglalkoztat, amit nekem is meg kell értenem, amit én is megszenvedek vagy épp megoldok és szakembereket hívok hozzá segítségül. És azt hiszem a szakmám titka abban áll, hogy jó kérdéseket tudjunk feltenni, olyanokat, amelyek előhívnak gondolatokat, lehetséges válaszokat bárkiből, aki akárcsak kicsit is nyitott arra, hogy gondolkodjon arról, mit tehet meg az ember önmagáért. Főként akkor, amikor az vetődik fel, hogy az 50. életév betöltése valóban egy drámai fordulat az életünkben vagy inkább egy ajtó újabb lehetőségek felé. A legtöbben már a negyvenet átlépve elkezdenek szorongani, sokan csak tudat alatt, hogy ugyanis innen már az út vége felé tartunk. Máshogyan kell ezt nézni, és én arra vállalkoztam, hogy ebben partnere legyek az olvasónak, és azoknak, akik eljönnek a találkozókra. Úgy fogalmaztam az ajánlómban is, hogy támogatlak abban, kedves olvasó, hogy találd meg a szépséget a mindennapokban és önmagadban ötven, hatvan, hetven évesen is. Szerintem ébresztőt kell fújni, megrázni a hölgyeket, akik letettek már önmagukról, hogy mozduljanak ki a szorongásból, még akkor is, ha nehéz. Tudjuk jól, hogy nemcsak lelki dolgokról van szó, hanem bizony van, hogy már nehéz felállni, hogy kimerít a lépcsőzés. Mindenképpen az a cél, hogy olyan megállapítások vagy kérdések legyenek a könyvben, és a találkozókon, hogy azt, aki olvassa, aki ott van –továbbgondolásra késztesse.
• Azt mondod, hogy jó évet zártál. Mi következik ebből?
• Oly sok emberi történet megtalál a műsoraim és a vidéki turnék során, hogy azok tanulságát úgy érzem, meg kell írnom, így jön A napos B oldal folytatás. Ahogy halad az életem, úgy új kérdések és tabutémák kerülnek elő. Olyan élményekben volt részem a múlt évben, amit soha nem tapasztaltam még meg. Felhőtlenül csinálhatom azt, amit szeretek, olyan emberekkel dolgozhatok, akikkel jól érzem magam, beleértve a kiadómat is. Lenyűgöző látni, hogy újra és újra kígyózó sorok fogadnak egy dedikáláson, egy-egy előadáson, találkozón. Számomra is életminőségi változást hozott a könyv. Stressz mentes, valóban lelket feltöltő most a munkám. Kicsit a televíziózás aranykorára emlékeztet, amikor mindenki egyet akart: minőségi munkavégzést, korrekt és színvonalas műsorokat, érdeklődő és visszatérő nézőket. Most ezt kapom a turnén, hiszen városról városra utazunk, rengeteg olvasóval találkozunk. Ez annyiban más, mint a tévé, hogy itt azonnali és közvetlen a visszajelzés. Természetesen az elmúlt tíz évben volt részem hasonló élményekben, hiszen a kommunikációs tréningeket csináltam, de ilyen mértékű és mennyiségű visszacsatolást még nem láttam.
• Ez jelentheti azt, hogy a televíziózást már csak emlékként kezeled?
• Nem tudhatjuk, hogy mi jót tartogat még a jövő – éppen erről is szól A napos B oldal. Azonban most az a legfontosabb számomra, hogy 2024-ben is meg tudjam tartani azt a jó állapotot, az életérzést, az örömet, amelyet 2023-ban átéltem. Szeretném megőrizni azokat az emberi és szakmai kapcsolatokat, amelyek sokat adtak nekem. Jó lenne újra és újra átélni az olvasókkal való találkozások mélységeit és hangulatát, a felém irányuló érdeklődést és bizalmat. Mindez nagy felelősség, tehát szeretnék ebben az évben is sokat adni azoknak, akik nyitottak rá.
Vincze Kinga
A cikk a Gyógyhír magazin januári számában jelent meg! A lapot keresse a gyógyszertárakban!