A COPD elsősorban a dohányosokat fenyegeti

A COPD (Chronic Obstructive Pulmonary Disease, azaz krónikus obstruktív tüdőbetegség) a hörgők beszűkülésével és a tüdőszövet átépülésével járó progresszív betegség, amely hosszú évek alatt alakul ki, és mire fény derül rá, a betegeknek jellemzően már súlyosabb tüneteik vannak.

A tüdőben a gázcsere a kis léghólyagocskák hajszálerekkel gazdagon átszőtt falában történik. Oda az egyre vékonyodó hörgőkön, hörgőcskéken jut az oxigéndús levegő, majd kilégzéskor a széndioxiddal keveredett levegő ezeken keresztül távozik. COPD-nél azonban a hörgők nyálkahártyájában tartós gyulladás alakul ki, ami miatt az megduzzad, sok váladék termelődik, a hörgők falában levő izmok pedig összehúzódnak. Mindez együttesen eredményezi a hörgőszűkületet, ami miatt sípoló légzés, nehézlégzés alakul ki. A betegség előre haladása és a kezelés elmaradása miatt később tüdőtágulás és maradandó hörgőszűkület is kifejlődhet.

A COPD elsősorban (kb. 80%-ban) a dohányzás következtében alakulhat ki, de jelentős kockázati tényező a környezetszennyezés, a városi szmog, a munkahelyi ártalom és genetikai eltérés is állhat a háttérben.

A betegség és a fizikai inaktivitás ördögi köre

A COPD-s betegek általában kerülik a mozgást, mert a terhelés gyakran kimerültséget, légszomjat vált ki náluk. Ez azonban beindít egy ördögi kört: a fizikai inaktivitás miatt kondíciójuk és fittségük nagymértékben csökken, ami az idő előrehaladtával csak fokozódhat és a légszomj erősödésével, fokozatos gyengüléssel járhat. A rendszeres mozgás általánosan előnyös hatásai már jól ismertek, de érdemes azt is látni, hogy mit jelent ez a COPD esetében.

Több kutatási eredmény is igazolta, hogy a pulmonológiai rehabilitáció, a fizikai aktivitást serkentő programok és a motivációt növelő személyre szabott mozgásterápiák csökkenthetik a COPD-s betegeknél a betegség okozta rohamokat és mérséklik a tüneteket.

Ez az összefüggés fordítva is igaz: a mozgáshiány miatt a vázizomzat gyengülése és fogyása (sarcopenia) negatív hatással van a COPD kimenetelére. Olyannyira érvényes ez, hogy egy követéses tanulmány szerint a fizikai inaktivitás a COPD-s betegeknél az összes okból bekövetkező halálozás legfőbb előrejelzője lehet, vagyis komolyabb rizikófaktor, mint a tüdő funkciójának romlása.

Minden mozgás számít

A COPD-s beteg rehabilitációjába legkönnyebben úgy lehet beilleszteni a mozgást, ha személyre szabott iránymutatást kap a beteg a számára optimális terhelésről, mozgástípusokról, nem megterhelő, akár ülve, vagy fekve is végezhető légzőgyakorlatokról. Ideális esetben az aerob mozgást az izomfejlesztés is kiegészíti, ami nem csak a vázizom és a szív-érrendszer, légzőrendszer javulásával járhat, de ez a javulás hozzájárulhat a gyulladás enyhítéséhez is. Az pedig igen pozitív ráadás, hogy fizikai aktivitás jól hat a COPD-t gyakran kísérő depresszió ellen is, és végső soron növeli az élettartamot.

Nem kell azonban nehéz és megterhelő edzésekre gondolni, a legjobb gyakorlat sok beteg számára egyszerűen a nordic walking, a sétálás. Ha ez az időjárási viszonyok miatt nem kivitelezhető, más lehetőségek is kiválóak, például tánc vagy akár séta a bevásárlóközpontban. A mindennapi tevékenységek és a kerékpározás is jó kiegészítő lehet. A COPD-s pácienseknek feltétlenül érdemes speciális légzőtornát is végezni szakember betanításával.

A kezelés és az életmód együttesen segít

• Ha a COPD kialakult, mihamarabb meg kell kezdeni a kezelését. Ma már sok
  olyan gyógyszer van, amely csökkenti a hörgő gyulladását, emellett tágítja is a hörgőket és feloldja a váladékot, hogy könnyebben fel lehessen azt köhögni. A kezelés nyomán a panaszok enyhülnek, hatására a légzésfunkciós értékek is javulhatnak – ismerteti dr. Hidvégi Edit PhD, a Tüdőközpont gyermek- és felnőtt tüdőgyógyásza. 
• A pulmonológiai kezelés mellett nagyon fontos az életmódbeli szabályok betartása is, elsősorban természetesen a dohányzás elhagyása. Emellett nagy szerepe lehet az egészséges testsúly megőrzésének, visszaállításának, az influenza és tüdőgyulladás elleni oltásoknak, a lehetőség szerinti minél tisztább levegőjű környezet kialakításának és a rendszeres, közepes intenzitású mozgásnak, amelynek egyik oszlopa a légzőizmok erősítését a gázcserét javító légzőgyakorlatok végzése.

Forrás: Tüdőközpont

Gyógyhír Magazin