Nem is tudom, hogyan kérdezzem, mi ez, amivel most elindultatok, mert a néző zavarban van, hiszen elsőre úgy tűnik, hogy valóban egy életmód tanácsadó, egy kommunikációs szakember egyedülálló előadására invitáltok a te közreműködéseddel, aztán kiderül, hogy nem erről van szó.  

Kétségtelen cél volt a titokzatosság és a néző meghökkentése, de elmondom, hogy mi is ez valójában. A Delta Produkció vezetője, Gerlóczy Judit felhívott engem, hogy szeretné, hogy valamit csináljunk együtt, és hogy ez egyszemélyes színpadi jelenlét lenne. Sokáig húzódoztam, mert a színház az nekem mindig csapat munka, szeretek a partnerekkel játszani, nem áll hozzám közel a monodráma. De aztán meggyőzött, és kiderült, hogy kooprodukciós lehetőség lenne a Dumaszínházzal és hogy a szöveget maga Litkai Gergő írja. Összeültünk hárman, és megszületett az ötlet, hogy egy nagyon napirenden lévő témához nyúljunk, amit felsővezetők, de valamennyi, az üzleti világban mozgó ember átél, ez pedig a minden szintem megtapasztalható kiégés érzése, amit kommunikációs tréningekkel igyekeznek oldani, kezelni. Megszületett a szövegkönyv, amit másfél hónapig tanultam, igazítottam kicsit magamhoz a szöveget, hogy minél természetesebb legyek. Eljött a bemutató és hatalmas az érdeklődés azóta is, nagyon jól esik és remélem, hogy ez így marad a következő évadban is. 

Valóban nem volt még ilyen Magyarországon és a műfaj sem igazán behatárolható. 
Valóban, hiszen stand up-os humorista írta, tehát nem egy klasszikus monodráma, viszont a szöveg jóval több, mint egy stand up produkcióban. Nem hagyományos azért sem, mert ugyan önálló est, de egy karakternek a szerepében vagyok jelen. Érdekes látni azt is, hogy a nézők az elején nagyon harsányan nevetnek, és nem tudják hová tenni ezt az egészet, a közepe táján viszont már érzem rajtuk, hogy tudják, megjelenik egy második réteg is, aminek nyomán egy borzalmas élet bontakozik ki, és akkor elcsendesednek. Nagyon érdekes dinamikája van az előadásnak, váltakozik a kacagás és a keserű nevetés, a felszabadultság és a már-már drámainak mondható csönd. Nagyon figyelem a közönséget és sokat tanulok a reakcióikból. A főpróba után beszélgettem egy hölggyel, aki elmondta, hogy ő egy multi cégnél dolgozik, és többször libabőrös lett az előadás alatt, mert a darabnak minden aspektusa ismerős volt számára, vagy vele történt meg, vagy kollégáival. Azt mondta, nagyon hitelesen képezzük le azt a világot az előadásban. 

