A központi idegrendszeri túlérzékenység egy olyan működési zavar, amely érzékenyebbé és reaktívabbá teszi a szervezetet a különféle ingerekre. Az idegrendszeri rendellenesség a fájdalomjelek érzékelését és feldolgozását érinti, és gyakran semmilyen szervi okkal nem magyarázható. Mivel a fájdalomfeldolgozás zavarát nem mutatják ki a szokásos vizsgálatok, a súlyos fájdalomérzés valódi oka többnyire rejtve marad, s emiatt gyakori, hogy az egészségügyi szolgáltatók elutasítják az érintett betegeket.

Olyan klinikai állapotok tartoznak ide, mint a fibromyalgia szindróma (FMS), a krónikus fáradtság szindróma (CFS), a temporomandibularis diszfunkció (TMD), a migrén/tenziós típusú fejfájás, az irritábilis bél szindróma (IBS) vagy a nyugtalan láb szindróma (RLS). Ezeknek a rendellenességeknek számos közös klinikai jellemzője van, például a fájdalom, a fáradtság, az alvászavar és a fokozott érzékenység a fájdalmas és fájdalommentes ingerekre.

Jó stressz, rossz stressz

Klinikai vizsgálatok szerint a hosszú időn át tartó stressz hozzájárulhat az említett idegrendszeri túlérzékenység kialakulásához, illetve súlyosbíthatja a meglévő tüneteket.
A stressznek azonban nem minden fajtája káros: önmagában a stressz csak a szervezet válasza a változásokra; ezért megkülönböztetjük a jó stresszt (eustressz) a rossz stressztől (distressz). A jó stressz motiváló hatású, fokozza az energiát, javítja a teljesítményt, hatása azonban csak rövid távú. Ezzel szemben a rossz stressz hosszútávon is képes szorongást okozni, csökkenti a teljesítményt, és mentális problémákhoz vezethet.

A jó stresszt kiválthatja például az, ha új élethelyzetbe kerülünk (új munkahely, költözés, házasságkötés, gyermekvállalás, utazás stb.), míg például egy közeli ismerős halála, a válás, az anyagi problémák vagy a munkanélküliség egyértelműen rossz stresszt okoznak. Pszichológusok szerint a teljesítményünk közvetlen kapcsolatban áll a megtapasztalt stressz szintjével: a nagyon magas és a nagyon alacsony izgalmi szint csökkenti a teljesítményt, a köztes állapot azonban kedvezően hat a teljesítőképességünkre, és az egészségre is pozitív hatással van.

Hogyan töri meg a testet a stressz?

Az emberi szervezetet nem arra tervezték, hogy állandó stresszhatásnak legyen kitéve. A folyamatos stresszterhelés idővel gyulladást okoz az idegrendszerben, ami növeli az abnormális fájdalomfeldolgozás kialakulásának kockázatát. A túlterhelés nyomán a betegeknél bénító fejfájás, görcsös, szúró hátfájdalom, görcsös bélfájdalom (IBS) stb. jelentkezhet, miközben a probléma valójában idegrendszeri eredetű.

A központi idegrendszeri túlérzékenység jellemzője, hogy például mozgásszervi panaszok esetén a vizsgálatok csak enyhe fiziológiás eltéréseket mutatnak, ugyankkor a páciens a fájdalom miatt dolgozni is képtelen. Ilyen esetben a szokásos ellátás – fizikoterápia, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, injekciók – többnyire csak minimális eredménnyel jár, sőt a tünetek súlyosbodását is okozhatja. Ha a túlzott stresszterhelés hozzájárult a fájdalomfeldolgozás zavarához, akkor az összetett gyógykezelés részeként a szakszerű stresszkezelés is nélkülözhetetlen az állapotjavuláshoz.

Gyógyhír Magazin