Az elsődleges csontritkulás (oszteoporózis) jellemzően 50 év felett alakul ki, s az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Előfordulási aránya minden korcsoportban magasabb a nőknél, mint a férfiaknál – világszerte mintegy 200 millió nőt érint.

Sokáig láthatatlan marad: gyakran csak akkor ismerik fel, amikor a csontok már porózussá, törékennyé váltak. A betegség azonban jóval előbb elkezdődik, s már korai stádiumában is vannak figyelmeztető jelei: az ismétlődő, ismeretlen eredetű fájdalom, feszültségérzés a gerincben és a beszűkült mozgástartomány. Ne hagyjuk figyelmen kívül a tüneteket, mert kivizsgálás esetén az oszteoporózis időben felismerhető és kezelhető.

Kockázati tényezők

Öregedés: A csontritkulás kockázata az életkor előrehaladtával nő. Ennek oka, hogy idősebb korban fokozódik a csontvesztés, a csontképződés pedig csökken.

Nemi különbségek: Az ember csonttömege felnőttkorban éri el a csúcspontját, majd lassan csökkenni kezd. A nők csonttömegének csúcsértéke azonban eleve alacsonyabb a férfiakénál, és jellemzően a csontjaik is kisebbek. Ezt tetézi a menopauzával együtt járó csontvesztés.

Alacsony ösztrogénszint: Menopauza idején vagy egyéb, az ösztrogéntermelést megzavaró állapotokban – az ösztrogénszint csökkenésével párhuzamosan – lassul a csontképződés, a csontvesztés viszont felgyorsul. Ez a folyamat a menopauza után mintegy 10 évig tart, majd végül visszatér a változókor előtti szintre, azonban az új csontok termelődésének üteme már nem.

Mozgásszegény életmód: Mozgásszegény életmód esetén a vázizomrendszer igénybevétele csökken, erre válaszként a szervezet leépíti a nem használt, nem terhelt csontokat.

D-vitaminhiány: A szervezetnek D-vitaminra van szüksége a kalcium felszívódásához, amely hozzájárul a csontszövet kialakításához.

Egyéb hiányállapotok: A fehérjeszegény étrend vagy a kalciumforrások (például a tejtermékek) kerülése is elősegítheti a csontritkulást.

Dohányzás és alkoholfogyasztás: A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás szintén összefüggésbe hozhatók a kalciumfelszívódás zavarával, a csontritkulás és a csonttörések megnövekedett kockázatával.

Bizonyos gyógyszerek és betegségek: Másodlagos csontritkuláshoz vezethet egyes gyógyszerek (pl. glükokortikoidok, epilepsziás gyógyszerek, kemoterápia, protonpumpa-gátlók) hosszú távú használata, illetve különböző betegségek, a szervezet működési zavarai, pl. anorexia nervosa, pajzsmirigy-túlműködés, felszívódási zavar, krónikus veseelégtelenség, Cushing-szindróma, gerincvelő-sérülések.

Létezik hatékony terápia

Az eredményes oszteoporózisterápia több pilléren nyugszik, s minden beteg számára egyénileg kell összeállítani. A csontritkulás kezelése a megelőzéssel kezdődik, és itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres fizikai aktivitás, a mozgás szerepét, ami hozzájárul a csontképződéshez, a csontsűrűség növeléséhez. Az állapotjavítás része a kiegyensúlyozott táplálkozás is: a megfelelő fehérje-, D-vitamin- és kalciumbevitel nélkülözhetetlen a csontok egészségéhez.  

Az egyéb – szakorvos által felügyelt – gyógyszeres kezelés során a cél a csontállomány csökkenésének lassítása, megállítása, esetleg növelése. Erre alkalmas készítmények a női hormonpótlók, valamint a speciális csontritkulás ellenes készítmények, kalcitonin hormon, parathormon (PTH) ellenes készítmény.

Szerdahelyi Krisztina

Gyógyhír Magazin