Mérföldkő lesz ez a produkció a pályádon, és ezt azért mondom, mert mostanában több olyan helyzetben láttalak, amikor visszaemlékeztél az eddig megtett útra. Csodálatos korszakban vagy, érett, sikeres színésznő lettél. Az egyik magazin 25 éves évfordulóján egy 25 évvel ezelőtti címlapod kapcsán kérdeztek. Mit mond neked most az Idő, vagy annak a múlása? 
Ötven éves korom előtt egyáltalán nem gondoltam rá. De ez az érettség változást is hoz. A színházban könnyebben kezeljük az időt, de a filmen nagyon közelről lát a néző. A filmen általában olyan szerepeket kapsz, ahány éves vagy valójában is. De nekem megadatott, hogy a negyvenes éveim környékén, az Anyám és más futóbolondok című filmben eljátszhattam a húszéves önmagamat meg a hatvanévest is. Ez valahogy  teljessé tette akkor az életemet és nagyon szép munka volt. Mindig egy istenkísértés, amikor a rendezőnek a saját édesanyját, vagy őt magát kell az embernek eljátszania. Az életem első filmjében is a rendező édesanyját játszottam, ez volt a Galmour, Gödrös Frigyes filmje. Annak köszönhettem a szerepet, hogy állítólag nagyon hasonlítottam az édesanyjára, bár én ezt nem tudhatom, mert nem volt korabeli fotó róla. Fekete Ibolya rendezte az Anyám és más filmet, az ő anyukájára egyáltalán nem hasonlítottam, mégis engem választott, mert a habitusom, a személyiségem valahogy jobban megteremtette az aurát, amire ott szükség volt. Sőt más nagy ajándéka is volt számomra ennek a filmnek. Az idős színésznőnek, a lengyel Danuta Szaflarskának, aki a filmbeli „énem” megöregedett mását játszotta, kellett találni egy magyar hangot. Ibolya rengeteg 60 és 70 pluszos színésznőt meghallgatott, hogy kinek a hangja passzolna legjobban az akkor már 100 éves Danutához. Nem találta a megoldást, mert mindenkinek volt a hangjában valami mély fájdalom, miközben Danuta hangja a kora ellenére nagyon könnyed és nagyon friss volt. Akkor azt mondta Ibolya, hogy megkísérli azt a nagyon meredek vállalkozást, hogy csináljam meg én a hangját, mert mégiscsak az én időskori karakteremet formálja meg. Ez nagyon kemény munka volt, sokkal nehezebb, mint az egész forgatás. De amikor a premieren a saját anyukám sem jött rá, hogy én vagyok Danuta szinkronja, mert annyira az övének tűnt a hang – ez nagyon nagy elismerés volt számomra. 

Nyílt tárgyalás (fotó: Katona József színház)

Ikonikus lett a film és benne te is, sok tanár, köztük én is alapfilmként nézetjük a középiskolásokkal. Szóval ez a film valószínűleg bekerül a mindenkori magyar filmkánonba, de volt már neked dolgod hasonlóval. Annak idején szerintem nem kis bátorság volt, hogy a Meseutó újraforgatásában részt vettél és egy legendás színésznő, Perczel Zita karakterét játszottad újra, aminek azért vannak veszélyei is. Most te alkottál egy olyan karaktert, aminek okán biztosan benne leszel a filmemlékezetben. 
A mi szakmánk a múlandóságról szól, főleg a színház. Az előadás, amit ott egy este átélünk a nézőkkel, az arra a 300 emberre tartozik. A film azért más, mert az valóban megörökít az utókornak. Bár pont ennek mond ellent és a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az Aranyélet filmsorozat ilyen-olyan üzleti okok miatt ma nem érhető el egyetlen hivatalos streaming csatornán sem. Nagyon szerettem, számomra az egyik legkedvesebb dolog, amiben benne voltam és szerintem ez fontos mérföldköve a magyar sorozatfilm gyártásnak is. Nemcsak azért mert olyan technikai színvonalon készült, ami világszinten is megállja a helyét, hanem azért is, mert olyan magyarországi eseményeket mutatott be, amelyek társadalom-történeti kordokumentumok, leképezte a közhangulatot, a közgondolkodást. Ebben a sorozatban ott lüktetett a magyar társadalom, sokszor megjósolt eseményeket, amik később be is következtek. Nagyon ráérzett a sorozat a magyar valóságra. És ez a nagyszerű munka legálisan sehol sem érhető el. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy valami időtálló, mégis vannak körülmények, amelyek miatt el tud tűnni az elérhetőségi körből. Aztán jött számomra a személyes életemben az ötvenes forduló, amikor ezek a szerepek elmaradtak picikét, aminek más okai is vannak, nyilván szól ez a magyar filmgyártásról is. Az életkorunk, meg a testnek a romlása, az hogy  a B oldal forog, áthatja a tudatomat. Éppen ezért elkezdtem sokkal tudatosabban élni. Az első ötven évemben egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy mit eszem, vagy mit iszom. A testmozgás az megvolt mindig, mert az egyértelmű, hogy muszáj valahogyan formában maradni. De arra gondoltam, hogyha ki akarom kicsit nyújtani azt az időszakot, amiben igazán jól éreztem magam, akkor áldozatokat kell hoznom. Bár azt is megtehetem, hogy már most beleugrom a nagymama szerepkörbe, de azért ahhoz lélekben még fiatalnak érzem magam. Tehát marad az életmódváltás. Most ezt jelenti az idő múlása nálam, hogy erős tudatossággal vagyok magam iránt. Jobban kell figyelnem az egészségemre, el kell mennem szűrővizsgálatokra, jobban oda kell figyelnem mit eszem és mit iszom. 

Jó, hogy szóbahoztad, hiszen egészséggel foglalkozó lap vagyunk. Úgy tudom, hogy tej és glutén mentesen étkezel. Van valami konkrét probléma vagy ez csak a döntés része? 
A döntés része az volt, hogy ötven évesen elmentem egy komplett bélflóra szűrővizsgálatra, hogy nézzük meg, mi van odabent, hogy állunk, kell- e valamin változtatni ahhoz, jobban szuperáljon a szervezetem, hogy rendben legyen minden. Megállapítottak egy hisztamin intoleranciát, ami kezelési protokolljának része a tejmentesség. Korábban már elkezdtem egy úgynevezett időablakos étkezést, ami nekem nagyon bevált, úgyhogy azt folytattam a tej és a glutén kerülésével. 

Pontosan mit jelent az időablakos étkezés? 
Az a lényege, hogy böjti szakaszra és táplálkozási szakaszra oszlik a napom, ez azt jelenti, hogy a nap 6-8 órájában eszem és a fennmaradó 18-16 órában pedig nem. A „nem”, az pedig azt jelenti, hogy tényleg nem: nincs nassolás, eszegetés, semmi - nincsenek engedmények és kis csalások. A böjtös órákban csak teát, kávét és vizet iszom, persze mindent ízesítés nélkül. Először olyan egy-két óra körül eszem, és innentől számolom azt a 6-8 órát, amikor ehetek, persze fontos, hogy amit megeszem az tápláló és ne hizlaló legyen, de éhes se maradjak, és persze egyáltalán nem iszom alkoholt. 

Visszatérve a beszélgetésünk elejére, az új produkciódra szinte lehetetlen bejutni, ugyanakkor azt is olvastam, hogy mindent elkövettél, hogy ne színésznő legyél. Hogy is van ez? 

A „küzdöttem ellene” irodalmi túlzás, de az tény előbb elvégezetem egy egyetemet, mert bármennyire is úgy látták a tanáraim az Eötvös Gimnáziumban, meg a szüleim is, hogy van bennem valami, azért az ott motoszkált bennem és a családomban is, hogy mi lesz, ha nem leszek sikeres színész, mi lesz, ha kiderül, hogy mégsincs hozzá elég tehetségem. Féltettek attól, hogy boldogtalan legyek. Jó tanuló voltam, mondták, jelentkezzek a bölcsész-karra, így elvégeztem az ELTE-n az angol-magyar szakot. Mindenki megnyugodott, hogy mégiscsak lesz a kezemben egy diploma, van előttem egy belátható pálya, ahol lehet egzisztenciát teremteni. Elvégezetem, de nem tudtam magam elképzelni sem tanárként, sem kutatóként. Viszont újra megnyílt az Egyetemi Színpad, én persze odakeveredtem. Másodjára vettek fel a Színművészetire, Zsámbéki Gábor osztályába. A bölcsész diplomámat szerencsére nem kellett használnom. 

A nyár hogy néz ki most neked? 
Június végéig még vannak színházi előadások a szokott helyeken. Július 23-án a Völgyfesztiválra elvisszük a Burn Out Baby előadást és azzal befejezem ezt az évadot. Az augusztust pihenésre szánom, aztán az új évad első felében folytatjuk a Veszedelmes viszonyok előadást Győrben, de hogy a Katona József Színházban, az anyaszínházamban mit játszunk majd, még nem tudom. 

Vincze Kinga 

Fotó: Gordon Eszter

Az interjú a Gyógyhír Magazinban jelent meg. Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

Gyógyhír Magazin